Összeomlott a jelenlegi kórházfinanszírozási rendszer – jelentette ki a múlt héten Simsa Péter, az Egészségbiztosítási Önkormányzat alelnöke, aki szerint a kórházi kapacitások csökkentése sem oldható meg a finanszírozás átalakítása nélkül. Bordás István miniszteri biztos viszont úgy látja: a szisztéma jó, problémák az alkalmazásával vannak.
A jelenlegi helyzetre nem túlzás az összeomlás szót alkalmazni – erősítette meg korábbi értékítéletét a Figyelő kérdésére Simsa Péter alelnök. A kórházi jelentések 10 milliárd forintra becsülik az egyes intézményeknél felhalmozódott és három hónapnál régebbi adósságmennyiséget. Olyan jelek is láthatók, amelyek már a gazdálkodás kiszámíthatóságát kérdőjelezik meg. Az egyes kórházak a többiek rovására próbálnak kedvezőbb pénzügyi pozíciókat elérni, anélkül, hogy valós adatuk lenne arról: egy adott hónapban mennyi lesz a tényleges bevételük. (A helyzetet nehezítette a kincstári finanszírozásra való áttérés, illetve az is, hogy az éves költségvetési növekmény kisebb az inflációnál.) Az alelnök úgy látja, hogy a jelenlegi rendszer tulajdonképpen bármely teljesítmény esetén ugyanazt az összeget osztja szét. A fent említett elemek együttes hatása odavezet, hogy a tényleges gazdálkodásnak semmi köze nincs a finanszírozáshoz.
A kórházak egymástól szeparáltan, egymás teljesítményeit nem ismerve arra törekszenek, hogy az adott kapacitáshoz képest minél magasabb teljesítménypontszámot, súlyszámot érjenek el. Ez a súlyszámképzés már elszakadt a tényleges gyógyítástól, elsősorban kódolási technikákra épül. Ebben az évben tovább rontja a helyzetet, hogy a rendszertől idegen bérfejlesztési mechanizmus lépett életbe. A 24 százalékos bérnövekedésre szánt 9 milliárd forintnyi összegért a kórházak között ádáz küzdelem kezdődött.
“Ha különböző szorzókkal, művi matematikai műveletek segítségével kompenzáljuk az egyes problémákat, akkor újabb és máshol jelentkező feszültségek támadnak” – fogalmaz az önkormányzati vezető. Ő úgy vélekedik: a gyógyítást nem lehet teljesítményként kezelni. Statisztikai adatszolgáltatás keretében be kell mutatni, hogy az adott intézményben milyen gyógyítás folyik, az milyen bonyolultsági fokot ér el, de a finanszírozásnak más összetevőkre kell épülnie – lehetőleg úgy, hogy a technika ne keveredjen az előbbi statisztikai adatokkal, mert akkor a gazdálkodás pusztán szimulált lesz.
Az illetékes tb-önkormányzat elnöksége rövidesen megtárgyalja a leendő kórházfinanszírozási rendszer alapelveit. Az új szisztéma kidolgozásához több mint fél év áll rendelkezésre, ez alatt az érintett felek megállapodhatnak a módszerekről, és akkor jövő januártól már aszerint dolgozhatnának a kórházak. Ez a kapacitáscsökkentéshez is elengedhetetlen, hiszen a leépítéseknél konkrétan meg kell határozni, hogy azok után az adott intézmény milyen finanszírozás mellett, milyen pénzügyi feltételekkel dolgozhat.
Szabó György népjóléti miniszter – aki a múlt héten úgy fogalmazott: addig nem használható fel a kórházak konszolidálására szánt 3,5 milliárd forint hitel és a fejlesztésekre fordítható 1,5 milliárdos támogatás, amíg nincs megállapodás a kapacitások csökkentésére – úgy véli, hogy az újfajta finanszírozásra a már átalakított kórházaknál kell áttérni.
A jelenlegi helyzet valóban nem tükrözi a valós teljesítményeket – húzza alá Bordás István miniszteri biztos, akit májusban neveztek ki az “egészségügy finanszírozási anomáliáinak felszámolására”. Ő azonban nem beszél a rendszer összeomlásáról – szerinte a jelenlegi teljesítményfinanszírozási szisztéma jó, csak az alkalmazás technikájában vannak hibák. Ezek kiigazítására a miniszteri biztos feszes munkatervet dolgozott ki. A legsürgetőbb feladatnak a 96-os bérfejlesztési program végrehajtását tartja. Ami az eddigi tapasztalatokat illeti: volt olyan intézmény, ahol az elmúlt hónapokban 170-200 százalék feletti bevétel-növekedést produkáltak, máshol ugyanez az adat alig érte el a 10 százalékot. Ezt a szóródást nem a teljesítmények megváltozása okozta; a kifizetések elszakadtak a valós teljesítményektől, egyes intézményi vezetők sajátos jogszabály-értelmezés révén mutattak ki ilyen magas bevételváltozást. Bordás István a közeljövő intézkedései közé sorolta annak a gyakorlatnak a megváltoztatását, amely a fekvőbeteg-ellátás igénybevételét a járóbeteg-ellátás rovására ösztönzi. Ezzel éppen ellentétes irányt kell indukálni. A kórházkonszolidációnál szerinte a gazdasági ésszerűséget kell érvényesíteni, s nem szabad, hogy ez a program puszta segélyakcióvá degradálódjon. Bordás István úgy látja, hogy az ő feladata leginkább a koordinálásban van – ebben a sokszereplős játszmában minél gördülékenyebben működő érdekegyeztetési mechanizmusokat kell kidolgozni. A Figyelő kérdésére válaszolva úgy fogalmazott: az első kedvező jelek már a következő hónap kórházfinanszírozásánál láthatóak lesznek.
