A Gabona Szövetség számításai szerint százezer tonnányi, külföldön jó áron értékesíthető liszt vár exportra. A kormány azonban az új termésig végleg elzárkózott a kiviteli engedélyek kiadásától. A molnárok kára egyre nő.
Jó néhány malom januárra extra lisztkészletet halmozott fel, bízva abban, hogy a kormány – elkészítve a gabonamérleget – felnyitja a sorompót a liszt előtt. Csonka Tibor, az Első Pesti Hengermalom Rt. vezérigazgatója – akinek cége az aratásig tízezer tonnányi lisztet tudna kivinni a jugoszláv, illetve a szovjet utódállamokba és Romániába – érthetetlennek tartja a befagyasztást, hiszen a finomlisztet nem a belföldi fogyasztás elől vonnák el. Szerinte a tárcák nem veszik figyelembe a szakmai szempontokat, nem különböztetik meg az egyik lisztet a másiktól. Az általános drágaság közepette ugyanis a sütőipar mindinkább az alacsonyabb árfekvésű BL 80-as lisztet vásárolja, mert ebből olcsóbb kenyeret tud készíteni. A magyarországi fogyasztásban hagyományos BL 55-ös lisztet belföldön egyre kevésbé keresik, az exportpiacokon viszont – jó árak mellett – bőven lenne igény erre a termékre. Hiába jelennek meg azonban a külföldi partnerek, a kívánt lisztet a tilalom miatt nem tudják kivinni az országból. Súlyosbítja a helyzetet, hogy – mivel az olcsóbb liszt iránt mutatkozó kereslet, valamint az állattenyésztést sújtó krónikus korpahiány miatt őrölni változatlanul kell – az őrlés 35-40 százalékát adó BL 55-ös liszt készletei akarva-akaratlanul tovább dagadnak. Emiatt aztán a mind nagyobb készletezés költségei is nyomasztják a malmokat, amelyek – a szükséglethez mérten legalább másfélszeres országos őrlőkapacitás miatt – amúgy is gyilkos ár- és költséggazdálkodási versenyben küzdenek egymással az életben maradásért. Ezt mutatják országszerte az ár alatti szállítások, illetve az, hogy a volt megyei gabonaforgalmi vállalatok átalakulása, privatizációja során létrejött malomipari társaságok, kedvezményes akciókkal, a korlátlannak hitt pesti piacon akarnak megszabadulni esetenkénti feleslegeiktől.
Ebben a feszült piaci helyzetben kínálna ragyogó értékesítési lehetőséget a lisztkivitel, amelyet az engedélyek kiadásának felfüggesztésével a kormány leállított. Károlyi Vilmos, a januárra ugyancsak jelentős exportálható lisztmennyiséget őrlő, s így mára meglehetősen nehéz helyzetbe került Budai Hengermalom Rt. elnök-vezérigazgatója szerint az iparág kára felmérhetetlen: a malmok nemcsak az exportbevételtől esnek el, hanem külpiacaikat is elveszítik. A szakember becslései szerint a külföldi partnerek több tízmillió dollár nyitott akkreditívvel várják a lisztkivitel felszabadítását, amellyel nem tudnak majd élni a magyar malmok. Ráadásul az időközben megkétszereződő búzaárak miatt a nyersanyagköltség drasztikusan emelkedett, ám ezt a nyomott fővárosi piacon nehéz érvényesíteni.
