Azzal a jelszóval, hogy fogakat adnak az adóhatóságnak, januártól lazítottak az adótitok szabályozásán. Így a törvény szerint áprilisban kellene megjelenni a legnagyobb adócsalók adatait tartalmazó első feketelistának, amely azonban elmarad, illetve késik egy kicsit… A jogértelmezés elhúzódása miatt ugyanis újabb negyedévet kell várni arra, hogy a közvélemény betekintést nyerjen a legnagyobb adócsalók adataiba.
Az adótitok szabályozása a magyar adójogban olyannyira “jól” sikerült, hogy egyformán védi a kötelezettségeit jogszerűen teljesítő és az azokat egyáltalán nem teljesítő adóalanyok adózással kapcsolatos adatait. Még olyan adatok sem tudhatók meg az adóhatóságtól, amelyekhez egyébként máshol – a cégbíróságon, a földhivatalnál – ha nem is könnyedén, de hozzá lehet jutni. Az APEH még azt sem árulhatja el a jóhiszemű vállalkozónak, hogy üzleti partnere adóalany-e, vagy sem. Ezért tartja képtelennek a mai szabályozást Bencze József helyettes államtitkár, a Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság elnöke is, aki szerint a jövőben ezen az előíráson feltétlenül változtatni kell. Az adótitok-szakértők szerint is túlságosan rigorózusra sikeredett szabályozása nemcsak a tisztességes vállalkozók érdekeit sérti, hanem az állami gépezetet is gyakran akadályozza, és a megalakuló kereskedelmi kamarák orra alá is sok borsot tört.
Az APEH szinte semmilyen, az adóalanyokra vonatkozó adatot nem hozhat nyilvánosságra. A nemzetközi gyakorlat ettől gyökeresen eltér: a vállalkozók alapadatai sok országban teljesen nyilvánosak, sőt olyan ország is akad, ahol ezek katalógusát éppen az adóhatóság állítja össze. Nálunk a legnagyobb adófizetők listája sem jelenik meg, ami pedig ugyancsak sok országban elterjedt gyakorlat, s amelyre felkerülni nagy dicsőséget jelent mindenki számára. Sok helyen a kitüntető “tiszteletbeli polgár” címet is odaajándékozzák a közterhekhez való nagymértékű hozzájárulás esetén. Magyarországon is próbálkozott néhány éve valami hasonló dologgal az APEH, a próbálkozás azonban az adóalanyok elutasítása miatt kudarcot vallott. Így nálunk azóta sem készülnek “dicsőséglisták”.
Egy dologban viszont idén januártól közelítünk néhány fejlett ország gyakorlatához: a legnagyobb adócsalók, adóelkerülők adatai nyilvánosságra kerülhetnek. Az adózás rendjéről szóló törvény módosítása keretében ugyanis januártól a tisztességes adózók védelme, illetve a visszatartó erő fokozása érdekében lehetővé, sőt kötelezővé tették az adóhatóság számára bizonyos adótitkok közzétételét. A törvény magánszemélyek esetén 10, más adózók esetében 100 millió forintot meghaladó adóhiány jogerős megállapítása esetén teszi kötelezővé a nyilvánosságra hozatalt. A jogszabály szerint áprilisban kellene az első “feketelistának” megjelennie. Egyelőre azonban az áprilisi lista elmarad…
Mint Csillag Dezsőnétől, az APEH jogi főosztályának vezetőjétől megtudtuk, a jogszabályt – mivel nem egyértelműen fogalmaz -az APEH és a pénzügyi tárca eltérően értelmezte, s csak mostanra alakult ki a közös álláspont abban a tekintetben, hogy kinek az adatai hozhatók nyilvánosságra. Így az első lista csak a félév végén jelenik meg. A közzétételt az is hátráltatta, hogy az APEH rendkívül körültekintően kíván eljárni az adatok nyilvánosságra hozásakor, hiszen érzik a felelősséget: itt nem szabad tévedni; ha valakit ártatlanul meghurcolnak, annak komoly következményei lehetnek.
Az első félév végén megjelenő “feketelistán” – az APEH és a PM közös értelmezésének megfelelően – azon cégek, illetve magánszemélyek is rajta lesznek, akiknél ugyan nem az idén, hanem korábbi években tárták fel az adóhiányt, a határozat azonban 1996-ban emelkedett jogerőre. A pénzügyi tárca ugyanis elfogadta az APEH jogszabály-értelmezését, mely szerint a nyilvánosságra hozatal az adóalanyra anyagi terhet nem jelentő szankció. Hogy miért volt ennek jelentősége? A jogszabály átmeneti rendelkezései szerint a szankciók tekintetében az új szabályozás nem lehet szigorúbb. Vagyis az idén hatályba lépett új szankciókat a folyamatban lévő – 1996 előtt – megindult ügyekben nem lehet alkalmazni, hiszen az adóalany akkor még nem tudhatta, milyen következményei lehetnek magatartásának. A végrehajtó szervezet szerint azonban a nyilvánosságra hozás nem szankció, így a közzététel az év elején már folyamatban lévő ügyekre is vonatkozik.
Majtényi László adatvédelmi biztos viszont – bár ilyen ügyben egyelőre nem érkezett hozzá panasz, így a szabályozás részleteiben sem mélyedt el -, úgy véli: gyanús lehet az olyan ügy, amikor egy három évvel korábban elkövetett adóhiány alanyának adatait csak most hozzák nyilvánosságra, mondván, hogy csak az idén lett jogerős az adóhiányt megállapító határozat. Hozzátette azonban: ez nem jelenti azt, hogy a januárban hatályba lépett jogszabály-módosításnak nem lehet visszamenő hatálya. Egyébként szerinte alapvetően jogi normatani problémáról van szó.
Természetesen nem ússzák meg a nyilvánosságra hozást azok a cégek, illetve magánszemélyek sem, akiknél az ellenőrzést az idén kezdték meg, az adóhiány kiderült, s az adóhatósági határozat jogerőre emelkedett, vagyis az adóalany nem fordult bírósághoz. Amennyiben viszont az adóalany pert indít az APEH ellen, akkor a jogerős bírói ítélet megszületéséig az adatai nem kerülnek nyilvánosságra. Adóhivatali szakértők szerint nem kétséges, hogy az érintettek jelentős többsége bírósághoz fog fordulni. Vagyis két-három évnél korábban nem valószínű, hogy a közvélemény “csámcsoghat” a sok adócsaló adatait tartalmazó listán.
Mire tehát az APEH nyilvánosságra hozhatja az adócsaló adatait, az már megszüntetheti tevékenységét, más név alatt tevékenykedhet. Ráadásul a 10 millió, illetve a 100 millió forintos értékhatár nem gyakori eset az APEH praxisában. Vagyis a közzététel Csillag Dezsőné, az APEH főosztályvezetője szerint ilyen feltételek mellett nem nagy visszatartó erő az adóalanyok számára.
Mindezek alapján nem kétséges: az új szabályozás is igencsak szigorúra sikeredett, abból a tisztességes adóalanyok nem sokat profitálhatnak. Nem elégedett vele a végrehajtó szervezet sem. Pitti Zoltán, az APEH elnöke sincs elragadtatva az adóhatóság egyik új “fogának” nevezett jogosítványtól. – Végrehajtható jogszabályokat kell alkotni – fakadt ki, amikor az MSZP feketegazdaság elleni küzdelemmel foglalkozó munkacsoportja azzal vádolta az APEH-et és a VPOP-t, hogy nem akarja végrehajtani a törvényeket, s utalt – többek között – az adócsalók adatainak nyilvánosságra hozása tárgyában megszületett szabályozásra is.
Az adózás rendjéről szóló törvény januártól hatályba lépett módosítása, ha nem is jelentős, de némi változást hozott a fantomcégek adatainak nyilvánosságra hozásában is. Az új szabályozás lehetővé teszi, hogy a fantomcégek egy szűk csoportjának adatait közzétegye az adóhatóság. Bencze József helyettes államtitkár, a feketegazdaság elleni küzdelem kormányzati főkoordinátora azonban nincs megelégedve a törvénymódosítással. Nem érti, hogy miközben a parlament elé került törvényjavaslatban még az szerepelt, hogy a fantomcégek adatait is nyilvánosságra hozzák, a honatyák miért “puhították fel” a jogszabályt, s miért szűkítették le a korábbinál jóval kisebb körre a közzétételt. A januári módosítás ugyanis csak azon fantomcégek esetén teszi lehetővé a közzétételt, amelyek nem jelentkeztek be az adóhatósághoz vagy a cégbírósághoz, illetve az önkormányzathoz. A fantomcégek többsége azonban ezen feltételeknek eleget tesz, csak éppen nem működik, tényleges gazdasági tevékenység nincs mögötte, csupán “gyártja a számlákat”, s kifejezetten visszaélésre hozzák létre. Mindenesetre a helyettes államtitkár megígérte: a nemsokára esedékes törvénymódosítás során újra megfogalmazzák javaslatukat. A fantomcégek elleni harc a tisztességes vállalkozók érdeke, ezen fantomcégeknek nevezett vállalkozások számláit ugyanis az APEH szerint nem lehet a könyvelésben elszámolni. A Legfelsőbb Bíróság nemrégiben hozott ítélete azonban, ha ez általános gyakorlattá válik, megnehezíti az adóhatóság munkáját, s korlátlan teret enged a csaló áfa-visszaigénylőknek – legalábbis az APEH főosztályvezetője szerint. A jelenlegi gyakorlat ugyanis az, hogy ha a jóhiszemű vállalkozó egy fantomcég számláját fogadja el, akkor az adóhatóság a számlát elfogadónál – nem pedig a kibocsátónál – állapítja meg az adóhiányt. A Legfelsőbb Bíróság most hozott döntése viszont kimondja: ki kell mutatni, hogy tényleges árumozgás történt-e, utána az adót a számlát kiállító befizette-e; ha egyik sem valósult meg, és az adózó tudott róla, hogy fiktív számlát kapott, akkor lenne az APEH-nek lehetősége arra, hogy ne fogadja el a vállalkozó által elszámolt számlát. Ennek a döntésnek – érthetően – az APEH-nél nem örülnek, a jóhiszemű vállalkozóknak viszont nagy megkönnyebbülést, illetve sok-sok pénzt hozhat a bíróság döntése. A fiktív számlákkal kapcsolatos perekben egyébként eddig főleg az APEH nyert olyan esetekben, amikor nem volt szabályos a számla, vagy valamelyik cég nem létező vállalkozás számláját akarta elszámolni.
A színlelt vállalkozások egy bizonyos köre adatainak közzétételétől egyébként a törvényhozók azt remélték, hogy így jelentős segítséget adhatnak az ilyen tevékenységet folytatók elszigeteléséhez és a gazdaság megtisztulásához. Feltéve, hogy az APEH tudomására jut a fantomcégek jelentős többsége… Hegedűs András, az Ügyészek Országos Egyesületének ügyvezető titkára éppen ezért – mondván, hogy nemcsak az APEH, hanem a társadalombiztosítás, a rendőrség és az ügyészség is “beleakad” munkája során nem működő cégekbe – azt javasolja, hogy ezen szervezetek a tudomásukra jutott fantomvállalkozások adatait juttassák el az ügyészséghez, amely az így összegyűjtött “csomagot” a cégbírósághoz továbbítja. Az ügyészségek megyei szinten szerveződnek, így könnyedén el tudják juttatni az információt a cégbíróságokhoz, amelyek a nem működő cégek adatait törlik a nyilvántartásból. Ezt a fantomcégeket tartalmazó listát a tiszta üzleti élet érdekében nyilvánosan közzé is tennék, vagyis minden vállalkozó tisztában lehetne vele: működő vagy nem működő céggel lépett-e üzleti kapcsolatba.
Mint megtudtuk, a szakmai döntés már megszületett erről az együttműködésről; az ügyészségnek csupán 30-40 millió forintra lenne szüksége ahhoz, hogy hozzákezdhessen a munkához. Ez igazán nem nagy összeg ahhoz képest, hogy a fantomcégek évente milliárdos nagyságrendű kárt okoznak a gazdaságnak. Valamit mindenképpen lépni kell, hiszen egyes cégbírósági becslések szerint ma a cégek 30 százaléka fantomcég: vagy nem létezik, vagy kifejezetten visszaélésre hozták létre. Ma már kormányzati szakértők is vallják: jogszabály-módosításokra is szükség lenne a fantomcégek elleni harcban. Mint Bencze Józseftől megtudtuk, az érintett kormányzati szervek már készítik törvénymódosítási javaslataikat. Olyan szabályozást kívánnak kialakítani, amely a jogszabályok betartására ösztönzi a piaci szereplőket. – Olyan szabályozásra lenne szükség, hogy ne legyen érdemes visszaélést elkövetni – ezt már az ügyész hangsúlyozta. Véleménye szerint egyébként a gyakorlati életet, a szakmai érdekképviseleti szerveket jobban be kellene vonni a jogalkotás folyamatába, s akkor a visszaélésekre kevesebb módot adó törvények születnének. Az mindenesetre jó hír, hogy úgy tűnik: ma már a törvényhozók is hajlanak erre a megoldásra.
