Némi aggodalommal figyeli Horváth Pál, a PanTel Rt. vezérigazgatója, hogy a Matáv kedvezményes tarifacsomagjai dinamikusan terjednek. Az egyik legnagyobb alternatív telekommunikációs szolgáltató első emberét különösen az nyugtalanítja, hogy a liberalizáció előtt olyan területen erősít a Matáv, amelyet a PanTel is megcélzott. A belföldi internetes telefonálás, vagy hivatalos nevén Voice Over IP (VOIP) szolgáltatásainak mielőbbi beindítása érdekében a PanTel bő egy évig tárgyalt a Matávval. A vita főként a két cég hálózatai közötti összekapcsolás feltételeinek és díjának megállapításában jelentkezett. Az összekapcsolási szerződéssel a PanTel azt akarta elérni, hogy a Matáv vezetékes előfizetői igénybe vehessék internet alapú beszéd- és adatátviteli szolgáltatásait. Saját előfizetői számára a belföldi távolsági hívásoknál a Matáv listaáránál 15-20 százalékkal olcsóbb tarifa elérése volt a cél. Mire nyáron megszületett a PanTel és a Matáv közötti összekapcsolási szerződés, addigra az egykori monopolista – felismerve a veszélyt, no és ismerve a versenytárs tarifáit – saját ajánlattal lépett a piacra.
HIÁNYOS VÉGRAHAJTÁS. Az Egységes Hírközlési Törvény nyári megszületésekor sokan kételkedtek benne, hogy a kormányzat és a szolgáltatók szakértői hat hónap alatt képesek lesznek tisztázni azokat a kérdéseket, amelyekre a törvény előkészítésére fordított két év alatt nem sikerült választ találniuk. A távközlési piac megnyitását szolgáló kerettörvényben kétségtelenül szereplő, ám válasz nélkül hagyott, úgynevezett végrehajtási utasításokra váró kérdésekből az avatatlan érdeklődő is több tucatot számolhatott öszsze. Azt pedig, hogy a témában elmélyült szakemberek aggodalmai nem voltak teljesen alaptalanok, jelzi, hogy a december végéig kiadásra váró, hozzávetőleg 20-25 végrehajtási utasításból eddig csupán egyetlenegy látta meg a napvilágot.
A liberalizált piacon való szereplésre készülő távközlési szolgáltatók elsőként a piacnyitás egyik legfontosabb lezáratlan problémájával, az úgynevezett előfizetői hurok – azaz a központ és az előfizetők között kapcsolatot teremtő hálózat – átadását érintő kérdésekre kapták meg a válaszokat. A monopol, jelentős piaci erővel bíró szolgáltatók hálózatának használatát szabályozó kormányrendelet 28 paragrafusa a Magyar Közlöny nyolc teljes oldalát foglalja el. Tartalmát illetően a távközlési cégek szakértői mégsem elégedettek maradéktalanul. Egyes vélemények szerint a rendelet nem oszlatja el teljesen azokat a félelmeket, hogy a kisebb cégek csak komoly csatározások után vehetik majd igénybe az adott területen jelentős piaci erővel bíró szolgáltató hálózatát. Emellett a hálózatátadások továbbra is válaszra váró kérdésének tartják, mit is tartalmaz majd a szolgáltatók közti megállapodások alapjául szolgáló úgynevezett referencia ajánlat.
Ezzel együtt a szakértők feje elsősorban nem a már megszületett kormányrendelet esetleges gyenge pontjai miatt fáj. Sokkal inkább azért, mert a kormány továbbra is számos, a hírközlési törvény hatályba lépéséhez szükséges végrehajtási utasítással tartozik. A szolgáltató-választásról, a hálózati szerződésekről, a szolgáltatások számviteli szétválasztásáról, az előfizetői szerződésekről, az egyetemes szolgáltatásokról csak előzetes egyeztetések folynak. Ennél is nagyobb probléma, hogy a hírek szerint két hónappal a piacnyitás előtt a kormányzat képviselői még nem kezdték meg a tárgyalásokat a koncessziós távközlési társaságokkal, koncessziós jogosítványaik szolgáltatási engedélyekre váltásáról. Kevés optimizmusra ad okot az is, hogy a piacra lépés szabályozásáról szóló rendelet most áll egyeztetés alatt, s a hálózatok összekapcsolásának feltételeiről szóló végrehajtási utasítás tervezetét a szolgáltatóknak október 15-ig kellett véleményezniük.
KÉSÉSBEN. Nem véletlen az sem, hogy a költségalapú árakról szóló rendelet tervezete még igen távol van a véglegesnek tekinthetőtől. A rendelet kidolgozásának késésében többek szerint az is közrejátszhat, hogy a parlamenti választások előtt álló kormányzat 2002 elején minél kedvezőbb távközlési díjakkal akar kirukkolni.
Akárhogy is, a jövőre érvényes fogyasztói tarifákról már megkezdődtek az egyeztetések. Így lehetséges, hogy a felhasználókat terhelő tarifák fő számai előbb születnek meg, mint a költségalapú árakról szóló végrehajtási utasítás. Azok, akik ezt a forgatókönyvet látják megvalósulni, úgy vélik, a 2002-es költségalapú árakat a kormányzat a fogyasztói árakból visszaszámolva igyekszik majd meghatározni. Márpedig ebben az esetben ezeknek az áraknak kevés közük lesz a szolgáltatók tényleges költségeihez.
A vélekedések szerint számos – gyenge működési hatékonysága miatt európai összehasonlításban magasabb költségekkel dolgozó – társaság képtelen lesz megfelelni az árakkal kapcsolatos elvárásoknak. Ezért lehetséges, hogy egyes helyi telefontársaságok néhány szolgáltatást eleve nem is vállalhatnak majd. A költségelvárásoknak maradéktalanul legfeljebb csak a Matáv felel majd meg. Más elemzők szerint viszont a kormányzat nem kockáztathatja meg, hogy a távközlési liberalizációval párhuzamosan olyan helyzetet teremt, amely a kevésbé jól kistafírozott társaságok piaci visszaszorulásához vezet.
A különféle rendeletekre való várakozás közben a szolgáltatók lehetőségeik szerint igyekeznek elébe menni a piacnyitásnak. A kedvező “rajtpozíciók” megszerzéséért tett lépések azonban nem mindig vezetnek egyértelmű sikerhez.
Horváth Pál és a PanTel már a piacnyitás előtt – példaértékű megállapodásuk ellenére – szembesült ismét a korábban is ismert “szabállyal”, nevezetesen azzal, hogy az ördög mindig a részletekben van. A Matáv kedvezményes, a listaáraknál olcsóbb telefonálási lehetőséget kínáló díjcsomagjai miatt ugyanis lassan elolvad a PanTel 15-20 százalékos árelőnye, és az IP alapú belföldi távolsági szolgáltatásokon a társaságnak kevesebb haszna marad a vártnál.
ÁRPRÉS. A független szakértők nem látnak semmi különöset a PanTel esetében. A jelenlegi összekapcsolási díjak mellett szerintük az alternatív szolgáltatónak saját költségei csökkentésével lehetősége van eredményei javítására. Horváth Pál ezzel együtt nem tartja maradéktalanul korrektnek a Matáv piaci magatartását. Szerinte a domináns szolgáltató “árprésbe fogta” a PanTelt. Ez a magyar távközlési piacon most fordul elő először. Az európai versenyjog visszaéléseket felsoroló listáján azonban nevesített tétel.
Az alternatív szolgáltató vezetője elsősorban mégsem cége helyzetének pillanatnyi problémájával foglalkozik. Ennél ugyanis aggasztóbbnak tartja, hogy az ilyen jellegű csapdáktól a távközlési piac liberalizációja után sem védi majd semmi a szolgáltatókat. Márpedig, ha a kisebbek a hálózat-összekapcsolási megállapodásokkal nem járnak jól, nem lesz összekapcsolás és piaci verseny. Erre pedig nemcsak a szolgáltatók, de a fogyasztók is ráfizetnek majd. A független elemzők nem osztják a PanTel első emberének félelmeit. A vitás esetek eldöntése érdekében bárki a Hírközlési Döntőbizottsághoz fordulhat majd.
ÜZLETI ALAPON. Kovács Attila, a Matáv projektvezetője a PanTel jelenlegi szerződését is rendben lévőnek tartja. Hangsúlyozza: az alternatív szolgáltató szerződése még nem az Egységes Hírközlési Törvény szabályai, hanem az 1992-es távközlési törvény előírásai alapján köttetett. Ennek megfelelően ez egy üzleti alapú szerződés, amely a két fél megállapodásán alapul, és a hálózatok összekapcsolásának feltételeit rögzíti. Ez önmagában csak katalizálja a versenyt, amelynek végső nyertesei nyilvánvalóan az előfizetők lesznek. A PanTellel megkötött hálózati szerződésből egyébként nem lehet messzemenő következtetéseket levonni az összekapcsolást igénylő szolgáltatókkal jövőre megkötendő – már az egységes törvény szerinti referencia ajánlaton alapuló – összekapcsolási szerződésekre vonatkozóan. A távközlési piac megnyitásával egy időben a jelenleg hatályos hálózati szerződések helyébe az új feltételrendszert tükröző szerződések lépnek majd. A PanTelt pedig semmi nem akadályozhatja meg abban, hogy a piac megnyitása után – de akár már az idén decemberben – kezdeményezze szerződése felülvizsgálatát. A szakember szerint egyébként az alternatív szolgáltató számára a jelenlegi tarifáktól függetlenül előnyt biztosít az a tény, hogy hálózata a liberalizáció bekövetkezte előtt – igaz, még a jövőbenitől eltérő feltételrendszerrel – ténylegesen összekapcsolódott a Matávéval.