Az elmúlt évtizedekben számos európai folyó vízminősége javult a szennyvíztisztítás fejlődésének, valamint a foszfor- és nitrogénterhelés mérséklését célzó intézkedéseknek köszönhetően. Ez azonban nem minden esetben volt elég ahhoz, hogy élőviláguk visszaálljon a szennyezések előtti szintre – derül ki az Ökológiai Kutatóközpont közleményéből.
Egy magyar kutatók részvételével készült friss tanulmány 413 vízgyűjtőjének adatait vizsgálta világszerte. Eredményei alapján a víz tisztaságának javítása fontos, de önmagában nem elegendő lépés a természeti rendszerek helyreállításához, ugyanis más tényezők is befolyásolják a folyók biodiverzitását, fajösszetételét, az algák mennyiségét, valamint az ökoszisztéma működését.
A tisztább víz még nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy folyó ökoszisztémája visszatért korábbi állapotába. A klímaváltozás, a megváltozott vízjárás, az inváziós fajok és a korábbi tápanyagterhelés tartós hatásai miatt a folyók élővilága másképpen reagálhat, mint várnánk
– mondta Nguyễn Vũ Đức Thịnh, a tanulmány első szerzője.
A vizsgálat rámutatott arra is, hogy a vizek tisztulása leginkább Nyugat-Európában és Észak-Amerikában jellemző, miközben Kelet-Ázsiában és Afrikában továbbra is sok helyen eutrofizáció, vagyis a tápanyagok túlzott felhalmozódása figyelhető meg. Egyik legfontosabb tanulsága azonban az, hogy a monitoringrendszerek jóval részletesebben dokumentálják a vízkémiai változásokat, mint a biodiverzitás, a közösségszerkezet és az ökoszisztéma-működés hosszú távú alakulását.
A szerzők ezért olyan összehangolt megfigyelési rendszer kialakítását sürgetik, amely a nitrogén- és foszforkoncentráció mellett az algák, más élőlényközösségek és az ökoszisztéma működésének változásait is követi. Csak így állapítható meg, hogy a jobb vízminőség valóban együtt jár-e a folyó ökológiai regenerációjával.
Folyóink állapotával foglalkozó további cikkeink alább olvashatók:
