A magyar tenger vízszintje idén nyáron vészesen lecsökkent. Balatonmáriafürdőnél a vízmérce negatív rekordokat is feljegyzett augusztus második felében, miután a vízállás bőven 50 centiméter alá esett. A tó átlagos vízállása jelenleg 43 centiméter, ami július elejéhez képest csaknem 30 centiméteres csökkenést jelent. Ez már szemmel is jól látható különbség.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) adatai szerint 2000 és 2021 közötti mérések alapján a Balaton vízállása augusztus végén átlagosan 86 centiméter szokott lenni.
A Balaton eddig mért legkisebb átlagvízállását – Tihany-rév és Balatonakali állomások 24 órás átlagából képzett vízállás – 2003 októberében mérték, 23 centiméter volt. A 2000-es évek elején a jelenlegihez hasonlóan száraz vízháztartási helyzet fordult elő, éveken keresztül halmozódott a vízhiány. Aztán az időjárás csapadékosabbra fordult, ennek köszönhetően 2006 áprilisában már 120 centiméterhez közeli átlagvízállás volt tapasztalható.
A Balatonnal azonban nem az az egyetlen baj, hogy alacsony a vízállása. Vasas Gábor, a Balatoni Limnológiai Intézet főigazgatója az MTA podcastjében elmondta, hogy a vízszintnél fontosabb kérdés a vízmérleg. Az elmúlt évtizedekben egyre gyakoribbá és jelentősebbé váltak azok az évek, amikor a Balaton vízmérlege negatív, azaz több víz tűnik el a tó vízrendszeréből, mint amennyi utánpótlásként érkezik. Ennek oka, hogy az olyan sekély tavak, mint a Balaton, illetve a Velencei-tó, különösen érzékenyen reagálnak a hőmérséklet, a csapadék és a párolgás változásaira, Magyarországon pedig egyre több az aszályos év.
Az alacsony vízállás alapvetően a természetes hígító és öntisztuló képesség csökkenését okozza, valamint a megváltozott fizikai körülmények miatt idézhet elő vízminőség-romlást. Amikor a mederben lecsökken a vízmennyiség, a szennyeződések és tápanyagok koncentrációja növekszik, hiszen nincs már meg az a víztömeg, amely azokat ártalmatlan szintre hígíthatná. Mindez kedvez az algásodásnak, különösen a tavakban és holtágakban.
Hazánkban ráadásul a forró napok száma is növekszik, ami szintén hozzájárulhat a kedvezőtlen algásodási folyamatok beindításához. Ezzel egy időben a sekély víz a nyári kánikulában átmelegszik, így pedig fizikai tulajdonságaiból adódóan sokkal kevesebb oldott oxigént képes megtartani. A víz minőségét ráadásul tovább rontja, hogy a naptejek, illatszerek, gyógyszermaradványok és kerti vegyszerek mind bekerülhetnek a Balaton rendszerébe. Akárcsak a kémiai szúnyoggyérítéshez használt rovarölő szerek, amelyek súlyosan károsíthatják az élővilágot. Éppen ezért Vasas Gábor szerint jó lenne felhagyni ezzel a módszerrel, és inkább a biológiai gyérítés felé fordulni.
A szakértő szerint azonban nem csak a víz miatt kell aggódni a Balaton esetében. Legnagyobb tavunkat jelenleg számos különböző krízis érinti egyszerre: a partokat beépítik, miközben pusztulnak a nádasai is.
A nádasok élőhelyet adnak, szerepük van a halak szaporodásában, tompítják a hullámzást, szűrőként működnek, és átmenetet képeznek a vízi és szárazföldi élőhelyek között. Éppen ezért a parti zónák további beépítése nem pusztán tájképi vagy természetvédelmi ügy, hanem a tó működőképességét érintő kérdés is.
A klímaváltozás az inváziós fajok kockázatát is növeli. Elhibázott haltelepítések, termálvizes kifolyók, akvarisztikai fajok elengedése és a melegedő vizek együtt segíthetik idegenhonos fajok megtelepedését. A Balaton jövője ezért azon múlik, hogy képesek vagyunk-e rendszerszinten gondolkodni róla, ehhez pedig kiszámítható kutatásfinanszírozásra, hosszú távú adatsorokra és a döntésekbe beépülő tudományos eredményekre van szükség.
