Szerdán Európa egyes részeiről teljes napfogyatkozás lesz látható. Ezt az alkalmat kihasználva két NASA-pilóta beszáll a kutató repülőgépébe az izlandi Keflavík repülőterén, írja a Guardian. Ezt követően északra, Grönland felé mennek, ahonnan később délre fordulva haladnak tovább az izlandi partoktól mintegy 64 kilométerre.
Miközben a repülőgép 15 ezer méteres magasságban repül, a Hold árnyéka több mint 3200 kilométer per órás sebességgel szeli majd át az alattuk lévő óceánt. A pilóta célja az lesz, hogy pontosan abban a pillanatban érje el a maximális napfogyatkozás pontját – amikor a Hold a Nap legnagyobb részét takarja el –, amikor az árnyék utoléri őket.
A földről – vagy vízről – nézők számára a jelenség 2 perc 18 másodpercig tart majd, ám amennyiben a pilóták 740 kilométer per órás sebességre kapcsolnak a napfogyatkozás útvonalán, a teljes elsötétülést közel 3 percig csodálhatják meg.
Miért fontos ez?
A küldetéshez használt WB–57-es gép orrában négy speciális kamerát helyeztek el. Ezek másodpercenként több tucat felvételt készítenek az eltakart Napról a fény különböző hullámhosszain. A képek a plazma óriási, hurok alakú kitöréseit (protuberanciákat) és a mágneses robbanásokat, úgynevezett nanoflereket hivatottak megörökíteni. Ezek a jelenségek kizárólag akkor figyelhetők meg, amikor a Nap vakító korongját a Hold kitakarja.
A nanoflerek mindegyike több ezer atombomba energiájának felel meg. A kutatók szerint ezek a nanoflerek választ adhatnak a napfizika egyik legrégebbi rejtélyére, vagyis hogy miért több mint 1 millió Celsius-fokos a Nap koronája, miközben a csillag felszíne mindössze 6000 fokos. Dr. Amir Caspi, a coloradói Southwest Kutatóintézet vezető kutatója szerint a napfogyatkozások olyan tudományos megfigyelésekre adnak lehetőséget, amelyeket semmilyen más időpontban nem tudnának elvégezni.
Felmerülhet a kérdés, hogy a megfigyeléshez miért van szükség repülőkre. Nos, a szakemberek szerint a földi kamerák munkáját a felhők és az atmoszférikus torzítások nehezítik, az űrteleszkópok pedig korlátozott adatátviteli kapacitással rendelkeznek. A most használt WB–57-es típus alapját a brit English Electric Canberra bombázó adja, amelyet eredetileg taktikai atomcsapásokra terveztek a hidegháborúban, és amely képes a felhők felett, a sztratoszférában repülni.
1923-ban az amerikai haditengerészet kétfedeles repülőgépekből álló flottát küldött a napfogyatkozás megfigyelésére (akkor még kevés sikerrel). Ezt követően 1973-ban francia tudósok átalakítottak egy Concorde prototípust: a Mach 2-es sebességgel (a hangsebesség duplájával) a Szahara felett száguldó gép 74 percen keresztül tudott haladni a Hold árnyékában.
A megfigyelés a NASA szerint azért is nagyon fontos, mert a Nap működésének jobb megértése kulcsfontosságú az űridőjárás előrejelzésében. A Naptól érkező nagy energiájú részecskék és sugárzás komoly veszélyt jelentenek a műholdakra, valamint a földi elektromos hálózatokra és kommunikációs rendszerekre is, így kulcsfontosságú, hogy kihasználják az ilyen ritka lehetőségeket.
