„Ami elvárható – és ami nem. Szempontok a köztársasági elnök jelöléséhez
Egy nap sem telt el Sulyok Tamás önkirúgása óta, de az ország máris az új köztársasági elnökjelöltek személyével foglalkozik. Magyar Péter már be is jelentette saját favoritját, de emellett sok más személy neve is felmerült.
Nem kívánjuk letenni senki mellett sem a voksot. Az, hogy ki kit tart jó elnöknek, sokszor személyes identitással összefüggő ízlés kérdése is, amiben nem lehet, de nem is kell feltétlenül egy nevezőre hozni az összes véleményt.
Annak tükrében viszont, hogy az eddigi jelöltek kapcsán milyen érvek hangzottak el és milyenek nem, hasznosnak tartjuk, ha tisztázzuk azt a három szempontot, amihez a jövendőbeli elnöknek mindenképpen viszonyulnia kellene, ha pozíciója tekintélyét fontosnak tartja.
- Kell tudnia mondani valamit arról, hogy mi történt velünk itt az elmúlt 16 évben.
- Ezzel szervesen összefügg, hogy az elmúlt 16 évben is kellett tudnia mondani valamit arról, hogy mi is történik velünk.
- Mindebből az is következik, hogy nem árt, ha ismeri a magyar társadalom különböző csoportjait, már csak azért is, mert meg kell testesítenie a nemzet egységét, tehát ismernie is kell nagyon eltérő szociális hátterű emberek gondjait is.
Ezzel szemben vannak dolgok, ami biztos nem várhatóak el, például az, hogy a köztársaság elnöke a lakosság 100%-ának bizalmát is bírja. Törekednie természetesen erre is kell, azonban a nemzet egységének megtestesítése nem azt jelenti, hogy az érintettnek mindenki elvárásaival szemben mindig meg kell felelnie. A köztársaság elnökét eleve meritokratikus alapon is választják, ebből adódóan kulturális horizontja és preferenciái biztos nem lesznek azonosak a lakosság átlagával sem.
Az a jelölt, aki egy ilyen feltételnek is megfelelne, egészen biztosan annyira semmitmondó volna, hogy nem alkalmas a pozícióra. Az, hogy az új köztársasági elnök mindenkié, így a bukott rezsim vezetőié és szavazóié is, nem jelentheti azt, hogy osztania kell világképüket vagy értékrendjüket.
A Tisza frakcióját alapvetően semmi sem korlátozza abban, hogy kit válasszon meg elnöknek. Érdemes azonban minden érintettnek megfontolnia azt, hogy milyen hatással lesz a magyar politikára az, ha a fent említett három kérdés kapcsán a válasz nemleges.”
A nyilatkozat aláírói:
Bojár Iván András művészettörténész
Dragomán György író, a Széchenyi Irodalmi Akadémia tagja
Garaczi László író, a Széchenyi Irodalmi Akadémia tagja
Ferencz Győző költő, irodalomtörténész, a Széchenyi Irodalmi Akadémia elnöke
Friedrich Judit irodalomtörténész, egyetemi docens
Molnos Péter művészettörténész
Pintér Béla színész, a Széchenyi Irodalmi Akadémia tagja
Rainer M. János történész, az MTA rendes tagja
Schein Gábor író, egyetemi tanár, az MTA doktora
Ungváry Krisztián történész, az MTA doktora
Várady Szabolcs költő, a Széchenyi Irodalmi Akadémia tagja
Várdi Katalin Borbála tüdőgyógyász
Vályi István újságíró, szerkesztő
T.Tóth Balázs ügyvéd
Zoltán Gábor író
