Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legutóbbi, 2021-ben publikált jelentése óta eltelt évek nem írták át a klímaváltozásról alkotott tudományos képet, hanem megerősítették azt — jóval kedvezőtlenebb számokkal. Az Earth System Science Data oldalán publikált, frissített számítások és az új modellezési eredmények alapján az látszik, hogy a felmelegedés duplájára gyorsult, miközben a hatások exponenciálisan nőnek – írja a Másfélfok.
Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszék kutatói elemzésükben arról írnak, hogy a legutóbbi tízéves időszak átlagában a globális felmelegedés már elérte az iparosodás előtti szinthez képest mért 1,26 Celsius-fokot, míg az IPCC legutóbbi jelentése még 1,09 fokos melegedésről számolt be.
A háttérben elsősorban az üvegházgázok koncentrációjának emelkedése áll. A szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid önmagukban a jelenleginél is nagyobb melegedést okoznának, ezt azonban részben ellensúlyozta a légszennyezésből származó aeroszol hűtő hatása. A levegőminőség javulása és a technológiai változások miatt azonban egyre kevesebb aeroszol kerül a légkörbe, így egyre kevésbé tompítja az üvegházgázok melegítő hatását.
A felszínközeli hőmérséklet mellett a kutatók szerint legalább olyan fontos, hogy mennyi többletenergia marad a Föld éghajlati rendszerében. A műholdas mérések alapján márpedig a bolygó ma jóval több energiát nyel el, mint amennyit visszasugároz az űrbe: a legutóbbi 10 évben a Földön maradó többletenergia már közel háromszorosa annak, amit az 1980-as években mértek. Különösen szokatlan volt a 2023–2024-es időszak, amikor a mérések példátlan ugrást mutattak. A jelenség pontos okait még vizsgálják.
Mit jelent mindez?
A jelentés szerint a jelenlegi melegedési ütem már inkább az IPCC korábbi, pesszimista forgatókönyveinek felső tartományához áll közel. Bár a modellek korábban is számoltak ilyen lehetőséggel, a mostani adatok alapján a másfél fokos küszöb betartásához rendelkezésre álló kibocsátási mozgástér rendkívüli mértékben beszűkült.
A szárazföldi hőmérsékleti szélsőségek ennél is gyorsabban változnak: az éves maximum-hőmérsékletek emelkedése öt év alatt 0,37 Celsius-fokkal nőtt, ami jóval gyorsabb változás a globális átlaghőmérséklet növekedésénél. Ez közvetlenül kapcsolódik a hőhullámok, az aszályok, a forró éjszakák és a mezőgazdasági stressz gyakoribbá válásához.
A jelentés egyik legmeglepőbb új eredménye a globális csapadéktrendekkel kapcsolatos. Korábban a modellek és az IPCC-jelentések alapján az látszott valószínűnek, hogy a melegedő légkör globálisan növekvő csapadékmennyiséggel jár együtt. Az új elemzés azonban azt mutatja, hogy a különböző adatbázisok között nagyobbak az eltérések, és a teljes földi átlagban már nem rajzolódik ki egyértelmű növekedési trend. Ez azt eredményezheti, hogy míg egyes térségek csapadékosabbá válhatnak, máshol súlyosbodó szárazság és vízhiány alakulhat ki.
