1526 nyarán senki nem számított arra, hogy I. Szulejmán Eszéknél fog átkelni a Dráván, majd toronyiránt északnak haladva a kiterjedt mocsárvidéken vesződik. Magyar részről így lehetetlen, öngyilkos küldetés lett volna a folyó déli oldalán útját állni, váratlan volt a helyzet, nem készültek rá. Tomori Pál mégis az oszmán had elébe sietett, akadályozta ahol tudta, a királyi sereg értékes időt nyert. Mai tudásunkkal nem lehet megítélni, hibázott-e a magyar hadvezetés, amiért nem próbálta tűzön-vízen keresztül megakadályozni az eszéki átkelést – erről szólt a mohácsi csatát bemutató sorozatunk előző része. A folytatásban beszámolunk egy nagy jelentőségű, mégis elfeledett győzelemről közvetlenül a mohácsi csata előtt, majd folytatjuk a történelmi tudatunk hamis dogmáinak cáfolatát. Meg kellett volna támadni a felvonuló oszmán sereget Havasalföld felől? Szapolyai János erdélyi vajda tudatosan maradt ki a mohácsi csatából azért, hogy megszerezhesse a koronát? Dr. B. Szabó János történésszel, hadtörténésszel, a Budapesti Történeti Múzeum tudományos munkatársával beszélgetve az is kiderül: alapvetően jó volt a magyar védelmi stratégia.
