A virág – jelen esetben egy százszorszép – egy háziegér mancsaiban szimbolizálja a békét és erőszakmentességet, amíg részben elfogyasztásra nem kerül. A csepp szőrgombóc bajszocskáinak libbenése egyértelmű gyengédségre való utalás, míg a megmaradt virágmennyiség a többi, esetleg éhező élőlénnyel való együttérzés jele. (Hát nem?)
És, hogy valamit tanuljunk is a mai bejegyzésből, eláruljuk, hogy százszorszépet a wikipédia szerint még az alábbi neveken ismerhetjük: apró pere, boglár, boglárka, bojtika, bojtocska, csibevirág, földi pere, gombostűvirág, gyopár, kicsinynadályvirág, kisebbiknadály, kisnadályfű, nadály, ősziboglár, pászkamorzsa, péra, pere, perevirág, pipifű, pityerfű, rózsa, murvairózsa, murvai rózsácska, szikrairózsa, szikrai rózsácska, szikrázó rózsácska, rukerc, százforint, százszorszép, százszorszépvirág, százszorszéprukerc, sztokrásza, tavaszhozófű, tavaszifű, vadszázszorszép, gombocska. Továbbá: „A franciák húsvétkának hívják, a német „libavirág” arra utal, hogy gyakran nyílik a libalegelőkön. Angol neve („a nappal szeme”) arra utal, hogy sugárvirágai estére becsukódnak.”
