Kapitány István és Orbán Anita tiszás leigazolása komoly hullámokat keltett az utóbbi hetekben. A két vezető impresszív életrajzát látva és az Orbán-rezsim leváltásának sürgősségét belátva nagy a kísértés a felmerült kétségek lesöprésére. Pedig ha a Fidesz reflexszerű bajnaisták-globalistákozását és a konteós szempontokat leválasztjuk, akkor jó és fontos vita ez mégis, ugyanis a két nagyágyú által meghirdetett és megtestesített víziók a legfontosabb kérdéseket érintik:
Milyen módon kívánja megteremteni a jóléti és külpolitikai ígéretek fedezetét? És ha ezekről végre megtudunk valamit, akkor joggal bontakozik ki a vita: milyen országban akarunk élni az Orbán-rezsim után?
A technokrata populizmus reménye
A párt a két, a saját szakmájában kiemelkedően sikeres, komoly vezetői és nemzetközi tapasztalattal bíró szakember leigazolásával komolyan vehető jelzését adta kormányzóképességének. És személyükben Magyar maga mellé vett két kommunikációs profit is, akikről feltételezhető, hogy nem fogják a saját fejüket ezüsttálcán felkínálni.
Ráadásul a nem is túlságosan régi elismerésük a Fidesz részéről – gondoljunk Orbán Anita NATO-főtitkár-helyettesi pályázatára vagy Kapitány Magyar Érdemrend Tisztikeresztjére, de ideérthetjük a miniszterelnök legfőbb szövetségesével, Trumppal közös fotóját is – nemcsak megnehezíti a Fidesznek a lejáratási próbálkozásait, de újabb csoportokat is megszólíthat. Úgy tűnik, hogy a párt biztos abban: a korábbi ellenzék szavazói már „megvannak”, és bárhány exfideszest igazol is még le, maradnak; a fideszesekhez vagy a Fideszről még lekapcsolódni esélyesekhez kell szólnia.
A két szakember leigazolása átvág még egy gordiuszi csomót is: hogyan biztosítsa a párt az ideológiai koherenciát, ha ideológiailag nem akar elköteleződni. A kifundált recept: a technokrata populizmus. Populizmus alatt nem valami megbélyegzőt, például demagógiát vagy hasonlókat értek, hanem a politika antipluralisztikus felfogását, amiben a morálisan jó nép („mi”) áll szemben a morálisan gonosz elittel („ők”); és amelyben a heterogén csoportokból kell megalkotni egy választói közösséget, a „mi’-t. Ez nálunk a választási rendszerből fakadó szükségszerűség. Magyar Péter tavaly júliusi nagykanizsai beszéde óta, és most a két igazolás által megerősítve a Tisza ajánlata erre a feladványra az ideológiamentes szakértőiség.
A kötőanyag, amit Magyar Péter és a Tisza talált a mi, a nép megkonstruálására, az ideológiailag, lakhelyében, végzettségében, osztálypozíciójában heterogén választótáborának összekovácsolására – a szimbolikus/kultúrharcos/jogállamisági ügyek diszkurzív küzdelmébe való nem beleállás és a „mindenkinek mondunk valami kicsit” mellett – a technokrácia nyelve és víziója: működő Magyarország. Ez kellően lehorgonyozható a valóságban, kellően homályos és kellően tágas, hogy mindenki belevetíthesse a saját, politikával kapcsolatos elvárásait és vágyait. És az ehhez képesti másik, az ők, az elit: az államot működtetni nem tudó, a közpénzeket elsíboló 3000 janicsár, akik miatt szív a vasutas, a tanárnő, a gyerekét egyedül nevelő anya, a gyógyszereit kiváltani nem tudó nyugdíjas, a kis-, a közép- és a nagyvállalkozó.
Ez a közös nevezőre vonatkozó ígéret a Tisza esetében a technokrácia maga: annak az ideológiája, hogy az államot cégként lehet menedzselni. Az állam és egy nagyvállalat menedzselése közti összehasonlításoktól hemzsegett Kapitány bemutatkozó interjúja, és az azóta a HVG-nek és a Magyar Hangnak adott interjúi is. E mögött az állítás mögött az a szemlélet van, hogy a megfelelő szakértők megtalálásával és az ügymenetek optimalizálásával el lehet jutni a helyes megoldásra. Márpedig azt állítani, hogy lehetséges a munka világát illető, a társadalmi, az elosztásbeli, az állami szolgáltatásokra vonatkozó problémák ideológiák feletti, konfliktus nélküli megoldása, nem ideológiamentes pozíció, hanem maga is ideológia, mégpedig jobboldali.
Milyen országot kínálnak?
Bár a párt választási programját csak szombaton ismertetik, már a két igazolással és a két ismertetett vízióval további fontos puzzle-darabokat kaptunk a párttól arra vonatkozóan, hogy szerintük milyen legyen az Orbán-rezsim utáni világ.
