Ruszin-Szendi Romulusz a „három majom” (az egyik nem lát, a másik nem hall, a harmadik nem beszél) történetét vette elő a Fidesz jellemzéséhez. A Tisza Párt szakértője reagált a „Tisza-adóról” szóló nemzeti konzultáció költségeire is. Szerinte a kormánypárt lett a beszélő majom. Nem hall, nem lát, de beszél.
Hangosan, folyamatosan és következmények nélkül.
Közösségi oldalán a volt vezérkari főnök, képviselőjelölt azt írja: a Tisza Párt vezetése hiába mondja világosan, következetesen, hogy Magyarország nem megy háborúba, nem küld katonákat Ukrajnába, nem támogatja Ukrajna gyorsított uniós felvételét, nincs semmiféle 600 oldalas megszorító csomag.
A Fidesz mégis újra és újra ennek az ellenkezőjét állítja. Nem árnyalatokról vitatkozik, hanem olyan állításokat tulajdonít az ellenfélnek, amelyek soha nem hangzottak el.
Szerinte erre csak kétféle magyarázat lehet.
A politikai végjáték jele
Ruszin-Szendi Romulusz nem zárja ki, hogy a korlátozott szellemi kapacitás miatt tényleg nem értik a kimondott szavakat, nem képesek értelmezni mondatokat, ezért olyan, mintha nem hallanának, nem látnának. Ebben az esetben felvetődik: miként beszélhetnek felelősen az ország sorsáról azok, akik totálisan inkompetensek, alapvető állításokat sem fognak fel. A másik lehetőség, hogy a Fidesz pontosan tudja, mit képvisel a Tisza Párt, azért álíltja tudatosan az ellenkezőjét, mert
a félelemkeltés, az ellenségkép-gyártás és a manipuláció politikailag hasznosabb számára, mint az őszinte vita. (…) A három majom története eredetileg az önfegyelemről szólt. Az a majom, aki nem hall, nem lát, de beszél, az nem meggyőzni akar, hanem elbizonytalanítani…
Ruszin-Szendi Romulusz azt írja: a három majom története eredetileg az önfegyelemről szólt, az hogy a Fidesz nem hall, nem lát, de beszél, az nem erőpozíció,
hanem a politikai végjáték jele.
Reagált arra is, hogy a „Tisza-adóról” szóló nemzeti konzultációra mennyit költött a kormány.
Jobb helye is lett volna a 12,3 milliárdnak
A 24.hu írta meg ennyit költött a kormány közpénzből a „nemzeti konzultációra”, ami Ruszin-Szendi szerint választási csalás volt. A volt vezérkari főnök szerint ennyi pénzből ki lehetett volna fizetni a katonák és rendvédelmi dolgozók túlóráit, rendezni a bérfeszültségeket, lecserélni a felszereléseket, egyéni védőeszközöket.
Jelenthette volna a kiképzési feltételek javítását: több gyakorlónapot, lőszert, repült órát – nem spórolást az életen. (…) De nem ezt jelentette. A pénz nem azokra ment, akik esküt tettek, akik készenlétben élnek, akik tudják, mit jelent parancsot végrehajtani akkor is, amikor az kényelmetlen vagy veszélyes. (…)
Hazugságokra és manipulációra volt pénz. Azokra, akik a rendet és a biztonságot garantálják – megint nem.
Azt írta: azért kell rendszerváltás, mert egy ország nem attól lesz biztonságos, hogy teleplakátolják, hanem attól, hogy megbecsüli azokat, akik vigyáznak rá.
