A köztársasági elnök a magyarság hosszabb távú jövőjéről a Magyar Hírlapnak adott ünnepi interjúban kiállt a fenntartható fejlődés eszméje mellett. Mint mondta: az utóbbi száz évben tetten érhető felelőtlenség, habzsolás nagyon sokat ártott a Kárpát-medence szépségének, egységének. “Így biztosan nem mehet tovább. Meg kell óvni a természetet, az erőforrásainkat és a nemzet egységét”. Az államfő optimista, bízik a magyar nemzet erejében, tartásában.
Schmitt Pál szerint a kommunizmus és a liberalizmus “hamvába holt kísérlet volt, hiszen a magyar nép nagy része a fennmaradást, a túlélést és az egységet választotta. Az ország erre az egységre szavazott a tavalyi választáson is”. Mint mondta: Szent István irányadó, első királyunk “hagyatékát újra és újra elő kell vennünk, hogy megbizonyosodjunk róla: jó úton járunk-e.”
A külföldi bírálatokról a köztársasági elnök azt mondta, amikor a magyarságot támadják, mindig figyelmezteti a szomszédainkat, “hogy mi nem a migráció révén kerültünk országaikba, hanem otthon vagyunk ezen a tájon. Ezt tudomásul kell venniük, s éppúgy ragaszkodunk a nyelvünkhöz és az identitásunkhoz a határokon túl is, mint a románok vagy a szlovákok”.
Schmitt Pál nem bánja, hogy nincsenek erősebb jogkörei, hiszen “Európa legtöbb országában limitált az elnök beleszólása a közügyekbe”, hiszen a kinevezéseknél és a törvényhozásnál jelentős a mozgástere, vétójogai vannak. A vétóval azért nem élt, mert bár az alkotmánynak megfelelően felfüggesztette párttagságát, az értékrendjét nem adta fel, a kormánypártok helyzete pedig történelmi, “hiszen Európában még nem volt példa ilyen fokú választói felhatalmazásra. Ezt a nagyon erős, szuverén népakaratot” neki is tiszteletben kell tartania. A válság olykor nem szokványos döntéseket igényel, a “sokszor erőn felül végzett munka magában hordozza a hibázás lehetőségét, de ilyen esetekben is fontosabb érdek fűződik az összességében jó döntés szentesítéséhez”.
Schmitt Pál ennek ellenére igyekszik “pártok fölött gondolkodni, szót érteni a frakciók vezetőivel”. Arra nem számít, hogy a támadói megszeretik, odafigyel arra, amit mondanak. “Valami igazság még a legelvakultabb bírálat mögött is van”. Az államfő világossá tette, hogy azok, akik azt várnák tőle, hogy itt-ott vessek gáncsot a kormánypártok elé, csalódni fognak. Csak azért, hogy a tekintélyét építse, nem fog visszaküldeni törvényeket, miközben az ország az eladósodottsággal küzd.
A köztársasági elnök az ősszel a parlament elé kerülő sarkalatos törvények ügyében meg fog szólalni, mert az új választási törvénytől azt várja, hogy biztosítsák az összes politikai erő esélyegyenlőségét. “Tiszta, közérthető és demokratikus legyen az új rendszer”. Az emberek elnökeként olyan választási rendszert szeretne, amely kifejezi a népakaratot, épp ezért igazságos, “a mindenkori többség győzelmét segíti elő, emellett lehetőséget teremt a stabil kormányzásra, és megszilárdítja a rendet. Olyan választási rendszert, mely nagyobb beleszólási lehetőséget ad az embereknek, közvetlen kapcsolatot létesít a választópolgár és a képviselő között, könnyen érthető és a nemzeti hagyományoknak megfelelő”. Schmitt Pál a néhány hónapja indult országjárást nem magáért csinálja, “hanem azért, hogy ebben az öt évben minden állampolgár érezze az ország elnökének személyes odafigyelését, törődését”. Nem ő találta ki, hogy “az emberek embere”, de jó szívvel elfogadja.
Szerinte óriási dolog, hogy a “kormány és a parlament rögtön hitet tett a nemzeti összetartozás mellett, nyilatkozat is született, amelyet kifüggesztettek az összes középületbe, megszületett a kettős állampolgárság intézménye, tudatos kormányzás van, alkotmány védi a következő generációkat az eladósodástól, megszülettek a munkahelyteremtés alapvető feltételei”. A köztársasági elnök úgy látja, tartása lett a nemzetnek, “erősebb és egységesebb lett”. Az államfő azt reméli, “Szent István ünnepén az emberek is megélik azt az érzést, hogy az általuk választott vezetők tisztes erőfeszítést tesznek, és alázatosan dolgoznak”. Schmitt Pál már annak is nagyon örülne annak, ha ötéves elnöksége után úgy emlékeznének rá az emberek, “hogy barátságos, a feladatok előtt alázatos és jó szándékú” elnök volt, és ezt a jó szándékot nem vitatnák el tőle.
