Többször is felmerült az utóbbi években, a nyáron az oktatási kormányzat is utalt arra, hogy a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) a pedagógusok csak egy kisebb körének érdekeit képviseli. Mekkora pontosan a taglétszámuk?
Mendrey László (PDSZ): Hoffmann Rózsa azt is mondta nyáron, hogy nem tekint bennünket legitim tárgyalópartnereknek a csekély taglétszámok miatt. A PSZ és a PDSZ a két legnagyobb érdekvédelmi szervezet, de ha hozzávesszük még a másik három kisebb, pedagógusokat képviselõ szakszervezetet is, akkor ennek az ötösnek – a májusban formálisan is megalakult – szakszervezeti szövetsége már lefedi az országban tanító mintegy 140 ezer pedagógus több mint felét. Erre azt mondani, hogy nem legitim, az sajátos megközelítés. De, hogy konkréten is válaszoljak: a PDSZ 23 ezer tagot tudhat magáénak.
És a PSZ?
Galló Istvánné (PSZ): A nyugdíjas tagokkal együtt nekünk több mint 50 ezer tagunk van. Tavasszal volt egy reprezentativitásvizsgálat, amelyen 39 ezer tagot tudtunk regisztrálni. Ez nem a teljes létszám, mert ebben nincsenek benne a kiszervezett, nem közalkalmazotti státuszú kollégák, technikai dolgozók, illetve azok, akik nem töltötték ki idõben a megfelelõ ûrlapokat. De szerintem sem azt kellene forszírozni, hogy legitimek vagyunk-e vagy sem. A jelenleg még hatályos törvények alapján a szakszervezetekkel egyeztetési kötelezettsége van a kormányzatnak. Azt is mondhatnám, hogy mulasztásos törvénysértést követ el az Orbán-kormány – és nem csak a közoktatás területén -, amikor sorozatosan megkerüli az egyeztetéseket.
Egyeztetés: hol volt, hol nem volt
Az oktatási államtitkár ezzel szemben azt mondja, hogy soha nem látott, széles körû nemzeti konzultáció volt az oktatási törvényekrõl, s ennek részeként a szakszervezetekkel is többször tárgyalt. Hol az igazság? Most tárgyaltak vagy sem?
ML: A kérdõíves módszerek nem tekinthetõk érdemi érdekegyeztetésnek. Legutóbb ilyen volt a szociális konzultáció, amelynek eredményérõl egyébként azóta sem értesültünk, valamint ilyen volt az államtitkárság által az igazgatóknak kiküldött rapidkérdõív. Az sem egyeztetés, hogy e-mailben vártak hozzászólásokat a vitaanyagokhoz. Az érdekegyeztetés ugyanis arról szól, hogy leülünk egy asztalhoz, érveket ütköztetünk, vitázunk és valamiben megegyezünk. Velünk ilyen nem volt.
“Mulasztásos törvénysértést követ el az Orbán-kormány” Fotó: Kummer János / fn.hu
GI: Egyeztetésféle a közoktatási törvény tervezetérõl két alkalommal történt, a Közoktatási Érdekegyeztetõ Tanácsban, illetve a Közoktatás-politikai Tanácsban. Ez utóbbi egy tanácsadó testület, tehát nem egyeztetési színtér. Ha az államtitkár elõvenné az ezekrõl szóló jegyzõkönyveket, jelenléti íveket, és a nyilvánosság elé tárná, kiderülne, hogy hol az igazság az egyeztetésrõl folyó vitában. Hoffmann Rózsa ugyanis ezzel kapcsolatban a szakszervezeteket folyamatosan meghazudtolja.
32 órán múlik a sztrájk
Június 5-én, pedagógusnapon demonstrációt tartottak többek között az egyeztetés hiánya, illetve a tanári óraszám emelése ellen tiltakozva. Ott elhangzott az is, hogy szeptemberben országos pedagógussztrájkkal is nyomatékot adnak a véleményüknek. Nem sok minden változott sem az egyeztetésben, sem a tanári óraszámok (iskolában töltendõ idõ) tekintetében. Sztrájkról mégsem hallani. Elálltak ettõl a szándékuktól?
ML: A „corpus delicti” valóban az óraszámemelés kérdése, aminek tervét hivatalosan nem cáfolta, igaz nem is erõsítette meg senki. Ez egy olyan pont, ami ellen határozottan fel kell lépnünk. De sztrájkot hirdetni nem lehet csak úgy, mert az felelõtlenség. Várni kell a konkrét kormányzati lépésekre.
Mendrey László: “Az idõsebbek nemsokára nyugdíjba mennek, utánpótlás pedig nincs” Fotó: Kummer János / fn.hu
GI: Májusban Hofmann Rózsa kategorikusan kijelentette, hogy amíg a kormány nem fogadja el, nem adja oda nekünk a közoktatási koncepciót. A júniusi tüntetés elõtt egyébként mindketten voltunk nála, le akart beszélni minket a demonstrációról. Én akkor kifejtettem neki, hogy mit jelent szerintem a valós érdekegyeztetés, és hogy a koncepció kormányjóváhagyása után ennek lehetõsége erõsen beszûkül vagy semmissé válik.
Szóval akkor lesz sztrájk, ha a kormány elfogadta a koncepciót, benne a 32 órás iskolában töltött idõvel?
GI: A tanári óraszámok emelését Hoffmann Rózsa sokáig elfogadhatatlannak nevezte. Nem is tõle, hanem a Nemzetgazdasági Minisztériumtól hallottuk, hogy 28 órára emelnék a kötelezõ óraszámot. Leírt anyagban egyébként sehol nem találkoztunk vele, csak a sajtóból értesülünk róla, mint ahogy a különbözõ oktatást érintõ tervekrõl, ötletekrõl, szándékokról. Az biztos, hogy a kollégáinkat a leginkább a munkaterhek további növelése érinti. Ha ezt jogszabályban rögzítik, nem kizárt egy nagyon erõteljes szakszervezeti tiltakozás.
Puzzle az oktatás jövõjérõl
Márpedig Hoffmann Rózsa az évnyitókon kijelentette, hogy a köznevelési koncepció napokon belül a kormány elé kerül, benne a pedagógusok 32 órás heti iskolában töltendõ óraszámával. 2012. szeptembertõl életbe is lép a törvény.
ML: Ha ezt mondta, saját magát hazudtolta meg. Többször kijelentette, hogy a 32 órás kötelezõ benntartózkodás csak akkor léphet életbe, ha a pedagógus-életpályamodell is azzal egyidejûleg életbe lép. Arról pedig tudjuk most már, például Réthelyi Miklós nyilatkozatából, hogy 2013 elõtt nincs rá esély. Ha a 32 óra életbe lép, akkor a szakszervezeteknek le kell ülni, és a tagságot igen komolyan mozgósítani kell egy hatásos akcióra. Emlékeztetnék arra a 2010-es felmérésre, ami bebizonyította, hogy a pedagógusok átlagosan heti 51 órát töltenek a munkájukkal az iskolában, otthon és másutt. Ha ezt 10 órával még megemelik, akkor ez már 61 óra lesz! Nem az a probléma, hogy nem akarunk dolgozni, de azért ez már a sokadik bõr, amit le akarnak húzni rólunk, másrészt a feltételek sincsenek meg arra, hogy ennyi idõt az iskolaépületekben töltsünk.
GI: Egyébként a kérdés azért is bonyolult, mert hogy mi lesz az oktatással, azt úgy kell, puzzle-szerûen összerakni az Alaptörvénybõl, a Széll Kálmán Tervbõl, a szakképzést érintõ elképzelésekbõl, az önkormányzati törvénybõl és a – tegnapelõtt óta Nemzeti Köznevelési Rendszer névre keresztelt – közoktatási koncepcióból. Ezek közül mindössze egy tartozik a Nemzeti Erõforrás Minisztérium (Nefmi) hatáskörébe. Mi már az elsõ közoktatási koncepció véleményezésénél leírtuk, hogy amíg a többi jogszabály nem születik meg, addig nem szerencsés új közoktatási törvényt alkotni. Most ugyanott vagyunk. Készült egy anyag, de még nincs elfogadva az önkormányzati törvény, az alaptörvény még nincs hatályban, tehát nem lehet rendszerszinten kidolgozni a koncepciót.
Ki fog itt tanítani?
Ebbõl a puzzle-ból önök szerint mindenesetre a tanárok tízezreinek elbocsátása jön ki. Hoffmann Rózsa ezt határozottan tagadja, bár annyit hozzátesz, hogy a demográfiai hullámvölgy azért néhány álláshelyet veszélyeztethet. Miért gondolják, hogy ennyi pedagógust fognak elbocsátani?
“Nem tekintenek bennünket legitim tárgyalópartnereknek” Fotó: Kummer János / fn.hu
GI: A szakképzés átalakítása kimondja, hogy több mint 7 ezer pedagógus elbocsátása várható. Azt is leírja, hogy a gimnáziumi férõhelyek számát negyven százalékkal csökkentenék, ez nyilván nem kevés tanári álláshely megszûnésével jár. A tankötelezettség leszállításából szintén következik, hogy kevesebb tanárra lesz szükség. Jó lenne tudni, hogy mennyi lesz a diákok óraszáma, mert ezzel is összefügg a kérdés. A tanárok kötelezõ plusz tízórás benntartózkodása alatt az igazgató elvileg elrendelhet egy-két szakkört, helyettesítést, túlórát, korrepetálást, tanulószobát, napközit – csak az igazgató fantáziájától függ. Azt látjuk, hogy 30-40 ezer pedagógus állása van veszélyben a következõ 3-4 évben.
ML: Ráadásul alig van 25-40 éves tanár a pályán. A pedagógusok jó része 10-15 év múlva nyugdíjba megy. Ha elbocsátások lesznek, akkor nem az idõsebbeket fogják elbocsátani, akiknek sok végkielégítést kell adni, hanem a fiatalabbakat. Így aztán az idõsebbek nemsokára nyugdíjba mennek, utánpótlás pedig nem marad. Ki fog itt tanítani, akármilyen életpályamodell mellett? Nem gondolták át a koncepcióalkotók ezt sem.
GI: A pedagógus-életpályamodell egyébként sem teszi vonzóvá a fiatalok számára ezt a hivatást. A tanárok persze várják az életbelépését, hiszen valamennyivel megnõne ezzel a bérük. De most úgy tûnik, hogy ennek súlyos ára lesz: az ezzel járó magasabb bért az addig elbocsátandó kollégák után fennmaradó pénz biztosítja majd.
Az iskola olyan mint a foci: mindenki ért hozzá
A köznevelési koncepció és a többi emlegetett törvénytervezet nem titkolt szándéka a forrásmegvonás, de eközben az oktatás színvonalának emelkedését is célul tûzi ki. Önök nem látják ez utóbbi esélyét?
GI: A puzzle rakosgatása közben az jól kirajzolódik, hogy a közoktatásból pénzt kívánnak kivonni. Hogy ezenkívül mi az indoka a nagy átalakításoknak, az nem világos. Miért lesz az jobb például, ha az iskolák fenntartását elvonja az állam az önkormányzatoktól? És miért lesz ez olcsóbb? Ma az állami büdzsé nagyjából az 50 százalékát adja az iskolák fenntartási forrásainak, a többit az önkormányzatok gazdálkodják ki. Honnan lesz pénz a másik 50 százalékra? Onnan, hogy elvonják az önkormányzatoktól azt a pénzt is. De akkor mi az értelme az átalakításnak? Onnan lehet megtakarítás, ha a kormányhivatal kizárólag gazdasági szempontok alapján bezár, átszervez iskolákat. De még így is kérdéses, hogy nem kerül-e többe a kormányhivatalok szükségszerû felduzzasztása annak érdekében, hogy mûködtetni tudják az oktatási rendszert. A közoktatás színvonalának emelése pénzbe kerül.
Galló Istvánné: “A kormány meg fogja mondani, mit, mikor, hogyan tanítsunk.”
Fotó: Kummer János / fn.hu
ML: A kérdés valóban az anyagiakról szól. Azok a kistelepülések, amelyeknek semmilyen bevételük nincsen, szabadulnának az iskolájuktól. Ezt mutatja az egyre több egyházaknak átadott intézmény. Most az állam nagylelkûen felajánlja, hogy átveszi a fenntartást, de ezeknek az iskoláknak a mûködtetése így is rengeteg pénzbe fog kerülni. Ezt most is le lehetne utalni az önkormányzatoknak. Ez csak döntés kérdése. Szerintem az állam egyszerûen nem akarja ezt megtenni, s így hozza lehetetlen helyzetbe az önkormányzatokat. Az iskolákat pedig az állam által kinevezett komisszár-igazgatók fogják irányítani, akik azt fogják végrehajtani, amit a központból megmondanak nekik. Ha kell, bezárják az iskolát. Pedig nagyon fontos lenne, hogy a közösség bele tudjon szólni az iskolai nevelés folyamatába, lássa, hogy milyenek a pedagógusok, hogyan foglalkoznak a gyerekeikkel, és abba is, hogy ki lesz az igazgató.
Eddig se sok beleszólásuk volt a nevelõtestületeknek az igazgatók kinevezésébe. Megszavazták az õ jelöltjeiket, aztán a helyi politika döntött.
ML: Azért nagyon sok önkormányzat meghallgatta és el is fogadta a nevelõtestületek véleményét. Most viszont az a helyzet állt elõ, hogy hol a nemzetgazdasági, hol a belügyminisztérium, hol különbözõ politikusok diktálnak egy sor fontos kérdésben a közoktatás átalakítása kapcsán, s ezzel tulajdonképpen külsõsök szólnak bele a szakmai kérdésekbe. Lassan olyan érzése lesz az embernek, mint a focinál, hogy mindenki ért hozzá. Ez elég degradáló, nem értem, miért hagyja azt a Nefmi.
Tanterv és utasítás
A szerkezeti változásokon túl, jelentõs tartalmi változások is várhatók az új alaptantervtõl a kerettantervekig, Az államtitkár asszony azt mondta, hogy nagyon várják már ezt a pedagógusok, mert az eddigi liberális szabályok miatt sokan elbizonytalanodtak. Úgy fogalmazott például, hogy eddig elképzelhetõ volt olyan jogszerûen mûködõ iskola is, ahol nem tanították Petõfit. Önök is úgy látják, hogy van egy ilyen pozitív várakozás e tekintetben?
ML: Ez a megjegyzése kifejezetten sértõ a pedagógusokra nézve, nincs olyan iskola, tanár, aki ne tanította volna Petõfit. A központból elõírt kötelezõ tananyag pedig nekem a hetvenes évek rossz emlékû „Tanterv és utasítás”-rendszerét idézi.
GI: Azzal indokolják az „egy tanterv, egy tanmenet, egy tankönyv”-világra való visszatérést, hogy ma azt csinál minden iskola, amit akar. De ez nem igaz! Ma is ott van a Nemzeti alaptanterv, a kerettanterv és egy sor más szabályozó. A mostani tervekkel a magyar közoktatás sokszínûségét számolják fel. A kormány meg fogja mondani, mit, mikor, hogyan tanítsunk.
ML: A politika fokozottabban fog megjelenni az iskolában. Az állami alkalmazotti státusz elve lojalitást követel a mindenkori állammal szemben, a központi tanterveket ez az állam írja le, s aki attól eltér, el lehet bocsátani.
Arra nem válaszoltak, hogy támogatják-e a pedagógusok az önök tapasztalati szerint az új elképzeléseket vagy sem?
GI: Azt tény, hogy sok kolléga belefáradt a négyévenkénti új irányba…
“Beletörõdésre nem lehet építeni” Fotó: Kummer János / fn.hu
ML: …és beleöregedett…
GI: … mert itt mindig négy évig tartott az új világ. Õk azt mondják, hogy elegük van, mondják meg nekik, hogy mit akarnak tõlem, és akkor majd õ megcsinálja, hagyják békén. Van egy ilyen beletörõdés, ami ebbõl a folyamatos változásból adódik. De beletörõdésre nem lehet építeni. Ha most is csak azért reformálják meg a közoktatást, mert ott van a politikai kétharmad, és nem szakmai alapon, átgondoltan, a modern kor kihívásaira reagálva, a pedagógusok támogatását megszerezve (és nem a beletörõdésüket kihasználva) újítják meg, akkor ez meg fog bukni. És ezt azok a gyerekek sínylik meg, akik ott vannak ma az iskolában, és az az ország sínyli meg, amelyik 10-20 év múlva Magyarország lesz.
ML: Májusban kiderült, hogy nagyon mást gondolnak a pedagógusok, mint amit Hoffmann Rózsa tervez. Kell változás, fokozatosan, lassú átmenettel, a résztvevõk támogatásával. De itt már a kormánypártokon belül is homlokegyenest más elképzelésekrõl hallani, nem beszélve az önkormányzatokról, a szakképzési szereplõkrõl, a pedagógusokról. Így keresztülvinni egy ilyen reformot, az katasztrófát, káoszt szül.
GI: Én azt látom, hogy a pedagógusok bizonytalanok, elkeseredettek. És sokszor a bizonytalanság jobban felõrli az embereket, mint egy biztos rossz ismerete.
