Élet-Stílus

„Ha tűzbe rakjuk a kezünket, nem azért fáj, mert gyengék vagyunk” – így vált népbetegséggé a kiégés

Szajki Bálint / 24.hu
Szajki Bálint / 24.hu
A kiégést sokáig az egyéni gyengeség jelének tartották, pedig a lapunknak nyilatkozó szakértők szerint a tartós túlterhelés, a folyamatos elérhetőség és a bizonytalan szervezeti kultúra háromszögében mozgó modern munkakörnyezet rendszerszintű következményéről van szó. De mik a jelei? És miért épp a legmotiváltabb munkavállalókat éri el először? Pszichológus és coach segítségével mutatjuk be, hogyan vált korunk egyik legelterjedtebb jelenségévé a kiégés, illetve azt, hogy mit tehetünk ellene.

A krónikus munkahelyi stressz hatására kialakuló kiégési szindrómát kezdetben a segítő szakmák – orvosok, ápolók, szociális munkások – sajátos kimerülési mintázataként írták le fél évszázada. Ma viszont már tudjuk, hogy ez az állapot szinte bárkinél kialakulhat, foglalkozástól függetlenül.

A cikk tartalmából

Cikkünkből többek között kiderül, hogy

  • miből állapíthatjuk meg, ki vagyunk-e égve,
  • miért fontos, hogy nemcsak lelki, de testi és idegrendszeri kimerülésről van szó,
  • hogyan lehet megkülönböztetni a kiégést a depressziótól,
  • melyik ponton érdemes meghozni a nagy döntéseket a váltással kapcsolatban,
  • és hogyan lehet kilépni a túlterhelés, kiégés, szorongás, alvászavar és kimerültség ördögi köréből?

 

 

 

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik