Egy a WikiLeaksen keresztül
nyilvánosságra került táviratban szerepelt, hogy Simor András
jegybankelnök a 2008-ban April H. Foley amerikai nagykövettel folytatott
megbeszélésen a következõt mondta: “Nem lenne helyes megmenteni a devizahiteleseket.”
Ahogy tegnap már írtuk: a
Magyar Hírlap szerdai számában jeles közgazdászok kritizálták Simort.
Lóránt Károly közgazdász szerint igenis segíteni kell és kellett volna a devizahiteleseken, miután a
hitelfelvevõket a bankok lényegében becsapták azzal, hogy “egy kamatkülönbségre
épülõ spekuláció kockázatát rájuk hárították”.
Lóránt úgy véli: a
devizakölcsönök felfutásáért „felelõs az adott idõszakban
hivatalban lévõ miniszterelnök, a pénzügyminiszter, a gazdasági
miniszter, a Magyar Nemzeti Bank és a pénzügyi felügyelet elnöke”.
Papp G. Áron svájci gazdasági
szakértõ szerint a magas devizaárfolyam rontja az ország
növekedési képességét: akár fél százalékponttal is alacsonyabb lehet a
gazdasági bõvülés, ha nagyon magas árfolyamon stabilizálódik a forint a
frankkal szemben.
Róna Péter pedig a következõt állítja a Magyar Hírlapnak: „Már 2007 márciusában
jeleztem, hogy óriási baj lesz a devizahitelezésbõl. Emiatt
nézeteltérésem támadt a jegybankkal.” A lap emlékeztet rá: Róna Péter azt is javasolta, hogy jelzálogalapú hitelt csak
forintban lehessen kihelyezni.
Kérdések-válaszok
A napilapban megjelentekkel kapcsolatban kérdéseket tettünk fel a jegybanknak. A sajtóosztálytól az alábbi válaszokat kaptuk. Megjegyezzük: nem interjút olvashatnak, hiszen ebben a mûfajban nincs módunk visszakérdezni, és azt sem jelezzük, ha egy-egy kérdésünkre nem kaptunk valódi választ, és még azt sem, ha különbözõ kérdésekre olykor részben betûre azonos válasz érkezett. Íme.
Igaz a WikiLeaks azon értesülése, miszerint Simor András 2008-ban April H. Foley amerikai nagykövetnek a következõt mondta: „Nem lenne helyes megmenteni a devizahiteleseket.”
A Wikileaks által kiszivárogtatott dokumentum egyetlen olyan megállapítást sem tartalmaz, amely nyilvánosan ne hangzott volna el 2008-ban az MNB részérõl, többek között például a Monetáris Tanács kamatdöntését követõ, 2008. október 20-i sajtótájékoztatón. Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a 2008. év végi gazdasági helyzet, különös tekintettel a forint árfolyamára, jelentõsen különbözött a jelenlegitõl. Simor András legutóbb a 2011. augusztus 23-i sajtótájékoztatóján foglalkozott a devizahitelesek helyzetével, amikor is így fogalmazott: „Nyilvánvalóan a svájci frank erõsödésének a hatásait a kormány Otthonvédelmi Akcióterve, illetve a különbözõ bankok otthonvédõ programjai tompíthatják. De ahogy korábban is elmondtuk, azoknak ajánljuk a programban való részvételt, akik egyébként komoly fizetési nehézségekkel küzdenek.”
Fotó: Kummer János / fn.hu
Igaz az a szintén a WikiLeaksen olvasható állítás, miszerint Simor András a jelzett beszélgetésen azt is kijelentette, nincs hatékony eszköz a devizahitelek visszafogására?
A Magyar Nemzeti Bank Stabilitási jelentéseiben 2001 óta folyamatosan felhívta a figyelmet a devizahitelezés kockázataira, és javaslatokat tett a kockázatok kezelésének módjaira. A jegybank számos fórumon felhívta azonban arra is a figyelmet, hogy az MNB nem rendelkezik a kockázatok kezeléséhez szükséges hatékony makroprudenciális szabályozói eszközökkel.
A jegybankelnök így utólag helyesnek tarja a 2008-as mondatait?
A 2008. év végi gazdasági helyzet, különös tekintettel a forint árfolyamára, jelentõsen különbözött a jelenlegitõl. Ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank feladata az, hogy az ország egésze számára biztosítsa a stabil és kiegyensúlyozott gazdasági környezetet. A jegybank célja éppen ezért nem lehet más, mint az, hogy minden adós – legyen akár deviza- akár forintalapú hitele – és minden jövõbeli hitelfelvevõ kiszámítható és stabil hitelezési feltételekkel tudjon kalkulálni. Jelenleg egyébként az állományi adatok azt mutatják, hogy forintban 4,8 millió háztartási hitelszerzõdést kötöttek, míg devizában 1,3 millió darabot.
A jegybank vezetése egyetért a Magyar Hírlap által megszólaltatott Lóránt Károly közgazdásszal, aki úgy véli, a devizahitelek körül kialakult problémáért „felelõs az adott idõszakban hivatalban lévõ miniszterelnök, a pénzügyminiszter, a gazdasági miniszter, a Magyar Nemzeti Bank és a pénzügyi felügyelet elnöke”?
A Magyar Nemzeti Bank 2001. óta folyamatosan és rendszeresen Stabilitási jelentéseiben, illetve a jegybank Monetáris Tanácsa állásfoglalásaiban is felhívta a figyelmet a devizahitelezés kockázataira és javaslatokat tett ezen kockázatok kezelésére. A jegybank a PSB ülésein (melynek tagjai az MNB mellett a PSZÁF és az akkori Pénzügyminisztérium voltak) is rendszeresen figyelmeztette és javaslatot tett a jogalkotó számára az árfolyamkockázat szempontjából fedezetlen devizahitelezés növekedésével járó kockázatok kezelésére.
A jegybank javaslatai felsorolásszerûen:
– 2005-ben az MNB a Pénzügyi Stabilitási Bizottság részére elkészítette „Az árfolyamkockázat szempontjából fedezetlen devizahitelezés növekedésével járó kockázatok kezelése” címû anyagát. A jegybank a devizahitelezésbõl fakadó kockázatok csökkentése érdekében a szigorúbb prudenciális szabályozást, illetve a felügyeleti ellenõrzést javasolt.
– 2006-ban az MNB a Pénzügyi Stabilitási Bizottság számára benyújtotta „A devizahitelezés aktuális kérdései” címen a devizahitelezés megfékezésének lehetséges eszközeirõl szóló anyagát.
– 2008 januárjában: Az MNB felügyeleti ajánlást kezdeményezett a bankok felé a devizahitelezésben és különösen a jenhitelezésben lévõ kockázatok figyelembe vételére.
– 2009 tavaszán: Az MNB tárgyalásokat kezdeményezett a magyarországi kereskedelmi bankokkal a devizahitezésben rejlõ kockázatok csökkentése érdekében.
– 2009 õszén: Az MNB szabályozási javaslatot készített a kormány számára, aminek eredményeként 2010 tavaszán kormányrendeletben került elfogadásra a „Felelõs hitelezésrõl” szóló szabályozás.
– 2009 õszén: Az MNB Stabilitási jelentésében is megismételte, hogy a lakosság túlzott eladósodásának megakadályozása és a lakossági devizahitelezésbõl eredõ kockázatok csökkentése érdekében szükségesnek tartja a szabályozói eszközök használatát.
– 2010 nyarán az MNB javaslatot fogalmazott meg a kormány és a felügyelet számára a lakossági hitelezés kamatfeltételei átláthatóságának erõsítése érdekében, valamint a devizahitelek folyósítási és törlesztési árfolyamának szabályozásával kapcsolatosan.
Fotó: Kummer János / fn.hu
A jegybank korábbi javaslatai részletesen:
– 2005. Az MNB a Pénzügyi Stabilitási Bizottság részére elkészítette „Az árfolyamkockázat szempontjából fedezetlen devizahitelezés növekedésével járó kockázatok kezelése” címû anyagát. A jegybank a devizahitelezés kockázatainak mérséklésére és a devizahitelek növekedési ütemének csökkentésére két területen látott lehetõséget. Az MNB egyfelõl megállapította, hogy a devizahitelezés kockázatainak csökkentéséhez és a devizahitelezést kiváltó okok megszüntetéséhez elengedhetetlen a fiskális konszolidáció. Másfelõl a jegybank a devizahitelezésbõl fakadó kockázatok csökkentése érdekében szigorúbb prudenciális szabályozást, illetve felügyeleti ellenõrzést javasolt. Az MNB arra is felhívta a figyelmet, hogy szükséges lehet annak vizsgálata, hogy a bankok által a devizahitel folyósításoknál alkalmazott hitelfedezeti arány biztosítja-e a hitel megtérülését az ügyfél nemfizetése esetén, illetve a magasabb hitelfedezeti arányból adódó kockázat tükrözõdik-e a hitelek árazásánál. A jegybank továbbá azt is javasolta, hogy amennyiben a prudens mûködésnek a bankok nem tesznek eleget, akkor a hitelkockázat csökkentése érdekében kerüljön meghatározásra egy, a devizahitelek addicionális kockázatát tükrözõ maximális hitelfedezeti arány is.
– 2006. Az MNB a Pénzügyi Stabilitási Bizottság számára benyújtotta „A devizahitelezés aktuális kérdései” címen a devizahitelezés megfékezésének lehetséges eszközeirõl szóló anyagát. Az MNB javasolta a jogszabályi módosításokat nem igénylõ, de a bankok kockázati tudatosságát növelõ felügyeleti eszközök aktív használatát, és munkabizottság felállítását az értékvesztés-képzési elõírások relevanciájának és lehetséges reális mértékének vizsgálatára.
– 2008. A jegybank és a PSZÁF közös ajánlást adott ki a devizahitelezés rendszerszintû kockázatairól, valamint ezen kockázatok prudens felméréshez és kezeléséhez kapcsolódó intézményi és fogyasztóvédelmi követelményekrõl, különös tekintettel a japán jenalapú hitelezésre. Bõvebben itt.
– 2009. A jegybank 2009 nyarán arra kérte a magyar bankokat, hogy közösen dolgozzanak ki olyan szabályokat, amelyek eredményeként a forintalapú hitelek a jelenleginél versenyképesebbek lehetnek a devizában kibocsátott hitelekkel. A jegybank elnöke ugyanakkor azt is kérte a kereskedelmi bankoktól, hogy jelenjenek meg a devizahitelezés kockázatai a hitelfeltételek között. Bõvebben itt.
Mivel a jegybank által 2009 õszén elindított, a banki önszabályozás kialakítását célzó tárgyalások nem vezettek kellõ eredményre, ezért az MNB 2009 októberében a devizahitelezés szabályozását kezdeményezte a Pénzügyminisztériumnál. A jegybank célja az volt, hogy a piaci szereplõk tevékenységét csak az indokolt mértékben korlátozva teremtse meg az átlátható és kiszámítható hitelezési környezetet. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a jegybank álláspontja szerint a kockázatok kezelésének leghatékonyabb módja nem a teljes tiltás, hanem a megfelelõen szigorú szabályozási környezet megteremtése. A jegybank álláspontja az volt, hogy a devizaalapú hitelezés legnagyobb veszélye a kockázatok nem megfelelõ felmérésében van. Laza hitelfeltételekkel és viszonylag stabilnak tûnõ árfolyammal szembesülve ugyanis az emberek hajlamosak lehetnek olyan törlesztési terhet vállalni, amelynek megfizetését – a körülmények negatív változásakor, árfolyam-ingadozások vagy kamatemelkedés esetén – jövedelmükbõl nehezen vagy egyáltalán nem képesek kigazdálkodni.
A bankok hitelezésük során saját üzletpolitikájuknak megfelelõ célokat követnek, nincsenek és nem is lehetnek tekintettel a tevékenységükbõl származó, rendszerszinten összeadódó kockázatokra. Ezeket a kockázatokat a magyar pénzügyi rendszert stabilitási szempontból egységes egészként kezelõ Magyar Nemzeti Bank illetve a pénzügyi stabilitásért felelõs további intézmények feladata kezelni; ez a szemlélet tükrözõdik a jegybank által kezdeményezett szabályozásban is.
Az MNB által javasolt szabályozás a hitelezési feltételek szigorítását célozta, aminek részét képezi a törlesztés-jövedelem és a hitel-fedezet arány kockázatokat tükrözõ mértékének meghatározása, valamint gépjármûvásárlás finanszírozásánál a maximális futamidõ rögzítése. Fontos szempont volt továbbá az is, hogy a devizahitelekre szigorúbb feltételek vonatkozzanak, mivel ezeknek, az árfolyam esetleges változása miatt, jelentõsen nagyobbak a kockázatai. Bõvebben itt.
Az MNB 2009. novemberben publikált Stabilitási jelentésében is megismételte, hogy a lakosság túlzott eladósodásának megakadályozása és a lakossági devizahitelezésbõl eredõ kockázatok csökkentése érdekében szükségesnek tartja a szabályozói eszközök használatát, hogy ezzel is a felelõs hitelezés elterjedését és az ország sérülékenységének csökkentését segítse elõ. (az MNB ezen kezdeményezésének hatására született meg a „Kormány 361/2009. XII.30. rendelete a körültekintõ lakossági hitelezés feltételeirõl és a hitelképesség vizsgálatáról”). Ezzel párhuzamosan az MNB ugyancsak fontosnak tartotta egy új, a korábbinál hatékonyabb szabályozói intézményrendszer kialakítását. Ennek érdekében a Magyar Nemzeti Bank, a pénzügyi stabilitásért felelõs többi intézménnyel együtt, a Pénzügyminisztériummal és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével (PSZÁF) közösen kidolgozta az új felügyeleti struktúrára vonatkozó javaslatát, amelyet törvényjavaslatként a Kormány beterjesztett az Országgyûlésnek. Bõvebben itt.
2010. A Magyar Nemzeti Bank már 1 évvel ezelõtt, 2010 augusztusában levélben fordult Matolcsy György miniszter úrhoz és Szász Károly PSZÁF elnök úrhoz a lakossági hitelezés átláthatóságának erõsítése érdekében.
Ezt követõen a jegybank 2010. szeptember 20-án közleményben hívta fel a figyelmet az MNB ügyfelek érdekeit védõ, a banki transzparenciát erõsítõ szabályozási kezdeményezésére, illetve ekkor hozta nyilvánosságra azt, hogy a bankok erõfölényének megszüntetése és a hiteltörlesztõk fokozott védelmének érdekében már korábban jogszabályok megalkotására tett javaslatot. Bõvebben itt.
A Magyar Nemzeti Bank 2010. novemberi Stabilitási jelentésében is részletesen foglalkozott a kérdéssel. Bõvebben itt, a 62-66. oldalon. A stabilitási jelentés rávilágított a beavatkozás szükségességére, bemutatta az árazási transzparencia hiányát és ennek következményeit, egyúttal számszerûsítette a bankok erõfölénnyel visszaélését is.
Simor András és Király Júlia korábbi nyilatkozataiban az iménti kérdés kapcsán úgy érvel: a jegybank 2001 óta (ekkor még Járai Zsigmond vezette az intézményt) számos alkalommal figyelmeztette az egymást váltó kormányokat a devizahitelezés kockázataira. Mást egyebet – állítja a jegybank – nem tehetett, ugyanis nincs jogosítványa rendeletalkotásra. A jegybanki gondolatmenet vége: a devizahitelek kapcsán elõállt szituáció rámutat, rendeletalkotási jogot kell adni az MNB-nek, annak érdekében, hogy „ez a helyzet soha többé ne ismétlõdhessen meg”. Kérdésem: amennyiben akár csak Simor András 2007-es jegybankelnöki megbízatásától az MNB-nek lett volna joga rendeletet alkotni, megszüntették, de legalábbis szigorították volna-e a devizahitelezést?
Amennyiben a jegybanktörvény biztosította volna a jegybank számára a megfelelõ szabályozói jogköröket, akkor azokat az MNB szükség szerint és a törvény által meghatározott módon alkalmazta volna.
Tudtunkkal a MNB 2010 nyarán levélben jelezte Matolcsy miniszternek, hogy „igényli” a rendeletalkotási jogot. Érkezett válasz a kérésre?
A jegybank 2010 nyarán a lakossági hitelezés átláthatóságának erõsítése érdekében fordult miniszter úrhoz.
A bedõlõ devizahitelek kapcsán kijelenthetõ-e akár a jegybankelnök, akár a monetáris tanács esetében az, hogy a kellõ tudás, tapasztalat, elõrelátás megvolt, csak az eszköz hiányzott megelõzni a bajt?
A Magyar Nemzeti Bank feladatait a jegybanktörvény által meghatározott keretek között végzi. Így amennyiben a jegybanktörvény az MNB számára feladatként határozta volna meg a pénzügyi közvetítõrendszerre vonatkozó prudenciális politika alakítását, akkor a jegybank értelemszerûen a törvény szellemében járt volna el, ahogy azt a kormány és a felügyelet felé megtett javaslataink is alátámasztják.
A bedõlõ devizahitelek kapcsán többször is felvetõdött, hogy az MNB legfõbb döntéshozója nem az elnök, hanem a monetáris tanács. A devizahitelesek vesszõfutása okán terheli felelõsség a monetáris tanácsot? E “kollektív felelõsség” alól mentesíthetõ a jegybankelnök?
A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa állásfoglalásaiban folyamatosan és rendszeresen felhívta a figyelmet a devizahitelezés kockázataira.
A jegybank vezetése egyetért azzal a Papp G. Áron által megfogalmazott „elemzõi vélekedéssel”, miszerint a magas devizaárfolyam akár fél százalékponttal is csökkentheti a gazdasági növekedést?
Az árfolyam gazdaságra gyakorolt hatása több tényezõ függvénye, többek között attól is függ, hogy az árfolyamgyengülés milyen relációban (EUR/CHF) következik be. Ezen hatásokat a bankrendszer tompítani vagy erõsíteni tudja. A reálgazdasági hatást a bankrendszer viselkedése nagyban befolyásolja.
Róna Péter állítja a már citált cikkben: „Már 2007 márciusában jeleztem, hogy óriási baj lesz a devizahitelezésbõl. Emiatt nézeteltérésem támadt a jegybankkal.”
Nem volt ilyen beszélgetés Simor András és Róna Péter között. A Magyar Nemzeti Bank Stabilitási jelentéseiben 2001 óta folyamatosan felhívta a figyelmet a devizahitelezés kockázataira és javaslatokat tett a kockázatok kezelésének módjaira. A jegybank számos fórumon felhívta azonban arra is a figyelmet, hogy az MNB nem rendelkezik a kockázatok kezeléséhez szükséges hatékony makroprudenciális szabályozói eszközökkel.
„Javasoltam, hogy jelzálogalapú hitelt csak forintban lehessen kihelyezni” – így folytatja Róna Péter. Valóban mondta ezt Róna Péter Simor Andrásnak? Ha igen, mi volt Simor válasza?
Nem volt ilyen beszélgetés Simor András és Róna Péter között. Ugyanakkor a jegybanknak nincs jogosítványa arra, hogy korlátozza a hitelezés devizális összetételét, vagyis azt, hogy mely devizában nyújtsanak hitelt a bankok. A devizahitelezés tiltása egyébként nehezen összeegyeztethetõ az Európai Unió jogszabályaival, ami is abban megnyilvánul, hogy a jogalkotó 2011 nyarától – bár nagyon korlátozott mértékben – újra kénytelen volt engedélyezni a devizahitelezést Magyarországon.
