Divat a bónusz, alig van opció
A különböző menedzserösztönző megoldásoknál a lényeg nem feltétlenül azon van, hogy mekkora nyereséget termelt a bank, hanem hogy “hozták-e a szaktársak a tervet, vagy sem”. Ha teljesítik a célokat, akkor – bankoktól függően – átlagosan minimum egy-másfél havi alapbért kitevő pluszpénzhez juthatnak a vezetők, a plafon pedig akár a csillagos ég is lehet, de a legtöbb pénzintézetnél átlagosan legfeljebb az éves alapbér 50-70 százalékát kitevő összeget szokás így megkeresni.
A hazai bankrendszerben egyelőre tehát a bónuszrendszer dívik és alig van nyoma annak, hogy elterjedne a külföldön kedvelt ösztönző eszköz, vagyis az, hogy a menedzsment egyes tagjait kedvezményes részvényvásárlási opciók segítségével hosszú távon tulajdonosként is érdekeltté tennék a pénzintézet eredményességében.
Ahány ház…
Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) A terv mindenhatóságának alapelvét jól megtanulhatják az idéntől az 1999-es adózott eredményét a megelőző évhez képest 20 százalékkal alulteljesítő MKB emberei, akik például csak azért nem maradtak hoppon, mert a pénzintézet a múlt évre még egy átmeneti, a tervtől való elmaradást csupán enyhén büntető rendszert alkalmazott. Az új szisztémában már az előre megállapodott bónusz kétharmadát kizárólag abban az esetben folyósítják, ha az összbanki célkitűzéseket legalább 90 százalékban sikerül teljesíteni. Ha azoktól nagyobb mértékben maradnak el, akkor legjobb esetben is csak az egyéni teljesítményeket tükröző egyharmadnyi részre számíthatnak. A tét nem elhanyagolható, hiszen egy átlagos évben, vagyis amikor minden a tervek szerint alakul, az éves bruttó alapbér 40-50 százaléka ütheti az év végén a menedzserek markát, ha pedig túlteljesítik a célokat, akkor még további 15-20 százaléknyi résszel magasabbak lehetnek e juttatások.
Az MKB-s ösztönzô rendszerben a vezetői jutalom kétharmada közvetlenül kötődik a pénzintézet nyereségességéhez. Korábban nem volt ilyen egyértelmű a kapcsolat, nagyobb tere volt az egyének közti differenciálásnak. A változtatásokkal azt szeretnék elérni, hogy mindenki számára kézzelfoghatóvá váljon: csak az elfogadható szintű nyereségből lehet bónuszt fizetni, továbbá, hogy erősödjön az egyes szakterületek közötti kooperáció, s a profitban ne csak az üzleti tevékenységekkel foglalkozó egységek legyenek közvetlenül érdekeltek, hanem például a funkcionális részlegek is. A részvényopciónak még a lehetőségét is elutasítják az MKB-nál.
Budapest Bank (BB) A BB a fix és a mozgó bér arányait “keverik” aszerint, hogy ki milyen közel áll az értékesítési területekhez. Az alapvetően értékesítési feladatokat ellátó menedzserek esetében a mozgó résszel egy jó évben az éves alapbér 70 százalékát is kitermelhetik pluszban, a támogató területeken, tehát a pénzügyi vagy az emberi erőforrás osztályokon legfeljebb a 30 százalékát, a részben értékesítési feladatokat ellátó szakterületeken pedig 50 százalékos az arány. Azt persze a tavaly kissé halványan teljesítő BB-nél is hangsúlyozzák, hogy alapvetően minden a bank teljesítményén múlik, az határozza
meg a szétosztható pénz mennyiségét.
A BB-nél a fő külföldi tulajdonos részvényeinek megvételére dolgoztak ki programot. Az amerikai General Electric (GE) kisebbségi tulajdonában lévő BB-nél a “nagy” GE Corporation igazgatótanácsának egyedi döntése alapján részesültek először az idén néhányan ebből a jóból.
OTP Bank A hazai pénzintézetek közül egyedül az OTP Banknál alakult ki igazi részvényvásárlási opciós program és – tőzsdei cég lévén – rendre közzéteszi, hogy mely vezetőknek, milyen feltételekkel teszik lehetővé a kedvezményes áron történő részvényvásárlást. Az első ötéves programot 1995-ben indították, és mintegy 800 millió forint névértékű részvényt ajánlottak föl a piacihoz képest kedvezményes áron közel 100 vezető munkatársnak. Az akció többszörösen megtérült, hiszen a pénzintézet jövedelmezősége és piaci helyzete is látványosan javult ebben az időszakban, ráadásul tavaly már a teljes hazai bankrendszer adózás előtti eredményének a 70 százalékát adta az OTP.
Csányi Sándor elnök-vezérigazgató az ötéves periódus alatt 80 ezer darab részvényre jogosult, és a lehetőséget eddig igyekezett is kihasználni. 1998-ban például 16 ezer darabot vásárolt 1500 forint körüli áron, miközben a papírok 5 és 12 ezer forint között forogtak a kereskedésben. Ezenkívül a pénzintézet – a saját részvények terhére – bónusz részvényekben is részesíti a vezetőket. Csányi ennek keretében a múlt év végén 15 ezer 373 darab, majd az 1999-es teljesítmény alapján 28 ezer 350 darab részvényt vásárolhatott, a pénzintézet által nem közölt, ám feltételezhetően nagyon kedvező áron. Az idei bónusz programban több mint 20 ezer részvényével alig marad el a fônökétől helyettese, Spéder Zoltán.
2001-től az idei év teljesítménye alapján újabb opciós akció lép életbe, és 71 vezető beosztású munkatárs – kitűzött gazdasági célok teljesülésével – féláron juthat majd az eddigi tőzsdei bukfenceket viszonylag jól átvészelő és az idén 12,5 ezer és 17,5 ezer forint között forgó bankpapírokból.
A nagy trükk
Nagy titokban egyes pénzintézeteknél beszámoltak arról, hogy ezeket a jutalmakat leginkább valamilyen értékpapírban, például diszkontkincstárjegyben fizetik ki, ez ugyanis természetbeni juttatásként adózik, így sokkal előnyösebb a banknak és az egyénnek is, mint ha bérként számfejtenék.
Járai opciója
Sokat mesélhetne a jól működő banki menedzserösztönzési módszerekről a jelenlegi pénzügyminiszter. Járai Zsigmond ugyanis még 1995-ben úgy szerződött a Magyar Hitel Bank vezetői posztjára az állami tulajdonossal, hogy a pénzintézet sikeres privatizációjában legyen érdekelt. Évekig csak az akkori minimálbért kapta fizetségül, de 1996 végén a részvényvásárlási opció beváltásával behozhatta az elmaradását. A holland ABN Amro 222 százalékos árfolyamon vásárolta meg a részvénytöbbséget, holott a papírok néhány évvel korábban ennek még a tizedét is alig érték.
A rossz emlékű 1999
Nem távoli számhalmaz a pénzintézeti szektor tavalyi teljesítményéről közölt összesítés azoknak a szakembereknek, akik közép- vagy csúcsvezetőként dolgozták le ezt az időszakot. Ők ugyanis – a különböző bónuszoknak, részvényopciós és egyéb ösztönző rendszereknek köszönhetően – a saját juttatásaikban is érzékelhették a pluszokat és a mínuszokat. Sok esetben inkább az utóbbiakat, hiszen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) 1999-re szóló kimutatásai szerint 26 nyereséges pénzintézettel szemben 17 veszteséges áll, ráadásul a profitot termelő bankok közül is csak alig 10 büszkélkedhet azzal, hogy reálértéken megőrizte vagy növelni tudta az előző évi eredményeit.
Nem csoda hát, hogy az összesítések szerint a tavaly még főleg a fejlesztésekre és az élesedő versenyben való helytállásra koncentráló bankoknál a személyi jellegű kifizetések alig 6,5 százalékkal emelkedtek – vagyis reálértéken egyenesen csökkentek.
Ez a számokban is kifejezhető keserűség volt érezhető azokban a válaszokban, amelyeket a különböző pénzintézetek a Figyelő körkérdésére adtak. Volt olyan bank – köztük például az ABN Amro -, ahol éppen a “közismert tényekre”, vagyis a tavalyi sokmilliárdos rekordveszteségre és a fúziós előkészületekre hivatkozva “nem kívántak ebben az összeállításban részt venni”; másutt, így az előző évi sikereitől elmaradó Bank Austria Creditanstaltnál “kapásból” titkosnak minősítették az egész rendszer alapelveit.
