Az idén kilencvenhét éves Baranyi László adott nemrég interjút a Blikknek, amiben a Família Kft. egykori szereplője eddig nem ismert történeteket mesélt magáról.
A cikkből kiderült, hogy a férfit apja 1942-ben kivette a csongrádi bentlakásos iskolából, ahol tanult, majd Budapestre vitte, hogy együtt lehessen a család, ez azonban nem mentette meg attól, hogy kivegye a részét a háborúból.
Amikor Szálasi Ferenc átvette a hatalmat és megszállták Magyarországot, apám azt tanácsolta, vonuljak be katonának, mert legalább lesz a kezemben fegyver, és ha úgy alakul, meg tudom magam védeni. Közben a csongrádi osztálytársaim családjai közül is többen felköltöztek Budapestre, mert elterjedt, hogy ez egy nyílt város lesz, amit nem rombolnak le. A barátaimmal együtt elmentünk katonának, 1944 decemberében csatlakoztunk az Egyetemi Rohamzászlóaljhoz. Szinte mindenki jött akkoriban 16-60 év között, kiképzést azonban nemigen kaptunk
– mondta Baranyi, aki hozzátette: parancsnokuk leleményessége miatt a közelharcok nagy részéből kimaradt, a főváros ostromának sűrűjében, a Rózsadombon azonban mégis harcolnia kezdett.
Ott az mondta a parancsnokunk, hogy szükség törvényt bont, mindenki belátásra szerint mentse az életét. Ott keményen lövöldöztünk a ruszkikra. Nem tudom, lőttem- e emberre, nem emlékszem rá, ez annyira más tudatállapot volt. Ahol mozgást láttam, oda lőttem – emlékezett vissza. – A legélesebb helyzetet a lövészkútban éltem meg, ahol másfél órán át pergőtüzet kaptunk. Egy magyar golyószóróm volt, ami nagyon jó fegyvernek számított. Nagyon féltünk, volt, aki mellettem szó szerint összecsinálta magát. Én csak folyamatosan imádkoztam, azóta vagyok Istenhívő. Édesanyámra gondoltam közben, hogy vajon találkozunk-e még.
– idézi a színészt az interjú.
A csapatot rövidesen egy alig harmincéves csendőr vette át, aki jelezte a fiataloknak, hogy döntsék el maguk: részt akarnak-e venni a kitörésben, vagy nem, hiszen nem akart gyermekgyilkossá válni. A színész és több társa ezután azonnal árokba dobta a katonaruhát, az ostrom végét pedig már a Margit körúton, egyszerű tizenhét éves civilként élte meg.
A lap hozzátette: Baranyi egyik katonatársát a hátára véve mentette meg a haláltól, ezért pedig közel negyven évvel később vitézi rangot is kapott, hiszen az 1956-ban Kanadába emigráló korábbi katona megerősítette a történetet.
