Március 2-ig lehetett véleményezni az új Nemzeti alaptanterv (NAT) vitaanyagát. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) főigazgatója elmondása szerint közel ezer hozzászólás érkezett a – néhány hetes – vitában. Kaposi József tájékoztatása szerint most ezt az ezer hozzászólást véleményezik, erre egy hete van a NAT-bizottságnak, aztán külön kérésére az MTA is átnézi, különösen az irodalomtörténeti részt.
Hasonlóan a tavalyi módszerekhez, az amúgy nagyon szűkre szabott határidejű vita nem nyilvános. Interneten lehetett elküldeni a véleményeket, s ezek alapján az államtitkárság, vagy az OFI majd azt mond, amit akar. Nem lennénk meglepve, ha elsöprő erejű támogatásról számolna be ünnepélyesen Hoffmann Rózsa.
Aki nem lép egyszerre
Néhány szakmai szervezet, politikai párt azonban nyilvánosságra hozta az álláspontját a NAT-tal kapcsoltban. Az egyik legfontosabb probléma a NAT-ban megjelent, kötelezően, mindenki számára előírt tartalmakkal van. Ebből több probléma is következik. Ahogy a Hálózat a Tanszabadságért (HAT) állásfoglalásában olvasható, ez a központosított tartalmi szabályozás lényegében az „átlagos” iskolákban tanítható ismeretek egészére kiterjedő mennyiségben jelenik meg. A NAT ezzel ellehetetleníti, hogy pedagógiai alternatívák, innovációk jelenjenek meg vagy továbbéljenek a magyar iskolarendszerben. Ez nemcsak a pedagógiai modernitást teszi lehetetlenné, de akár pénzügyi következményei is lehetnek. Az utóbbi időkben, uniós forrásokból kialakított programok hosszú távú fenntarthatósága kerül veszélybe, s akár kötelezheti is Brüsszel az országot ezen összegek visszafizetésére.
Még súlyosabb baj a HAT szerint, hogy a „nemzet közös műveltségének” elképzelt tudásanyagot csak a diákok mintegy 20 százaléka lesz képes elsajátítani. A köznevelési törvény ugyanis minimálisra szűkíti a szakiskolákban az általános képzést szolgáló oktatás óraszámát, de még a szakközépiskolákban is jelentősen szűkül ez az időkeret. A NAT a 14-19 éves korosztályba tartozók közül csak a gimnáziumokba járók számára lesz releváns, csak az ő számukra fogja megadni a nemzeti közműveltséget. A gyerekek, fiatalok 80 százaléka ehhez a műveltségi minimumhoz – legalábbis az iskolarendszerben kapott nevelés keretei között – el sem juthat.
Fotó: MTI / Czeglédi Zsolt
A jómódúak tanulhatnak mást is
Arra is rámutat a hálózat, hogy a tananyagban differenciálás csak „fölfelé” képzelhető el, vagyis lehetséges lesz a tantervekben szereplőnél „többet” tanítani. Ez a fajta „differenciálás” azonban csak a jó tanulók esetében lesz alkalmazható, s mivel tudjuk, hogy Magyarországon a „jótanulóság” és a társadalmi hovatartozás egymással rendkívül erős kapcsolatban állnak, így az erősen központosított, előíró jellegű tartalmi szabályozás valójában egy újabb csapás az esélyegyenlőtlenség csökkentésére.
Több szervezet is megfogalmazza, hogy a NAT végletesen eklektikus. Nincs határozott, egységes pedagógiai koncepciója, ugyanazokról a kérdéskörökről egymásnak élesen ellentmondó neveléstudományi és gyakorlati pedagógiai paradigmáknak megfelelő szövegrészek találhatók benne. A szövegben találhatók olyan elkülönült részek, amelyek önmagukban, a többi résszel nem szerves egységben vizsgálva, adott témák vagy szemléletmódok kifejtéseként megállják a helyüket, elfogadhatók, színvonalasak. Ugyanakkor az egész dokumentum tartalmi értelemben vett eklektikussága, az egységes szakmai koncepció hiánya e részek érvényesülését is lehetetlenné teszi (nem lehet a NAT-ot „részleteiben alkalmazni”).
Kétkörös történelem
A Történelemtanárok Egylete (TTE) elfogadhatatlannak tartja és tiltakozik az ellen, hogy a NAT – különösen az általános iskola 5-8. évfolyamára előírt tematikában – a történelmet túlnyomórészt politikatörténetté leegyszerűsítve és szűkítve tárgyalja, azon belül pedig a „nagy” történelmi személyiségek (királyok, szentek), továbbá a háborúk és csaták történetévé egyszerűsíti.
Mint írták, tartanak attól, hogy ha nem a széles értelemben vett, a művelődés-, a mentalitás-, a gazdaságtörténetet is megfelelő arányban tartalmazó tematikát követik, a legrosszabb hagyományok éledhetnek újjá, olyan történeti nézőpont válhat meghatározóvá a közoktatásban, amelyet a tudomány és a történelemtanítás évtizedek óta meghaladott. Kifogásolják azt is, hogy a közreadott tananyag tematikája és mennyisége kényszerpályát ír elő, és így ismét a kétkörös, kronologikus tanítás a kötelező, vagyis az érettségiző diákok kétszer tanulják a teljes történelmet az őskortól napjainkig.
Erőltetett Kőszívű
A Magyartanárok Egyesülete – mint arról az elnök, Arató László korábban lapunknak nyilatkozott is – szintén súlyosan bírálja a NAT-ot, s abban a magyar nyelv és irodalom területét. Mindkét vonatkozásban a HAT-hoz hasonlóan eklektikusnak és túlzsúfoltnak tartja a dokumentumot. Véleményük szerint például az olvasóvá neveléshez túl sok (és esetlegesen kiválogatott) a kötelezően előírt szerző és mű, és túl kevés a szabadon választottakra maradó idő. „ A kőszívű ember fiainak kötelezővé tétele és az, hogy mind az általános iskolában, mind a középiskolában kötelező egy-egy Jókai-regényt tanítani, mintegy jelképe annak a tantárgyfelfogásnak, amely nem hajlandó számot vetni a diákok megváltozott befogadási szokásaival. Jókai hiába nagyszerű regényíró, mára éppen kivételesen gazdag nyelve teszi olvashatatlanná a kiskamaszok zöme számára.”
Kifogásolják, hogy a XX. századi magyar lírából „további hat művet” csak Áprily Lajostól, Dsida Jenőtől, Füst Milántól, Nagy Lászlótól, Nemes Nagy Ágnestől, Orbán Ottótól vagy Vas Istvántól lehet választani. Petri György, Szilágyi Domokos vagy Rába György nem fér bele a névsorba, a kötelezően választhatók alaposan megszűrt mezőnyébe. Ki döntheti el, hogy, mondjuk, Nagy László vagy Petri György, illetve Orbán Ottó vagy Petri György-e a nagyobb költő?
Közbotrány
Ugyanez a helyzet a világirodalmat tekintve is. A világirodalom lírai vagy prózai alkotásai közül is csak zárt listáról lehet választani. Keatset lehet, de Coleridge-ot nem, Goethét lehet, de Hölderlint vagy Rilkét nem, Eliotot lehet, de Garcia Lorcát vagy Kavafiszt vagy Mandelstamot nem, Emily Brontét lehet, de E.T.A. Hoffmannt nem. „Nem a névsor hibás, hanem a logika, a zártság. Természetesen – ha belefér a 10% helyi szabadságba… – nem tilos a nemzeti alaptantervben előírtak megtanítása mellett, azon túl a listákban nem szereplő szerzők műveit is tanítani, de kinek lesz arra ideje és ereje?”
Igen vitatható az is, hogy – Csukás Istvántól eltekintve – élő kortárs nevét nem tartalmazza a tananyag, így korszerűbb poétikájú szerzők (például Esterházy Péter, Nádas Péter, Tandori Dezső, Tolnai Ottó, Szőcs Géza, Parti Nagy Lajos vagy Kovács András Ferenc) szerepeltetését zárja ki. Kertész Imrét a Nobel-díj sem emelhette be a választhatók lajstromába, ami „valószínűleg kulturális közbotrány”.
A magyartanárok szerint a műlistának legfeljebb a most előírtnak a harmadát, a legeslegfontosabb 20-30 művet lenne szabad tartalmaznia. Egy ilyen kívánatos nemzeti alaptantervben sokszor csak példaként szerepelnének művek. Egy-egy nagy költőnknek pedig csak két-három műve lenne cím szerint megadva, s emellett csupán egy tól-ig határ szerepelne. Mondjuk Petőfitől a Nemzeti dal, Az alföld és a Szeptember végén és „további öt-tíz költemény” – szemben a jelenlegi tervezetben szereplő 24 verssel. Ez esetben a tanterv nem szakadna el a realitástól, és nem késztetné rohanásra és frontális tananyagleadásra a tanárokat – szögezi le többek közt a Magyartanárok Egyesülete.
Fotó: MTI / Krizsán Csaba
Wass, lovaglás, pénz
Érdekes helyzet alakult ki a telezsúfolt alaptanterv miatt. A szabadságot visszanyeső alapelv miatt éppúgy bírálják a baloldali, liberális körök, mint a jobboldali csoportok. Emiatt marad ki Petri, Kertész Imre, de emiatt nem kerül be – például a Jobbiknak kedves – Wass Albert. A kronologikus, dupla körös történelemtanítás nemcsak a TTE véleményével ellentétes, de ez az oka annak is, hogy nem fér bele sehol, mondjuk a rovásírás vagy a magyar őstörténet mélyebb bemutatása. Ha nagyobb tartalmi-módszertani szabadságot hagyna a NAT, akkor a tanár, ha jónak látja – bizonyos korlátok között – beiktathatná ezeket.
Mint korábban írtuk, már biztos, hogy bekerül a tantervbe például az erkölcstan, de ez – a hivatalos kommunikációval ellentétben – egyáltalán nem új terület. Csakúgy, mint a hazafiasságra nevelés, már a kilencvenes évek közepétől megjelenik a tartalmi szabályzókban. A HAT arra is felhívja a figyelmet, hogy az oktatás és a nevelés nem állíthatók egymással szembe, mert az oktatás teljes egészében része a nevelésnek, minden oktatási mozzanat, így a megelőző NAT-változatok (és a jelen javaslat) szövegeinek teljessége a nevelésről szól. A hálózat szerint az a fajta – a nevelést újdonságként beállító – kommunikáció egy szakmai dokumentumtól teljesen idegen, és csak politikai célokat szolgál.
Másrészt a NAT kidolgozása alkalmat ad arra is, hogy mindenki megpróbálja „bevinni” az iskolákba a saját területét. Megindult a lobbizás, hogy bekerüljön a NAT-ba a bábjáték, a tízujjas gépelés, a lovaglás vagy a solymászat, agarászat. Az iskola egy olyan terület, akár a foci, mindenki ért hozzá, másrészt vannak is valós érvek amellett, hogy az egyik vagy másik terület bekerüljön az alaptantervbe. Sakkozni, íjászkodni, kapálni vagy rovásírni ugyanolyan hasznos lehet egy gyerek számára, mint matematikát tanulni. Kár, hogy egy nap nemigen lehet 6-8 óránál jobban leterhelni a gyerekeket. A NAT-bizottságnak emellett abban is döntenie kell, hogy egy adott történelmi, irodalmi esemény, személy, egy adott fizikai képlet bekerüljön-e a kötelező tárgyakba vagy sem. A szakmai lobbik, a tankönyvkiadók számára mindezek súlyos milliókról szólnak.
A 2012. szeptember 1-jétől életbe lépő köznevelés törvény alapján a NAT 2013 szeptembertől, felmenő rendszerben, az 1., 5. és 9. évfolyamon tanulók számára lép életbe.
