Az evolúció alapvetően igen lassú, nehézkes folyamat, bizonyos körülmények azonban meglehetősen gyors változást hoznak. Erre remek példa a csernobili atomerőmű környezete, ahol a katasztrófa óta eltelt 40 évben a kutyák kimutatható átalakuláson estek át – írja az IFLScience.
Egy tavaly megjelent tanulmányban a szakértők az erőműben és a környező területeken élő kutyák vérmintáit elemezték. Megállapították, hogy a robbanás helyszínéhez legközelebbi példányok DNS-ében olyan eltérések találhatók, amelyek jelentős genetikai különbséget mutatnak a világ más részein élő társaikhoz képest. Elaine Ostrander, az NIH Nemzeti Humán Genomkutató Intézet munkatársa és a csapat tagja szerint az állatok DNS-profilja alapján meg tudták mondani, mely kutyák élnek a reaktor árnyékában.
A farkasokat érintő újabb vizsgálatok azt mutatják, hogy a helyi populációban nőtt a rák elleni védelem, a környék békáinak színezete pedig sötétebb lett, ami a sugárzással szembeni ellenállóság jele lehet.
A sugárzás számos módon befolyásolhatja az állatokat, többek között a mutációk révén. Az extrém környezetnek kevésbé ellenálló példányok emellett nagyobb eséllyel pusztulnak el, így kevesebbszer tudják átadni génjeiket.
Egy 2022-es tanulmány azt is felfedte, hogy a csernobili térség tavaiban élő vízibolhák genetikai sokfélesége ott magasabb, ahol nagyobb a sugárzás mértéke. Ez arra utalhat, hogy a sugárzás elsődleges evolúciós erő volt, amely az állatok génjére hatott.
