A dörzsölt kormányzat legyűrte a naiv bírókat, és keresztülvitte az akaratát az általa megszövegezett megállapodás elfogadtatásával. Mit szól ehhez az értelmezéshez?
Induljunk ki abból, hogy mi lett volna, ha nincs megállapodás. Mit mondunk a munkatársaknak, az igazságügyi alkalmazottaknak? Sokat beszéltünk arról, hogy az igazságügyi alkalmazottak helyzete milyen tragikus, milyen mértékű az elvándorlás.
Azt el kellett kerülni, hogy január elsején ismételten mind az igazságügyi alkalmazottak, mind a bírák felé azt kelljen kommunikálni, hogy nincs béremelés.
Ez az első pont. Az igazságügyi alkalmazotti réteget tömörítő Bírósági Dolgozók Szakszervezete az Országos Bírói Tanács ülésén támogatását fejezte ki, és a médiában is megjelent az utólagos egyetértése.
Szóval azt mondta a kormány, hogyha nem írják alá, ha nem fogadják el, akkor nem lesz béremelés?
Ebben a formában ilyenfajta megszólalás felém nem hangzott el. A másik lényeges kérdés, hogy mit tartalmaz ez a megállapodás. Egyfajta irányelveket, tehát ez nem normaszöveg, hanem célokat és eszközöket rögzít.
Erre majd visszatérünk, de az illetménykérdéssel kapcsolatosan még megkérdezném: mekkora aggodalmat okozott az Országos Bírói Tanács tagjai között, hogy a költségvetési törvényjavaslatban a kormány változatlanul hagyta a jövő évre is a bírói illetményalapot, vagyis ez alapján jövőre is elmaradt volna a béremelés? Éreztek-e olyan nyomást, hogy el kell fogadniuk az igazságügyi tárca ajánlatát és változtatási javaslatait, különben nem módosítanak az illetményalapon?
Az én álláspontom ebben következetes. A béremelés és a racionalizálás is elengedhetetlen.
Csakhogy eredetileg 35 százalékos, visszamenőleges emelésről fogadtak el határozatot, amellyel minden bírói szerv egyetértett, ehhez képest most egy 15 százalékos, jövő januári emelésbe is belementek.
A 15 százalékos illetményemelés az első lépés, az ezt meghaladó alkalmazotti emelés pedig megoldást kínál reményeim szerint mindenekelőtt az igazságügyi alkalmazotti elvándorlás megállítására, mert ennek van prioritása.
De nem volt az igazságszolgáltatás kedvezőbb alkupozícióban azáltal, hogy a kormány a jóváhagyását szerette volna megszerezni az általa tervezett változtatásokért cserébe?
A változások jó része valahol találkozik a bírósági szervezetrendszer racionalizálási igényeivel is. Mert egyet ne felejtsünk el: mostanra a „munkateherolló” egészen szélesre nyílt. Van olyan bírótársunk, akinek, különösen törvényszéki elsőfokú büntető ügyszakban extrém a terhelése, hiszen – és ebben semmi költői túlzás nincs – több ezer oldalas ítéleteket kell megírnia. Máshol, más szervezeti egységekben pedig adott esetben humánerőforrás-tartalék is található. Örök, de legalább 30–40 éves probléma, hogy más a központi régióban dolgozó bírótársaink terhelése, mint vidéken, és akkor még nem teszem hozzá, hogy adott esetben az árak is mások lehetnek.
Ez azt jelentheti, hogy azok a bírók vagy azok a dolgozók, akikre sokkal nagyobb ügyteher jut, különféle pótlékok vagy szorzók révén többet kereshetnek majd a többieknél?
