Az Európai Parlament megszavazta az új Európai Bizottságot, amely így december elsejétől munkába is léphet. Az Ursula von der Leyen vezette
- testület mellett 370-en szavaztak,
- 282-en ellene,
- míg 36 tartózkodás volt.
A korábbi mandátumváltásokhoz képest a mostani szavazáson kevés izgalom volt várható. Ez pedig nagyrészt az erőviszonyok átalakulásának köszönhető. Ursula von der Leyen másodszorra vezeti az Európai Bizottságot, és a második ciklus eddigi pontjain hatékonyan tudta növelni a hatalmát és a támogatottságát.
Az Európai Parlamentnek talán ilyenkor van a legnagyobb hatalma az uniós politika felett. Az új bizottságnál először jóvá kell hagyniuk a bizottság elnökét, majd a parlamenti szakbizottságok vezetőinek meg kell szavazniuk a biztosjelölteket, végül az egész parlament szavazhat az egész bizottságról.
Von der Leyen első megválasztásakor éppen hogy meglett az a többség, ami a parlamenten belül szükséges ahhoz, hogy elnök lehessen. A második megválasztásakor ez már kényelmes többség volt. Ez a kényelmes többség elég a bizottság megválasztásához is, mert miközben Von der Leyen újraválasztásához az összes EP-képviselő felénél kell eggyel több szavazat, a bizottság megválasztásakor elég a szavazáskor leadott szavazatok többsége, ami valamivel alacsonyabb.
Korábban már írtunk róla, hogy az EPP szinte teljesen leuralta az európai politikát. Ők adják a bizottság és a parlament elnökét, övék a legtöbb miniszterelnök a tanácsban, ők adják a legtöbb biztost és övék a legnagyobb frakció a parlamentben. Ha jövőre a németek kereszténydemokrata kancellárt választanak, még a legnagyobb tagállam vezetője is néppárti lesz.
De a mostani bizottság megválasztásából az is kiderül, hogy ennél is nagyobb mozgástere van a pártnak. Ennek a megértéséhez az Európai Parlamentet érdemes megnézni.
Korábban hagyományosan a két nagy pártcsalád, a Néppárt és a szocialisták közösen irányították az Európai Parlamentet, mert ketten birtokolták a mandátumok többségét. Ez a többség 2019-ben elveszett, az irányításba be kellett vonni a liberálisokat is. Itt kezdődött el az a koalíció, ami a három párt együttműködésével a gyakorlatban irányította Európát.
A 2024-es EP-választásokon ez a helyzet is átalakult. A szocialisták és a liberálisok, valamint a koalíciót sokszor kívülről támogató zöldek rosszul szerepeltek. Az EPP kifejezetten jól teljesített, a jobboldal pedig átalakult. Giorgia Meloni Európa-párti, de sokszor szélsőjobbosnak látott pártcsaládja, az ECR nagyon megerősödött. A korábbi populista, szélsőjobbos Identitás és Demokrácia frakció pedig szétesett. A helyén két pártcsalád jött létre: az a Patrióták Európáért, amelyben a Fidesz is ül, valamint az a Szuverén nemzetek Európája, ahová az AfD ült át.
Ezen a parlamenten belül az Európai Néppárt gyakorlatilag maga választja meg, milyen törvényeknél kinek a támogatását szerzi meg, teljesen szabad a mozgásterük. Egyrészt létezik egy aláírt megállapodás a szocialistákkal és a liberálisokkal arról, hogy támogatják Von der Leyen eddigi programját. Másrészt viszont, ha mégsem támogatnák, a Néppárt nyithat a jobboldalra, ahol az ECR és bizonyos esetekben még a tőle jobbra álló pártok is simán átszavaznak.
Többféle többség létezik ma az Európai Parlamentben.
- Van a sima koalíciós többség, amely a Néppártból, a szocialistákból és a liberálisokból áll össze. Erről létezik megállapodás, de senkit nem köt semmire.
- Van a venezuelai többség, amelyben a Néppárt és a tőle jobbra álló három pártcsalád vesz részt. Ez a nevét a venezuelai választásokat elítélő nyilatkozat megszavazásáról kapta.
- És van Manfred Weber többsége, amely a Zöldektől az ECR-ig magába foglalja a parlament lényeges pártjait és uralja a centrumot.
A névadásból is kiderül, hogy az EPP-ben hatalmát megszilárdító Manfred Weber komoly politikai munkát végzett az utóbbi években. 2019-ben óriási pofon volt a számára, hogy nem őt választották az Európai Bizottság elnökének. Ám rövid idő alatt a Néppártban nem csak az EP-frakció, de a teljes pártcsalád irányítását is átvette.
Weber és Von der Leyen között híresen feszült a viszony, de a mostani többségért mindketten keményen megdolgoztak. Meloni pártcsaládját úgy nyerték meg, hogy az ő volt minisztere kapta az egyik legfontosabb portfoliót, a kohéziós források kezelését a bizottságban. A zöldeket pedig úgy sikerült meggyőzni, hogy Von der Leyen ígéretet tett a zöld átmenet folytatására. Erre elvileg nem volt rákényszerítve, ezért a zöldek értelmezhetik politikai szívességként is. A szocialisták és a liberálisok számára pedig nem nagyon volt más választás. Sikerült tehát jobbra és balra is nyitni a centrumból.
Minden pártcsalád megosztott volt persze a szavazás előtt, a spanyol szocialisták a saját belpolitikájuk miatt tiltakoznak, a Zöldek és az ECR pedig eleve nem támogatja biztosan a koalíciót. De az, hogy egyáltalán ezekről a pártokról lehet vitatkozni, megmutatja, milyen politikai mozgástere van a mostani bizottságnak és Von der Leyennek.
Ez az eddigi legjobboldalibb bizottság. A 27 biztos fele a jobboldalról jön, miközben a leköszönő bizottságban csak tizenketten jöttek onnan. Azt mindenképp érdekes lesz látni, hogy a következő években hogyan és mire próbálják majd használni ezt a politikai hatalmat.
