Ruszlán, egykori katonai hívójelén Csivasz, először orosz hadifogságban ült le varrógép elé. Ingyen dolgozott: orosz katonáknak varrt egyenruhát. A háta mögött szadista őrök álltak, akik éjjel-nappal verték – kivéve, ha a varrógép mögött ült. Olyankor kicsit ritkábban.
Három évvel később még mindig varr, de ezúttal már Kijevben. Saját brandje, a Volocjuha (Csavargó) első pólóin dolgozik két másik veterán alapítótársával, Makszimmal és Olekszandrral együtt.
Pár héten belül debütálnak a pólóik, utána következnek a táskák és a pulcsik. A kereslet már most hatalmas, borítékolhatóan nem tudják kielégíteni az összes igényt.
Ott az oroszoknak varrtam, most végre a sajátjaimnak, az ukránoknak varrhatok
– mondja szabóhoz méltó, kackiásra pödört bajusszal.
Ruszlán tengerészként szolgált a 23. Tengerészeti Gárda Különítménynél a teljes körű háború kitörésekor. Az orosz inváziós erők érkezésekor a hajókat harckocsikra cserélték, és két hónapig védték Mariupolt az ostromgyűrűben. A PortCity plázában barikádozták el magukat, onnan hajtottak végre rajtaütéseket, mígnem a parancsokság visszavonulást rendelt el.
Több tízezer civil halála és elképzelhetetlen mértékű háborús bűncselekmények után, áprilisban az utolsó védők egyikeként civil ruhába átöltözve próbálta meg elhagyni a várost – sikertelenül. Egy orosz ellenőrzőponton gyanús lett az egyik tetoválása.
Hiába állította, hogy ő csak kidobó volt az egyik mariupoli szórakozóhelyen, nem vették be.
