Hetven éve, 1956. október 25-én történt a két nappal korábban kirobbant forradalom legnagyobb vérontása. A véres csütörtök néven elhíresült eseménynek a becslések szerint legalább 75–100 halálos áldozata és több száz sebesültje lett.
A magyar párt- és állami vezetést meglepetésként érte az 1956-os forradalom kitörése, az első napokban egymásnak igencsak ellentmondó megoldási javaslatok születtek – ezekről a napokról részletesen írtunk a Kádár János életét feldolgozó cikksorozatunkban. Október 25-én délelőtt a tüntetők a Parlament előtti Kossuth téren gyülekeztek, többezres tömeg jött össze, többen összebarátkoztak a kivezényelt szovjet tankok legénységével, akik magyar zászlót tűztek a harckocsijukra.
A hangulat azonban egyik pillanatról a másikra megváltozott, amikor váratlanul tüzet nyitottak a fegyvertelen tömegre a Földművelésügyi Minisztérium és a környező épületek tetejéről.
Máig nem tudni, hogy pontosan mi történt, ki és milyen okból kezdte el a lövöldözést. Egyesek szerint talán a szovjet katonák és a tüntetők közötti barátkozás „rémisztette” meg annyira a KGB helyszínen tartózkodó elnökét, Ivan Alekszandrovics Szerovot, hogy kiadja a tűzparancsot, míg mások úgy vélik, ÁVH-sok lőttek elsőként.
Akárhogy is kezdődött, délelőtt 11 óra után egyszer csak elszabadult a pokol. A szovjet tankok is tüzet nyitottak a fegyvertelen emberekre:
Ez volt a forradalom legvéresebb budapesti eseménye, amely véres csütörtök néven vonult be a történelembe. Az utcán hamar terjedni kezdett, miszerint az államvédelmisek akciója áll a háttérben, ettől kezdve a népharag teljes erővel zúdult a karhatalmistákra, miközben végleg a fegyveres harc felé sodorta az eseményeket.
