Mindjárt jön majd a rigmus, hogy állj fel, ha utálod a Tottenhamet
– biztosít a pultnál egy ötvenes férfi, akivel azonos tevékenységünk (várakozás) s azonos színeink (Chelsea-kék) összessége jelentette érzelmi közösség sodor beszélgetésbe. Miután megtudja, hogy először vagyok a derbin, azzal nyugtat, bőven lesz lehetőségem a londoni riválissal szembeni negatív érzéseim kifejezésére.
Majd odaérünk, hogy megkísérlem megérteni, van-e nekem létező ellenszenvem egy észak-londoni csapattal szemben, ami talán azért is fontos, mert ez a képzelt ellenségeskedés segíthet megérteni a politika és a hatalom működését is. Hogy nem csupán én vezetem le a komplett életet és annál kicsit többet a futballvalóság filozófiájából, annak igazolására egyébként meg is vettem a meccs reggelén Joey D’Urso More Than A Shirt (Több mint egy mez) című kötetét, amelynek alcíme szerint futballmezek magyarázzák meg a globális politikát, pénzt s hatalmat.
Az utálatelemzés előtt azonban teszünk egy kocsmakulturális exkurzust, elvégre a futball mindensége söröskorsókkal is építkezik. Az imént említett gyors párbeszéd a Cock Tavern nevű vendéglátóipari egységben történt, amely nagyon előkelő helyet foglal el a TikTokon közzétett, Chelsea-pubokat rangsoroló, általam kanonizált listán (csak a későbbiekhez viszonyításképpen, itt a legdrágább a Guinness meccsnapon: 3395 forint).
A Premier League szombati játéknapján rendezett Chelsea–Tottenham előtt s után négyet látogattam meg ebből a Top10-ből, s e szám volt már nagyobb is az életemben, minekután fontosnak tartom elmondani: noha jártam NB I-es meccsen Németországtól Olaszországig, Ghánától Szaúd-Arábiáig a legkülönfélébb országokban és kultúrákban, semmi, de semmi nem hasonlatos ahhoz, ahogyan Angliában készülődnek a szurkolók a meccsekre azokban a pubokban, amelyeknek hagyományvilága és kultúrája részint magyarázza is ezt az unikális hangulatot.
