Georgia nem akart második Ukrajna lenni
– így magyarázta Orbán Viktor a sorsdöntőnek tartott georgiai választást Tbilisziben. A megosztott helyi ellenzék abban egyetértett, hogy a választás tétje az ország nyugati integrációja. A külföldről pénzt kapó civil szervezeteket és médiavállalatokat megbélyegző törvény miatt az Európai Unió a nyáron felfüggesztette a csatlakozási folyamatot Georgiával (korábbi nevén Grúziával), az ellenzékiek pedig amellett érveltek, hogyha marad a mostani kormány, a helyzet tovább romolhat. Ezzel szemben a kormányzó Georgia Álom azt állította: a tét nem kisebb, mint a háború: szerintük, ha a felelőtlen ellenzék nyer, az atlantista külpolitikájukkal magukra haragítanák Oroszországot. Vagyis Orbán, aki a 2008-as orosz-georgiai háború kapcsán még arról beszélt, hogy nekünk 1956 okán különösen világosan kell fogalmazni, és el kell ítélni az orosz agressziót, most a 12 éve kormányzó, oroszbarátnak mondott kormánypárt narratíváját ismételte meg.
Hivatalos eredmények szerint a 3,7 milliós országban a Georgiai Álom története legjobb eredményét érte el, a szavazatok több mint 54 százalékát megszerezve, miközben a szétforgácsolódott ellenzék 37,5 százalékot szerzett. A 150 fős parlamentben 76 mandátumra van szükség a többséghez: a Georgiai Álomnak 89 lesz, nagyjából annyi, mint az előző ciklusban. Azonban
Mindez nem akadályozta meg a magyar kormányfőt abban, hogy egy belpolitikailag feszült helyzetben, a választások után alig 24 órával kétnapos látogatást tegyen a dél-kaukázusi országban. Az utat szokás szerint magasra csapó diplomáciai hullámok követték: beszólt a lengyel külügyminiszter és a svéd miniszterelnök is, ráadásul – mivel Magyarország még néhány hónapig az unió soros elnöke – az EU-nak a nyári békemisszió után ismét sietve kellett magyarázkodnia, hogy Orbán nem az ő képviseletükben utazott ki – ám ez nem akadályozta meg a győztes Irakli Kobakhidze miniszterelnököt abban, hogy ekként fogadja a kollégáját, akit korábban példaképnek nevezett.
Orbán a hivatalban lévő kormány- és államfők közül elsőként gratulált a Georgiai Álom győzelméhez, holott annak hatalomra jutásakor, 2012-ben még az akkor kormányzó Mihail Szaakasvilinek kampányolt, azt kívánva, hogy folytatódjon az ország euroatlanti elkötelezettsége, és „ne forduljanak a múlt felé”. A korábbi kormányfő azóta börtönben ül, pártját pedig a többi ellenzéki erővel együtt azzal fenyegette meg a mostani kormány, hogy a választások után betiltja.
Mi történt?
Amerikai és európai választási megfigyelők – köztük az 57 országot tömörítő Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) emberei – a szavazók megfélemlítéséről, megvesztegetéséről és hatósági nyomásgyakorlásról tettek említést jelentésükben, valamint arról, hogy szavazólapokat gyűrtek a feltört urnákba – ilyen esetekről, valamint a szavazókat, a megfigyelőket és a jogsértéseket jelenteni akarókat ért fizikai atrocitásokról videók sora lepte el az internetet. A választási folyamattal kapcsolatban kifogásolták azt is, hogy visszaéltek a közforrásokkal, továbbá a nyilvánosságban lényegesen felülreprezentáltak volt a kormánypárti üzenetek – az Európai Parlament küldöttsége szerint bizonyíték van arra is, hogy politikai célokra használtak állami intézményeket, köztük a nemrég létrehozott Korrupcióellenes Hivatalt. A megfigyelők szerint a jogsértések különösen vidéken voltak jellemzők.
Az EU a szabálytalanságok kivizsgálására szólított fel, az USA pedig a demokratikus visszaesés miatt fejezte ki aggodalmát, de azt egyik fél sem jelentette ki, hogy a szavazást elcsalták volna. Az EU georgiai nagykövete mindezt diplomatikusan így összegezte:
a nemzetközi megfigyelők nem nyilvánították a választásokat szabadnak és tisztességesnek. És nem is jelentették ki az ellenkezőjét sem.
Megtette ezt helyettük Szalome Zurabisvili, az ország Európa-párti elnöke, aki Szaakasvili külügyminisztere volt a rózsás forradalom után. Ő a foglyul ejtett állami intézmények helyett a nemzetközi közösség nyomásgyakorlásában bízik: szerinte csak így kényszeríthető ki a „manipulált választások” felülvizsgálata. Elmondta azt is, hogy az oroszok egy „különleges művelettel” avatkoztak be a választásokba, amit a Kreml visszautasított. Ezzel együtt Oroszország nem csinált titkot abból, hogy a Georgia Álom hatalomban maradását preferálná: Szergej Nariskin orosz kémfőnök például úgy fogalmazott: biztos benne, hogy a georgiaiak „helyesen” fognak választani, és az „egészséges, hazafias erőkre” szavaznak.
