Szeptember 23., hétfő, Kiskunfélegyházi Járásbíróság: kezdődik a pedofíliával vádolt egykori pap, R. Gábor büntetőpere, aki ellen a Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség áprilisban többrendbeli, hatalmi befolyási viszonnyal visszaélve, kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális visszaélés miatt emelt vádat. A tárgyaláson számos újság és televízió munkatársa és néhány magánszemély van jelen. A bíró még az előcsarnokban közli, hogy a nap a vádlott meghallgatásával telik. Egy idősebb nő a tanácskozás megkezdése előtt a tárgyalóteremben fennhangon méltatlankodva védi a volt plébánost, mondván, biztos az ártatlanságában; szerinte „ezt az egészet” valakik „megszőtték ellene.”
Bevezetik a vádlottat: csapzott hajú, alacsony férfi, lesunyt fejjel, szürke arccal. Fel se néz, csak a padlót figyeli.
„De sok az újságíró”, méltatlankodik mellette az őr, és kéri, hogy senki se fotózzon.
Aztán a bíró az ügyész és a védő javaslatára – a kiskorú áldozatok személyes adatainak védelmében – zárt tárgyalást és a nyilvánosság kizárását rendeli el.
„Szabályosan összeomlottunk”
Kitódulunk a napfényes parkba, ahol egy szomorú férfi várakozik. Ő szólít meg:
– Elnézést, a tárgyalásról?
Igen.
– Látta az atyát?
Igen.
– Milyen állapotban van? Azt hallottam, nagyon lesoványodott.
Aggodalom cseng a hangjában.
Eléggé összetörtnek, zavartnak tűnik.
– Bilincsben hozták? Kezét-lábát összebilincselve?
Nem, de vezetőszáron.
– Istenem, szerencsétlen – sóhajtja a férfi.
Dudás Mátyásnak hívják. Jánoshalmáról, a lelkész korábbi szolgálati helyéről utazott ide, hogy lássa Gábor atyát, de lekéste a tárgyalás kezdetét. Mélyen együttérez a vádlottal.
Letelepszünk a félárnyékba.
– Ministránsa voltam, bejártunk hozzá a plébániára. Volt egy Don Bosco klub, ott csocsóztunk rengeteget. Nagyon sok pozitív dolgot éltünk át az atyával, láttuk, mennyire segítőkész, hajléktalanokat is felkarolt, ünnepnapokon bevitte őket a plébániára, közös ünnepi ebéd is volt velük. Óriási szociális érzékenysége volt. Ha lett volna bármi, csak megbeszéltük volna legalább mi, srácok egymás közt, nem?
A hírre hogy reagáltak?
– Szabályosan összeomlottunk, azt mondtuk: nem létezik, hogy ez történt. A napokban beszéltem egy barátommal, aki kollégiumi nevelőtanár volt a nyolcvanas évek végén, rá is próbáltak ráhúzni egy olyan dolgot, hogy molesztált egy lányt. Azt mondta: ez olyan ügy, ami nagyon nehezen cáfolható. Ha három lány összefog, és egyet mondanak abban, hogy molesztálta őket, nem tudta volna megcáfolni, nem mosta volna le róla senki. Akár az is lehet, hogy valakinek a bögyében volt a Gábor atya.
Majdnem két évig tartó nyomozás után történt a vádemelés.
– Számomra akkor is hihetetlen. És az ottani közösség teljesen egységes abban, hogy nem hisszük el. Akikkel eddig beszéltem, 35–40 ember, nemcsak vallásosak, hanem vallástalanok is, ők sem akarják elhinni. És azon is gondolkoztunk, hogy ha valakinek ilyen hajlama van, az valószínűleg nem 60 éves kora környékén jön ki. Mindenesetre megvárom, odamegyek, amikor kivezetik a tárgyalásról. És ha engedik, szólok hozzá pár kedves szót a srácok nevében is. Ennyit megérdemel.
Magas, tekintélyes, gyönyörű későbarokk épület a Sarlós Boldogasszony templom, gazdagon díszített toronysisakkal. Mellette az árnyas, hangulatos plébánia, a vád szerint itt történtek a visszaélések.
R. utódja, a jelenlegi plébános, Geszler Péter udvariasan, de kelletlenül reagál a telefonos megkeresésünkre. „Felőlem idejöhetnek, beszélhetünk, de túl sok mindent nem tudok mondani.”
A megbeszélt időben érkezünk, egy ideig várnunk kell a kapu előtt, és mikor kijön a fiatal pap, nem invitál be a plébániára. „Ismertem, persze, de annyit tudok körülbelül, mint önök. Nézze, az egyház is meg a hatóságok is megtették a szükséges lépéseket, nekünk most az egyházközség lelki épülésére kell koncentrálnunk.”
Nagyon megviselték a közösséget a történtek?
– Volt, akit igen, volt, akit nem annyira. Van, aki elhiszi, és van, aki nem. Én ebben nem szeretnék állást foglalni. Nekem most arra kell koncentrálni, hogy a sebek gyógyuljanak.
Sarkon fordul, sietve megy vissza plébániára.
A kiskorúak megrontásával vádolt R. Gábort már a bejelentéskor felfüggesztették minden egyházi tisztségéből, Ferenc pápa 2023 szeptemberében megfosztotta klerikusi minőségétől. Ám a Sarlós Boldogasszony Főplébánia honlapján a címoldalon még most is a pedofíliával vádolt R. Gábor egyik elmélkedése olvasható. „Ha jobbá akarjuk tenni a világot, és élhetőbbé, boldogabbá akarjuk tenni az életet, akkor törekedjünk az igazi értékek megvalósítására: a szelídségre, az alázatra, a türelemre, a jóságra, és legfőképpen az értelmes, okos és önfeláldozó szeretetre.”
Előbb beismert és bocsánatot kért, aztán tagadott
A vádirat nem nyilvános, de annak az ügyészség honlapján olvasható összefoglalója szerint „a plébános a hittancsoportjába, illetve általa vezetett más, ifjúsági közösségbe járó fiúgyermekekkel szexuális kapcsolatot folytatott. (…) A vádlott Bács-Kiskun vármegyei szolgálata során aktívan bekapcsolódott az egyház ifjúsági közösségi életébe, több csoport szervezője volt. Fiúgyermekek rendszeres látogatói voltak a plébánián kialakított közösségi térnek.
A férfi hittant tanított, a szertartásokon segítőként foglalkoztatott, illetőleg anyagilag is támogatott több vele kapcsolatba került kiskorút. Megismerve a családi és anyagi körülményeiket, több fiút pénzzel, élelmiszerrel vagy más ajándékokkal támogatott, amely juttatások adását a plébánián történő látogatáshoz kötötte. A férfi a fiúgyermekekkel a közösségi levelezési oldalon is kapcsolatban állt, ahol bizalmasan becézgetve őket, találkozásokat sürgetett velük.
A vádlott 2019 és 2022 között négy kiskorúval – ketten közülük 14 év alattiak voltak – végzett szexuális cselekményt. A kiszolgáltatott helyzetben lévő, a férfi befolyása alatt álló kiskorúak zavarukban eltűrték a vádlott cselekményét.
Az ügyészség az elfogása óta letartóztatásban lévő férfit többrendbeli hatalmi, befolyási viszonyával visszaélve elkövetett szexuális visszaélés bűntettével vádolja. Vele szemben végrehajtandó börtönbüntetés kiszabását indítványozta azzal, hogy feltételes kedvezménnyel nem szabadulhat. Emellett a férfit a törvény kötelező rendelkezése alapján végleges hatállyal el kell tiltani minden olyan foglalkozástól, amelynek keretében 18. életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását vagy gyógykezelését végzi, illetve kiskorúval egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll.”
R. azért bukott le, mert kiskunfélegyházi szolgálatával kapcsolatosan a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye a kiskorúakkal való visszaélések felderítésére létesített bejelentő oldalán jelzés érkezett vele kapcsolatban; ennek nyomán indult meg a belső egyházi vizsgálat, amit azután feljelentés, majd rendőrségi nyomozás követett. Ilyen bejelentő oldalakat 2019 óta, Ferenc pápa egyik rendelete nyomán működtetnek az egyházmegyék.
A nyomozati szak lezárása után a vádhatóság nyolc év letöltendő fegyházbüntetést javasolt, ha R. beismeri a terhére rótt cselekményeket, és tárgyalás nélkül elfogadja a büntetési tételt.
Az előkészítő ülésen azonban tagadott, a felajánlott nyolcéves szabadságvesztést visszautasította. Így akár 15 évet is kaphat, ha bűnösnek találják.
A tagadás azért is különös, mert egy lapunk birtokába jutott, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyétől származó s az egyházi vizsgálatot összegző dokumentum így fogalmaz:
A belső eljárás a feltételezett elkövető átfogó kihallgatásával ért véget, amely során elismerte a terhére rótt egyházi büntetendő cselekmények elkövetését.
Rákérdeztünk erre a Bábel Balázs vezette érsekségen, és ezt a választ kaptuk: „A lefolytatott egyházi előzetes vizsgálat során a szóban forgó klerikus együttműködő volt, és több alkalommal – részben az eljárás előtt, részben pedig alatta –
bocsánatot kért sértettjeitől.
Amikor a tárgyalóteremben, az ülés megkezdése előtt egy újságíróval az egyházi beismerésről beszélgettünk, az aktáit rendezgető bíró felkapta fejét, és így szólt: „Micsoda fontos új dolgokról értesülök.” Később a 24.hu érdeklődött a bíróságnál arról, meghallgatják-e az egyházi eljárást levezető illetékeseket arról, hogy konkrétan mit ismert be a volt pap, de nem kaptunk választ.
