Tálos Gábor a Budapest Bortársaság egyik tulajdonosa és igazgatója, 1992-ben tette fel magának a kérdést. Ugyanerre a kérdésre tíz év alatt másfél millióan igennel válaszoltak Magyarországon. A választ Tálas Gábor esetében is tett követte, a piac és barátai nyomására létrehozta a Budapest Bortársaságot, amely ma az ország egyik vezetô borkereskedô cége. Ugyanezt a problémát boncolgatja 1991-ben megjelent könyvében R.D. Hisrich és M.P. Peters. Az amerikai szerzôk művükben egy kutatást is ismertetnek, melyben tesztkérdésekkel tudakolták, melyek a vállalkozók szükséges képességei, melyek a sikeres vállalkozások jellemzôi. Az amerikai vizsgálatot 2001 ôszén 60 magyar Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatóival megismételték. Mindjárt itt az elején fontos megemlíteni, e hallgatók vállalkozói szakirányra jártak, esetükben tehát az érdeklôdés és bizonyos fokú elkötelezettség inkább feltételezhetô, mint az átlagos népességben, vagy akár más szakokon tanuló egyetemi hallgatók között. A válaszokban, és különösképp az amerikai és a magyar válaszok eltérésében feltehetôleg a két társadalom különbsége is tükrözôdik, az eltérô tapasztalatok is megjelennek.
A szerencsés
Az amerikai szerzôk a lehetséges válaszalternatívák közül kiemelik a szerencsét, mint a sikeres vállalkozáshoz leginkább szükséges tényezôt. Magyarázólag hozzáteszik, hogy az amerikai válaszoló, amikor a vállalkozást „szerencsés”-nek jellemzi, ezen azt érti, hogy a megfelelô helyen és a megfelelô idôben indították a céget. A magyar egyetemi hallgatók mindössze 14%-a nevezte a szerencsét fontos tényezônek a vállalkozás sikerében, háromnegyedük a jó ötletet tartja alapvetônek. A megkérdezettek több mint fele szavazott a kapcsolat és a kitartás szükségességére és majdnem ugyanennyien a kemény munkára. Látható, a magyar diákok még nem tanulták meg az amerikai mondást: „A vállalkozás tudást és kemény munkát igényel és persze találni kell egy aranyrögöt.”
A harmincas férfi
Jelentôsebb egybeesést tapasztalunk az amerikai és magyar adatok között arra a kérdésre adott válaszban, hogy általában hány éves korban kezd az ember az elsô komoly üzleti vállalkozásba. Bár 28% a húszas éveket jelöli meg, abból kiindulva, hogy ez a legkreatívabb életkor, 72%-uk csakúgy, mint az amerikai válaszolók többsége, a harmincas éveket tartja a leginkább alkalmasnak vállalkozásindításra. Abban is egybecseng a magyar és az amerikai vizsgálat, hogy a vállalkozó tipikusan férfi (a válaszadók kétharmada szerint). Sôt, a magyar egyetemi hallgatók ehhez még azt is hozzáteszik (a válaszadók 58%-a), hogy a vállalkozó általában nôtlen vagy hajadon. Az amerikaiak, elsôsorban a családi támogatás fontosságát hangsúlyozzák, és így a vállalkozókat általában házasembernek írják le.
A tudatos
Feltehetôleg a magyar megkérdezettek fiatal életkora, kisebb munkahelyi tapasztalata is az oka, hogy jelentôs részük (több mint 40%) egy üzleti, szakmai elképzelés megvalósítását tekinti a vállalkozó legfôbb motivációjának, és csak némileg ez alatt (37%) a függetlenné válást. Fontos, hogy mindkét vizsgálatban jelentôsen a háttérbe szorul a motivációk között a meggazdagodás vágya, tegyük hozzá, ez azokkal a kutatási tapasztalatokkal is egybecseng, amelyek működô vállalkozásoknál próbálják feltárni vállalkozásuk motívumait.
A képzett
Jelentôs különbség van az amerikai és a magyar vizsgálatban arra a kérdésre adott válasznál, „milyen iskolai végzettsége legyen a sikeres vállalkozónak”. A magyar egyetemisták közel kétharmada középfokú végzettséget jelöl meg, és csak egyharmaduk ír fôiskolai vagy egyetemi végzettséget. Amerikában a felsôfokú végzettség a tipikus a megkérdezettek szerint a vállalkozóknál, sôt, az idézett szerzôk ehhez hozzáteszik, különösen a nôknél gyakori a másoddiploma, illetve a szakirányú felsôfokú végzettség. Különösen a technológiaigényes vállalkozások indításánál és a finanszírozás megszerzésénél fontos a vállalkozó számára a végzettség – teszik hozzá a szerzôk.
Aki tôkét tud szerezni
A vállalkozáshoz a vállalkozónak szüksége van tôkére és ezt Amerikában gyakran kockázati tôkések bocsátják rendelkezésre. Mégis – vagy tán éppen ezért – az amerikai válaszolók tisztán látják, hogy a kockázati tôkés és a vállalkozó érdeke egy ponton jelentôsen eltér egymástól: a vállalkozó célja az, hogy függetlenségét a szervezet fennmaradása révén biztosítsa, míg a kockázati tôkés lehetôleg gyorsan kíván meggazdagodni és célja, hogy 5 éven belül nyereséggel kivonuljon az üzletbôl. Ezért e két szereplô viszonya gyakran konfliktusos. A magyar egyetemi hallgatók ezt jellemzôen nem így látják, közel kétharmaduk szerint jól kijönnek egymással, és csak kisebb hányad jelzi azt, hogy konfliktusban vannak vállalkozók és kockázati tôkések.
A társaság lelke
Az egyik legfeltűnôbb eltérés az amerikai és a magyar válaszok között abban jelenik meg, hogy a magyar egyetemi hallgatók szerint (88%-uk vélekedik így) „a vállalkozó a társaság lelke”, és csak 12% mondja azt, hogy „beolvad a tömegbe”. Amerikában úgy tűnik nem kell ennyire kitűnnie annak, aki vállalkozik, A vállalkozó beolvad a tömegbe.”
Az eredeti amerikai kérdéslista nem tartalmazott olyan kérdést, hogy vajon a vállalkozók tisztességes emberek-e, avagy nem tisztelik a törvényeket. Magyarországon fontosnak tartottuk e kérdés feltételét, és fontos a válasz is: a hallgatók 96%-a alapjában tisztességes emberként írja le a vállalkozókat.
És én?
A hallgatóknak feltett kérdések egy csoportja azt tudakolta, hogy önmagukat mennyire tartanák jó vállalkozónak. A hallgatók a vállalkozó egyik legfôbb jellemzôjeként a kitartást jelölték meg. A kitartásukat mutatja az is, hogy véleményük szerint 93%-uk képes lenne egy döntés meghozatala után kitartani olyan esetekben is, amikor mások ezt megkérdôjelezik. Ezzel szemben azonban csak 74%-uk szeret felelôsséget vállalni valamiért. A hallgatók közel fele nem hajlandó túlórázni anélkül, hogy azért jelentôs ellenszolgáltatást kapna. Pedig ez fontos lenne a vállalkozás indításának kezdeti szakaszában, amikor a kiadások sokszor meghaladják a bevételeket, s így a kiesô hasznot gyakran kell személyes energiabefektetéssel pótolni. Ha vállalkozásba kezdenének – írják – törekednének a stabilitásra, jelentôs részük (69%-uk) nehezen tűri a bizonytalan, kockázatos helyzeteket.
Csupán 15%-uk rendelkezik tapasztalattal olyan üzleti területen, amelyen vállalkozásba kezdene. Megítélésük szerint pénzügyi, számviteli ismereteik is hiányosak, csak 20% válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy „ismeri-e, hogyan kell vezetni és adminisztrálni a vállalkozást”.
