Nem arról van szó, hogy a bolygó felszíne alatt egyáltalán nincs már arany, viszont a befektetett erőforrások és a cserébe várható profit ollója összezárul. A lelőhelyek száma folyamatosan csökken: míg szűk húsz éve, 1995-ben 22 olyan helyet fedeztek fel, ahol legalább 56,7 tonnányi arany rejlett, addig 2012-ben egyáltalán nem találtak új lelőhelyet.
A probléma másik, egyébként sokkal súlyosabb része az, hogy bár a bányászat folytonos, a jelenleg forgalomban lévő arany jelentős többsége évezredek óta újrahasznosul. Ha nem jutott múzeumba, a római császár karperecéből török fülbevalók lettek, amiket végül tömbökké olvasztottak, hogy végül eljussanak a modern elektronika áramköreibe. Innen viszont nincs folytatás, ugyanis egy-egy kütyü annyira kevés aranyat tartalmaz, hogy gazdaságilag nem éri meg újrahasznosítani.
Sok kicsi viszont roppant sokra megy. Az új lelőhelyek és az újrahasznosítás együttes hiánya azt jelenti, hogy hamarosan hiánycikk lesz az arany – a Wall Street Journal szerint alig húsz év múlva már egyáltalán nem nyitunk új bányát, túl drága lesz.
Remélhetőleg addigra már javában zajlik az űrbányászat.
