Hogyan juthat el egy ártatlan hobbi odáig, hogy az ember csillagvizsgálót épít a kertjében?
2010-ben vágtam bele az asztrofotográfiába, mert megláttam benne a gyönyörűséget. Akkor még nem gondoltam, hogy idáig fejlődhet ez a hobbi. Annak idején belépő szintű eszközökkel, abszolút amatőr felszereléssel futottam neki az észleléseknek. A harmincas éveim elején jártam, a munka nagyon kitöltötte az életemet, és kerestem egy területet, ami igazán kikapcsol és felfrissít. Aztán kiderült, hogy érzékem is van hozzá. Egy-két éven belül nagyon népszerűek lettek a képeim a szakmai fórumokon, megjelentek fotóim a NASA weboldalán, és rangos nemzetközi díjakkal is elismerték a munkám. Ez tulajdonképpen engem is meglepett.
Mikor kezdted azt érezni, hogy a hagyományos felszerelés már nem elég neked?
Ezt előbb-utóbb minden asztrofotós így érzi, ugyanis minden eszköznek megvannak a korlátai. Amikor eléred a határait, kikerülhetetlenül keresni kezded, hogyan lehetne többet, mélyebbet, tisztábban látni és láttatni. Végül felismertem, hogy az áruházi távcsövek egyszerűen nem elegendők ahhoz, amit szeretnék elérni, és arra jutottam, hogy egyedi felszerelést érdemes építeni. Úgyhogy Balatonalmádiba költözve elkezdtem dolgozni egy állandó csillagvizsgáló és egy oda kerülő obszervatóriumi méretű távcső tervein.
Egyedül tervezted meg?
