A 24.hu cikksorozatban emlékezett meg a 70 évvel ezelőtti forradalomról, így készült egy összeállítás a vízilabdacsapatról is. Arról, hogy miközben a világ számára a legemlékezetesebb pillanat a szovjetek elleni véres jelenet (Blood in the Water) volt a melbourne-i olimpián – noha erről még a szenvedő alany, Zádor Ervin is csak azt mondta: egyszerű versenybaleset, egy utolsó másodperces könyökös volt, amiből rengeteg akadt azon a mérkőzésen –, az elsikkadt, hogy a mérkőzés pólótörténeti szempontból teljesen más miatt számított mérföldkőnek.
Zádor Ervinnel 2007-ben az Index készített interjút, amelyben azt mondta az emblematikussá vált fotóról:
„Jobb lett volna, ha meg sem történik az eset… Amerikában nem tudtam sehova se menni, hogy ne úgy mutattak volna be, hogy én voltam az, akit megütöttek. Állandó jelzőként kísért.
Nagyon bántott, hogy ezért érdekelem az embereket.
Teherként élte meg a szovjet könyököst
„Igen, édesapám számára valóban teherré vált a Szovjetunió elleni híres mérkőzés, különösen az Egyesült Államokban töltött korai éveiben” – nyilatkozta a 24.hu-nak Erik Zádor, a 2012-ben elhunyt Zádor Ervin 48 éves fia.
Frusztrálta, hogy az emberek csak úgy ismerték őt, mint a fickó, akit megütöttek egy olimpiai vízilabdameccsen. Pedig olimpiai bajnok volt, elismert sportoló, aki sokkal többet ért el annál az egyetlen pillanatnál. De ő nem akarta, hogy ez az incidens határozza meg az egész életét.
Erik szerint az édesapja visszahúzódó típus volt, aki idővel megtanulta elfogadni a figyelmet, bár a nyilvánosságot sosem élvezte igazán.
„Azt sem szerette, ha a nevét az újságokban látta. A helyi lapban időnként megjelent egy-egy cikk róla. Amikor középiskolás voltam, néhány barátom látta ezeket az írásokat, és azt hitték, rólam szólnak – ami elég vicces volt.”
