Amennyiben bárkinek elkerülte volna a figyelmét, Zac Efron nemrég készített egy romkomot Nicole Kidmannel és Joey Kinggel. A Családi affért nem tudnánk jószívvel megnézésre ajánlani, a fiatalabb párt választó középkorú női karakterekről pedig már egy korábbi cikkben értekeztünk, mégis akad néhány dolog, amiről érdemes megemlékezni a film apropóján: Zac Efron pályájának kezdetéről, a 2000-es évek Disney csatornás gyerekszínész-nemzedékéről és arról a generációról (nevezetesen a Z-ről), akik velük nőttek fel, és akik azóta is lelkes fogyasztói az egykori tinisztárok munkásságának, öltsön az épp bármily silány formát.
Ehhez a generációhoz tartozik a 24 éves Joey King is, aki a filmet kísérő kampányinterjúkban Efront is zavarba ejtő őszinteséggel mesél róla, mekkora rajongója volt anno színésztársának és az őt ismertté tevő High School Musicalnek. „Úgy nőttem fel, hogy ott volt az arca minden cuccomon” – mondja.
De miért emelkedett ki ez a időszak a Disney Channel életében, hogy bánt gyereksztárjaival, és mi lett azóta az egykori bálványokkal? És ha már itt tartunk: vannak-e még egyáltalán Disney-sztárok?
Az első sztárgeneráció Mickey egér elit klubjából került ki
A Disney nem a 2000-es években kezdte a sztárcsinálást, jópár évtizede szállítja már futószalagon a tini hírességeket: Hollywood legnagyobb nevei közül például jó páran Mickey egér sztárkeltetőjében kezdték karrierjüket. Britney Spears, Christina Aguilera, Justin Timberlake és Ryan Gosling mind a stúdió gyerekeknek szánt zenés-táncos tévésorozatában, a Mickey Mouse Clubban lettek ismertek.
A stúdió életében Walt Disney 1966-os halála után kapott egyre nagyobb szerepet a televíziós jelenlét, saját működtetésű kábelcsatornát azonban végül csak 1983-ban indítottak, négy évvel az első amerikai gyerekcsatorna, a Nickelodeon indulása után, és kilenc évvel megelőzve a másik nagy versenytársat, a Cartoon Networköt. A Disney csatorna (Disney Channel) fizetős prémium csatornaként indult, elsősorban saját készítésű televíziós sorozatokkal és kifejezetten kábelre gyártott filmekkel. A legelső műsor, egyben az első eredeti Disney-sorozat az animációs rövidfilmekből álló Jó reggelt, Mickey! volt. De nemcsak rajzfilmek mentek, a Disney Channel ekkoriban a teljes családot célozta be (volt például közös családi edzős műsor Mousercise címmel, ismeretterjesztő tartalmak, sőt, szülő-gyerek párokat versenyeztető gameshow is). A tinikre – és különösen a lány közönségre – csak több mint egy évtizeddel később, a kétezres években fordultak rá.
A Disney Channel első két évtizedének egyik legnépszerűbb műsora volt az 1989-ben induló All-New Mickey Mouse Club (vagy a rajongóknak csak MMC). A sorozat egy seregnyi gyerek előadót vonultatott fel zenés-táncos betétekben és komikus szkeccsekben, az utolsó két évadában pedig olyan gyereksztárokat termelt ki, akik aztán igazi világsztárokká nőtték ki magukat zenei vagy filmes területen (esetleg mindkettőn egyszerre).
Nem véletlen, hogy éppen Zac Efronról jutott eszünkbe visszarévedezni ebbe az időszakba, kétségkívül ő az egyik legkiemelkedőbb arca ennek a korszaknak. Emellett arra is remek példa, mennyire hasonlított a két generáció sztársághoz vezető útja: elég könnyű párhuzamot felfedezni Efron és Ryan Gosling karrierútja között.
„Húszas évei közepén Efron is egy Nicholas Sparks-filmmel, a Szerencsecsillaggal folytatta [Gosling ugye a Szerelmünk lapjaival lett világszerte is ismert, mindkét film az amerikai író egy regényét dolgozta fel – a szerk.]. Egykor Gosling is Disney-gyerekként kezdte, és sikerült nagyon jó drámai színésszé, nagyon jó vígjátékkarakterré és nagyon jó romantikus főszereplővé válnia. Efront ugyan egyelőre elkerülték az Oscar-jelölések, de a 2023-as Vaskaromban kiválóan játszott egy tisztán drámai szerepet, a Családi afférban pedig elég vicces az akarva-akaratlanul bolondos izomagy szerepében ahhoz, hogy elhiggyük: ha Gosling esetleg nem állt volna rendelkezésre, Kennek is eredményesen beugorhatott volna” – fogalmaz Linda Holmes kritikus.
És valóban: Efron a High School Musicales (soha senki nem emlékszik rá, de a filmsorozatnak amúgy van magyar címe is: Szerelmes hangjegyek) bemutatkozása óta derekasan termeli a filmeket, és ha elismertségben nem is ért még fel a goslingi magasságokba, ismertségben mindenképp vetekszik vele. A Vaskarom pedig egész biztosan mérföldkő volt: a film nagyon jó kritikákat kapott, és megjelenésekor egész népes tömeg követelte, hogy az Akadémia is ismerje el Efron munkáját.
Berobbant a tinimusicalek szupernóvája
Volt pár középkorú ember, akik egy rövid időre a 2000-es években rájöttek, mit akarnak a gyerekek.
Ezt Kevin Lafferty, a csatona egyik producere mondja a korszak legsikeresebb filmjeinek alkotógárdájáról, akik valóban ráéreztek ekkoriban a dologra, és futószalagon szállították a csatorna azóta is legnagyobb nézettséget elérő programjait. De hogy a 2000-es években miért volt olyan sikeres a Disney Channel és gyereksztárjai, arra inkább a stratégiai döntéseikben keresendő a válasz, mint a középkorú filmesek gyerekszeretetében. 2004-től Anne Sweeney vette át a csatorna vezetését, aki nem vette félvállról a dolgot, az évtized közepére elérte, hogy a tévés szárny a vállalat egyik fő profittermelője legyen.
Ehhez három dologra volt szükség, amik aztán egymás hatását is erősítették:
- egyrészt ekkoriban már teljesen elengedték a családi csatorna jelleget, helyette a tinédzsereket vették célba, legfőképp a lányokat;
- másrészt belehúztak az eredeti filmekkel és ezek franchise-osításával;
- harmadrészt pedig elkezdtek tudatosan gyúrni a dalkiadásra és színészeik popkarrierjének beindítására.
A csatorna már a 90-es években elkezdte levedleni a családi imidzset, ebben az évtizedben azonban már végképp ráfordult a tinikre, a műsoridőből pedig egyaránt kiszorultak a felnőtteket is célzó tartalmak és a korábban nagy vonzerőt képviselő rajzfilmek. A kiskamaszokon belül is a lányokra koncentráltak igazán. Christina H. Hodel, médiakutató tanulmánya szerint ugyanis a Disney Channel hamar felismerte, hogy a korszak népszerű feminista üzenetei kissé felvizezve könnyen fogyasztói attitűddé varázsolhatók. Az olyan sorozatok például, mint a Hannah Montana hiába tűzik lobogójukra a felszínen a főszereplő kamasz lány önállóságát, erejét vagy önbizalmát, közben nagy hévvel reklámozzák, hogy a boldogság a fogyasztásban rejlik. Nem kell nagyon keresgélni ezt az üzenetet, elég a sorozat főcímdalát meghallgatni, mondja Hodel, aki szerint ez a mentalitás aztán a Disney csatorna felpörgetett merchgyártásába is beszivárgott: ellepték a piacot a Disney Channel-es ruhák, kiegészítők és füzetek, amikről maguk a sorozatok hitették el fiatal lány közönségükkel, hogy jobbá teszik az életet (lásd Joey King gyűjteményét).
Az eladásokat az is felpörgette, hogy a csatorna felismerte a franchise-okban rejlő lehetőséget. A High School Musical nemcsak Efron (és Vanessa Hudgens meg Ashley Tisdale) karrierjében volt mérföldkő, a Disney életében is sorsfordítónak bizonyult: a 2006-os első film 4,2 millió dolláros költségvetésből készült, és rögtön hatalmas siker lett, két folytatást is kapott, a harmadik filmet már mozikban mutatták be, a franchise pedig végül több mint négymilliárd dolláros bevételt hozott a stúdiónak. „Amikor piacra került, szupernóva lett. Erre senki sem volt felkészülve. Nagy volt a tülekedés, hogy »mi lesz a következő?« Végül ez indította el a drágább, jobb minőségű, zenés filmek egész korszakát” – fogalmaz Mark Hofeling, a High School Musical gyártásvezetője.
2006 előtt a Disney csatorna nem igazán gondolkodott franchise-okban, vagy akár folytatásokban a saját gyártású filmjeinél: az addig készült filmeknek mindössze 18 százaléka kapcsolódott már létező sorozathoz vagy filmhez. A High School Musical aztán mindent megváltoztatott: amellett, hogy a produkciós csapatok innentől nagyobb költségvetést és több időt kaptak a filmek elkészítéséhez, a Disney Channel elkezdett franchise-osítani. A 2007 januárjától 2023 júliusáig kiadott 50 filmből már 24 korábbi tartalmakhoz kapcsolódott. Jó részük pedig, szintén a High School Musical sikerén felbuzdulva, zenés alkotás volt.
A zenének mindig is fontos szerepe volt a Disney életében, amíg azonban az előző sztárgeneráció az MMC-ben általában a kor népszerű dalainak feldolgozásait adta elő, addig az ezredforduló környékén a csatorna új receptet ötlött ki: a sorozatokban és filmekben feltűnő színészek ezúttal már házon belül, a Disney-hez tartozó lemezkiadónál indítottak saját zenei karriert. Az ötletet minden bizonnyal az új évezred első Disney-sztárja, Hilary Duff inspirálta, aki előbb a 2001-ben induló Lizzie McGuire című sorozattal kaszált nagyot a csatornának, aztán megcsinálta annak filmváltozatát, a Csáó, Lizzie!-t is, majd, mikor a zenei pálya felé is kacsintgatni kezdett, előbb a Disney berkein belül vett fel dalokat (például a Disney rádióba, vagy a sorozat soundtrackjébe), aztán belevágott a saját albumgyártásba is a stúdió lemezkiadójánál. A Hollywood Recordsnál megjelent első albuma, a Metamorphosis rögtön a második helyen debütált a Billboard 200-as listáján, a következő héten pedig azt a ritka bravúrt is végrehajtotta, hogy innen felkúszott az első helyre. Az akkor tizenhat éves Duff lett Britney Spears óta az első tizennyolc év alatti szólóelőadó, aki elérte az első helyet – őt aztán olyan Disney-gyerekek követték a rekorddal, mint Miley Cyrus vagy Demi Lovato.
A gyermeki ártatlanságtól a pornóig és elvonóig
2006-ban, a Hannah Montana című sorozat kettős életet élő popsztárjaként a csatornán indult Miley Cyrus karrierje, a szőke parókás előadó-perszóna pedig annyira bejött, hogy kezdetben Hannah Montanaként turnézott, és első albumait is ezen a néven adta ki – természetesen a Disney lemezkiadóinál. De ebben az időszakban kezdett Demi Lovato is: filmes fronton a 2008-as Rocktábor feltörekvő énekes-növendékeként, sorozat vonalon pedig a Sonny, a sztárjelölt lelkes színészpalántájaként. A két szerepet egyébként ugyanazon a napon kapta meg, és rögtön lemezszerződés is járt melléjük. A Rocktáborban kapták első nagyobb szerepüket a Jonas testvérek, Kevin, Joe és Nick is, miután a Hannah Montanában vendégszereplőként már megfordultak. A Rocktábor után aztán gyorsan ők is a Hollywood Recordshoz igazoltak, nem sokkal később pedig saját sorozatuk is lett, Jonas címmel.
Láttam, ahogy megtörtént. Az első Rocktáborban a srácok ismeretlenek voltak. Néha-néha akadt valaki, azt mondta: »Ó, a lányom szereti a Jonas Brothers-t«. A második film idején, ami csak két évvel később készült, már a Rogers Centerben játszottak. Mikor a koncerten bemondták, hogy »itt van a Rocktábor csapata is, holnap kezdjük el forgatni a második részt«, a tömeg megőrült. Ezt a Disney érte el
– mondja Kevin Lafferty.
Ebbe a Disney-brancsba tartozott Selena Gomez is, aki először a Zac és Cody élete című sorozatban (ami Dylan és Cole Sprouse ugródeszkája volt), majd a Hannah Montanában tűnt fel, hogy aztán saját sorozatot kapjon. Ugyan a Varázslók a Waverly helybőlben nem énekelt (a történeten belül legalábbis, az intrót azért ő adta elő), a való életben ő is lemezkiadásba fogott a Hollywood Records segítségével. A 2000-es évek Disney-sztárjai közül mostanában talán Zendayáról hallani a legtöbbet, aki meg épp egy Gomez-klipben kezdte karrierjét háttértáncosként – aztán az Indul a risza! című sorozattal folytatta Bella Thorne mellett. Az elkövetkezendő években aztán mindketten adtak ki dalokat is.
A Disney féltő gonddal őrizte a kinevelt tinisztárok szűzies imidzsét: szigorú szabályok írták elő, mit mondhatnak, mit posztolhatnak, mit viselhetnek a gyerekek. Bella Thorne-t például (még a bájos Disney-lány korszakában, bőven az aktképek és pornófilmek előtt) állítólag majdnem kirúgták, mikor 14 évesen bikiniben mutatkozott egy strandon: a Disney-etikettben ugyanis a póló-sort kombó volt csak engedélyezett. A vasszigor az olyan apróságoktól, minthogy a 20 éves Joe Jonasnak mindennap kötelezően borotválkoznia kellett, hogy a Jonas című sorozatban minél fiatalabbnak tűnjön, vagy hogy Ashley Tisdale-nek meg kellett változtatnia egy dalszövegét, és csókolózás helyett táncolásról énekelnie, olyan, már egészen problémás esetekig terjedt, mint mikor a stúdió arra kényszerítette Vannessa Hudgenst, hogy kérjen bocsánatot rajongóitól a róla kiszivárgott meztelen képek miatt.
Nem is olyan meglepő, hogy sokan közülük lázadni kezdtek a Disney-féle jókislányos/-kisfiús imidzs ellen. Ezekre a példákra valószínűleg mindannyian emlékszünk, hiszen jó nagy médiafigyelmet kaptak: Miley Cyrus hajat vágatott, bongot ragadott és szexi táncolásba kezdett, Demi Lovato testképzavaráról és drogfüggőségéről vallott, aztán elvonóra ment, Bella Thorne pedig pornófilmet rendezett, majd megcsinálta a világ egyik legsikeresebb OnlyFans fiókját. De akik nem ragadtatták magukat hasonló extremitásokra, azok sem tűntek el a rivaldafényből: a 2000-es évek Disney-tinisztárjai ma is meghatározó szereplői a zene- és filmiparnak.
Vannak-e még egyáltalán Disney-sztárok?
A csatorna tehát új módszerekkel ugyan, de az ezredforduló után is kényelmesen folytatta az előző évtizedben megkezdett munkát, és befolyásos szereplője maradt a tinédzser-hírességeket kitermelő iparnak: éppolyan magabiztos kézzel emelte világsztárrá Miley Cyrust vagy Zac Efront, mint annak idején Britney Spearst vagy Ryan Goslingot. A következő évtizedbe lépve azonban történt valami, ami a tévés világ megszokott mechanizmusait éppúgy felborította, mint a média minden más területét:
Korábban a csatornának nemcsak a sztárok hírnév felé vezető útján volt meghatározó szerepe, de még a világsiker elérése után is ott lebegett a fejük felett a Mickey-füles logó: nem hiába visszatérő narratíva, hogy a színészek/énekesek nehezen tudtak szabadulni a Disney-gyerek skatulyából, aktívan kellett dolgozniuk érte, hogy a közönség szemében is felnőtté váljanak, és a gyerekcsatornától eltérő imidzset alakíthassanak ki.
A mostani Disney-sztárok már nem igen ütköznek ilyen akadályokba, és bár még mindig sokan alapozzák meg karrierjüket a csatorna különböző sorozataiban (a Disney pedig továbbra is egy viktoriánus kori nevelőnő szigorával igyekszik megőrizni a kötelékében tevékenykedő színészek ártatlanságát), mostanság már jellemzően nem a csatorna, hanem a közösségi média emeli őket a világsztár státuszba. Csak néhány példa a közelmúltból:
- Sabrina Carpenter egészen konkrétan a Miley Cyrus-receptet igyekezett magáévá tenni karrierje elején: hatévesen látta a színész-énekesnőt a Hannah Montanában, onnantól kezdve pedig ő is a Disney-sorozat és a popkarrier párosára vágyott. A nagy áttörést aztán tényleg a csatorna hozta: a Riley a nagyvilágban című sorozatban három évadon keresztül alakította a főszereplő legjobb barátnőjét, közben pedig a stúdió birtokában lévő Hollywood Records lemezkiadó vállalattal sorban adta ki lemezeit is. Sztárrá ennek ellenére nem a sorozat, és nem is a popalbumok tették, hanem egy másik énekesnő listavezető dala és annak közösségi médiában vetett hullámai.
- A másik énekesnő Olivia Rodrigo, a dal pedig a 2021-es drivers license volt, amiben az akkor 17 éves, szintén Disney-sorozatsztár Rodrigo szíve összetörésének történetét énekelte meg, említést téve egy „szőke lányról”, aki „mindig kétségeket ébresztett” benne, „sokkal idősebb” nála, és megtestesít mindent, ami miatt az előadó „bizonytalan” önmagával kapcsolatban. Az utalgatásokkal megtömött, Spotify-rekordokat döntögető dal hamar beindította a közösségi média és a bulvársajtó nyomozóinak fantáziáját, akik végül egyetértésben arra jutottak, a fiú minden bizonnyal az énekesnő akkori színésztársa, Joshua Bassett, a szőke lány pedig Carpenter, aki a pletykák szerint szintén járt a színésszel. Az ismertséget Olivia Rodrigónak is inkább ez a sajtót alaposan körbejáró szerelmi háromszög (és persze a drivers license sikere) hozta, semmint a Disney csatornás szerepei (a Bizaardvark című sorozatban és a High School Musical: A musical: A sorozatban is játszott, utóbbiban Bassettel).
- Jenna Ortega a 2016-től 2018-ig futó A zűr közepén című Disney-sitcomban játszotta első főszerepét, Harley Diazt, egy hétgyermekes család középső gyermekét. Elődeivel ellentétben neki nem kellett igazán megküzdenie a Disney-címke levedlésével. A zűr közepén után ugyan még a tinidrámáknál maradt, de már bőven nem a csatornára jellemző stílusban: a Netflix gótikus rémmeséjében, a Wednesdayben vállalt címszerepet (ami nem mellesleg szintén a social mediának, elsősorban a TikToknak köszönhetően nőtt jelenséggé, és hozta el számára sztárságot), aztán könnyedén kanyarodott előbb a horrorfilmek (Sikoly V-VI, Studio 666, Amerikai mészárlás, X), majd egy Martin Freemannel összegabalyodós erotikus thriller, a Csábító leckék irányába. Legközelebb a Tim Burton-féle Beetlejuice Beetlejuice-ban tűnik majd fel Michael Keaton és Winona Ryder mellett, úgyhogy nagyon úgy tűnik, hogy néhány év alatt be is járta azt az A-lista felé vezető utat, ami anno Goslingnak és Efronnak évtizedekbe telt.
Esélyes, hogy a Disney Channel gyereksztárgyárja a végnapjait éli, Zac Efronék generációja pedig egyedüli marad a csatornával összefonódó, hihetetlen sikereket elkönyvelő pályakezdésükkel. A Disney addig is visszatérni látszik a kezdetekhez: ahogy a 80-as években saját gyártású filmekkel töltötte meg prémium tévécsatornáját, most úgy fordul egyre inkább a saját tartalomgyártás felé a szintén fizetős Disney+-on.
