„…szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas; nem részeges, nem erőszakos, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár; olyan, aki a maga háza népét jól vezeti. (…) Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék.”
Pál apostol levele Timóteushoz, 3-5.
„Hát igen, az utca embere, hogyha megismer, akkor nem viszonyul pozitívan.”
Balog Zoltán, 2024. június 11.
A kegyelmi botrány február 2-i kirobbanása után, amelybe belebukott a köztársasági elnök és igazságügyi miniszter is, viszonylag hamar a nyilvánosságba került Balog Zoltán neve a botrány egyik felelőseként; egyes kormányzati források úgy hivatkoztak rá, mint akinek „köze lehetett” a kegyelmi ügyhöz. Balog első reakciója az volt, hogy elvonult egy ausztriai kolostorba imádkozni.
Közben Novák Katalin tanácsadói testületének tagjai sorra léptek el a köztársasági elnök mellől, majd az államfő lemondott.
Február 13-án, miután szimpátiaszavazást tartottak mellette a Magyarországi Református Egyház vezetői, Balog a zsinat lelkészi elnökeként diadalittas és önérzetes beszédet mondott. „Elutasítunk minden olyan törekvést, amely egyházunkat olyan ügybe akarja belerángatni, amelyhez semmi köze nincs” – szögezte le, és hozzátette: „Kegyelmi kérvényekkel egyházunk nem foglalkozik.”
Ő volt meg ő volt
Itt Balog még arra hivatkozott, hogy a köztársasági elnök tanácsadó testületének tagja, s ez hatalmazta fel rá, hogy az elnök kérésére állást foglaljon. Azt is leszögezte, hogy mindez nem tartozik senkire, csak Novák Katalinra és rá, ugyanakkor így hárította az elnökre a felelősséget: „Döntéseket ő hoz, szuverenitása megkérdőjelezhetetlen, az általa hozott döntésért vállalta a felelősséget.” Rezzenéstelen arccal úgy fogalmaz:
Az igazgatóhelyettes, K. Endre ügyében mások fordultak a köztársasági elnökhöz. (…) Másokkal egyetemben az én véleményemet is kikérték. Egyetértettem azzal, hogy kegyelmet kapjon. Hibáztam.
Szóval csak egyetértett másokkal egy testület tagjaként, így született egy hibás döntés. Megesik az ilyen.
Hozzátette azt is, hogy a kérvényt nem ő nyújtotta be és nem is terjesztette fel. Mindkét állítás igaz, hiszen
- kegyelmi kérvényt csakis az elkövető és/vagy annak (jogi) képviselője, illetve a hozzátartozója nyújthat be,
- és csak az igazságügy-miniszter terjesztheti fel a köztársasági elnöknek.
A politikai hazugság egyik eszköze, amikor a hazudozó irreleváns körülményeket tüntet fel abban a színben, mintha azok őt igazolnák; ezt a technikát mindközönségesen csúsztatásnak nevezzük.
„Minden reformátustól bocsánatot kérek”, mondta végül Balog, megalapozva a következő hetek kommunikációját, miszerint ez az egész: egyházi belügy.
Hatalmas volt a forrongás az egyházon belül és kívül egyaránt, de a kritikákat önérzetesen visszautasította a református vezetőség, például egy nyilatkozatban, amelyben azt követelték: „Akik illetékességből vagy illetéktelenül a református egyház belső ügyeit megvitatják, tegyék ezt azzal a tisztelettel és méltányossággal, amely egy több évszázados egyházi közösséget, annak vezetőit és tagjait ebben az országban megillet.”
K. Endre áldozataitól Balog nem kért bocsánatot, hanem általánosságban utalt arra, hogy „természetesen” együtt érez minden kiszolgáltatott gyerekkel, akinek a kiszolgáltatottságával visszaéltek. Aztán lemondott a zsinat lelkészi elnökeként betöltött pozíciójáról, ám megmaradt a földrajzilag legnagyobb Dunamelléki Református Egyházkerület vezető püspökének tisztségében. „Azért nem kérek bocsánatot, hogy kegyelmet kértem egy általam ártatlannak hitt embernek”, mondta a lemondásakor. A felelősségét így summázta: „Nem láttam, ebben az ügyben milyen veszélyek leselkednek nemzetünkre, egyházunkra, köztársasági elnökünkre.” Felolvasva egy előre megírt imaszöveget azt mondta: „Bocsáss meg, ha a gyermekbántalmazás áldozatai azt érezhették, magukra maradtak, nemcsak most, hanem annyiszor az életben. Védd őket, Istenem, akkor is, amikor mi ezt elmulasztjuk.”
Aztán jött a beismerés a 777 nevű blognak adott interjú formájában.
Külön figyelmet érdemel, hogy a riport készítője, Mártí Zoltán hivatalból a kormánypropagandát erősíti (az MTVA online igazgatója), ám meglepő módon kemény és lényegretörő kérdéseket tett fel Balognak; a videót vágatlanul közölte a blog. A püspök már az interjú elején elismeri, hogy szándékosan várt a kitálalással a kampány végéig: a választások után két nappal, június 11-én készült a felvétel.
A pedofil bűntársa Balog szerint ártatlan
A következőkben összefoglalom, helyenként szó szerint idézem az interjú legfontosabb mozzanatait.
Balog elmondja: K. Endre felesége kereste fel őt a kegyelmi kérvény ügyében, aztán a püspök a hivatalában, egy másfél órás személyes beszélgetés alapján döntötte el, hogy segít neki. Szerinte K. Endre „jó szándékú ember”, aki „csapdába került”. Hozzáteszi: „Nagyon aránytalannak éreztem és tartottam ezt a büntetést, és egyébként ebben nagyon sokan megerősítettek, jogi véleményeket is kikértem ebben az ügyben, hogy itt valami indokolatlanság volt, (…) akik őt be akarták ebbe az ügybe húzni, azokban volt egyfajta bosszúállás.” A riporter kérdésére, hogy ezt miből gondolja, azt feleli: „Azokból az iratokból láttam, amiket a bíróság valami miatt nem vett figyelembe.”
Ugyanakkor elmondja: „Nem a jogi helyzet korrigálására való az elnöki kegyelem, hanem valamifajta méltányosságból születnek az ilyen döntések”, „az elnöki kegyelem nem arról szól, hogy felülbírálunk egy bírósági ítéletet”. Mégis, arra a kérdésre, hogy máig meg van-e győződve K. ártatlanságáról, azt feleli, „alapvetően igen”. A riporter újra visszakérdez, miért gondolja Balog, hogy jobban tudja az igazságot, mint a büntetőeljárást lefolytató hatóságok, mire a püspök ilyen érveket használ:
Ezzel az emberrel én személyes kapcsolatba kerültem, és az volt a meggyőződésem, hogy ő ezt nem követte el.
