A penge süvít, a fej leesik, a vér spriccel, az ember már nem létezik. A gépemmel egy szempillantás alatt lekapom a fejét, és egyáltalán nem fog szenvedni
– mondta Dr. Joseph-Ignace Guillotin francia orvos, aki a magáról elnevezett kivégzőeszköz használatát szorgalmazta Franciaországban 1789-ben. A javaslaton kezdetben sokan csak nevettek, de az Országgyűlés végül 1792-ben törvényben fogadta el a guillotine-t, mint „a legszelídebb halálos módszert”.
Az utolsó, guillotine általi áldozat egészen 1977 szeptember 10-én halt meg. Bár a fejlesztést sokan tényleg fájdalommentesnek hitték, rengeteg anekdota látott napvilágot arról az évszázadok során, hogy a halottak még éreztek a fejlevágás után.
Anekdoták és kutatások
Az egyik leghíresebb történet 1905-ből származik, amikor Dr. Jacques Beaurieux szemtanúja volt egy férfi kivégzésének Párizsban. A lefejezés után Beaurieux arra lett figyelmes, hogy a levágott fej még mindig mozog, rángatózó szemekkel és görcsös ajakkal, majd elkiáltja magát. Később a szemtanú azt írta:
Az volt a benyomásom, hogy egy érző ember szemei néznek rám
Annak érdekében, hogy megfejtsék, valóban pokoli másodperceket élnek-e át az emberek a kivégzés után, vagy csupán megtévesztő izomgörcsökről van szó, több modern kutatást is végeztek, természetesen nem emberekkel. Egy 2013-as vizsgálatban több elaltatott patkány fejét is levágták egy miniatűr guillotine pengével, majd EEG-vizsgálatnak vetették alá őket.
Ez arra utal, hogy az állatok valamilyen fájdalomérzetet észleltek. Egy 2023-as tanulmány azonban épp ezzel ellentétes megállapítást tett, mondván a tudat – és ezáltal a fájdalomérzékelés – a fej levágásával megszűnik. Tényleges válasz tehát nincs a kérdésre.
