Tíz évet töltött Brüsszelben, mi fog a legjobban hiányozni?
Az a pörgés, ami az Európai Parlamentben van, és hogy hivatásos politikus voltam. Ez nekem nem tíz év, húszéves korom óta csinálom: húszéves korom óta folyamatosan választott képviselő vagyok.
Ennek a nagy részét Magyarországon töltötte. Szóval mi fog különösen hiányozni Brüsszelből?
Az aktív politikából az, hogy hatással vagyok. Programokra, jogalkotásra. Nem véletlen, hogy tíz év alatt négyszer jelöltek az év EP-képviselőjének, ebből kétszer meg is kaptam a díjat. És az hiányozni fog például, hogy nem leszek hatással az európai gyógyszercsomagra, amit most fogadtunk el. Brüsszel azért nem fog hiányozni, mert félig itt maradok.
Valójában arra akartam kilyukadni, hogy magából a városból hiányzik-e majd bármi, de ezek szerint nem, mert marad.
Maradok. Júniustól lesz egy kis NGO-nk, ami részben think tank, részben tanácsadóiroda, ahol kamatoztatjuk az eddigi szakértelmünket és kapcsolatainkat. Illetve az ENSZ turisztikai világszervezetében, ahol eddig is rendkívüli nagykövet voltam, a brüsszeli szervezet vezetője leszek.
Mivel foglalkozik majd ez az NGO?
Alapvetően az eddigi szakmai területeimmel: turizmussal, közlekedéssel, egészségpolitikával. Ezeken a területeken fogjuk kihasználni a kapcsolataimat és a szaktudásomat Amerikától Máltáig, Kínától Mongóliáig. Nagyon izgalmas ambícióim vannak, miután jelentős kapcsolatrendszert építettem ki a világ különböző helyein. Brüsszelből hídépítő szerepben szeretnék lenni a világ különböző részei között. Magyar és brüsszeli szemszögből nézem a világot. A mostani hidegháborús helyzet, amelyben Amerika és Kína egymásnak feszül, Európa pedig csak keresi a helyét, nem lesz egészséges egyiküknek sem. Az a mániám, hogy Európának fel kell nőnie a feladathoz, hogy önálló játékos legyen, és a két nagy szereplő mellett folyamatos rendteremtő, közvetítő szerepet vigyen. Három lába kell, hogy legyen ennek a széknek, hogy ne dőljön föl.
Connectivity, ahogy Orbán Balázs mondja?
Connectivity, teljesen. Az egyik legjelentősebb amerikai köz- és kormányzati kapcsolatokkal foglalkozó cég igazgatótanácsában is fogok dolgozni. Ez meglepő és megtisztelő felkérés volt. Ők is tudtak arról, hogy Kína és Ázsia egyik legnagyobb turisztikai magáncégének leszek a globális alelnöke.
Egyszerre lesz tehát amerikai és kínai hátterű felkérésem, mindkettő tanácsadói szerepben. Mindkettő tud a másikról, és boldog attól, hogy a hidegháborús helyzetben valaki legalább megpróbál közvetíteni a két fél között.
Ebben a hidegháborús helyzetben egyre szélsőségesebb a viszonya Kínának az Egyesült Államokkal. Ebben a viszonyban Magyarország és az Európai Unió alapvetően az Egyesült Államok szövetségese, közös védelmi szervezetben is vagyunk. Önnek korábban is szoros kínai kapcsolatai voltak. Néhány hónapja például bejelentette, hogy a sencseni gazdasági kamarának ad tanácsokat.
Ez egy tiszteletbeli felkérés volt, csak mindenki félreértette. Ki direkt, ki akaratlanul.
Nem lobbitevékenység?
Nem. Ha az ember elmegy Kínába, és tart három észszerű előadást arról, hogyan kellene európai szemszögből kinéznie a viszonynak, egyből meghívnak nyolc egyetemre és három kamarához tiszteletbeli vendégnek és előadónak. Ez nem egy fizetett állás, ez kapcsolatépítő szerep.
Létrehozott korábban egy Egy Övezet, Egy Út turisztikai szervezetet is.
Ez egy brüsszeli bejegyzésű szervezet volt, kifejezetten a kínai Övezet és Út programra felépítve. Az oktatás, a kultúra és a turizmus ügyében ápolva a kapcsolatokat. Kevesen mondhatják el magukról, hogy bármikor, amikor Amerikában járnak, fogadja őket a turizmusipar összes vezetője, és bármikor, amikor Pekingben van, tárgyal vele a kínai turizmusipar összes vezetője. Ez egy olyan speciális helyzet, amit Brüsszelből szeretnék tovább ápolni.
Amikor kijött a hír a kínai tanácsadói pozícióról, sokakban felvetődött a kérdés, hogy miként lehet ezt EP-képviselőként csinálni. Nem látott problémát abban, hogy aktív EP-képviselők szoros viszonyban van unión kívüli szereplőkkel?
Ez a feladatom. Az miért nem merül fel, hogy mit keresek Washingtonban? Ugyanez felmerülhet a kenyai, a ruandai és az összes többi kapcsolatommal is. A mi képviselői irodánk az egyik legtranszparensebb az EP-ben. Rendszeresen kirakunk minden találkozót az átláthatósági oldalra. Nem bújok el sötét kocsmákba, hanem szándékosan itt bent találkozom emberekkel. Azt gondolom, hogy az a diplomata szerep, amit be kell töltenem, Európa biztonságát szolgálja. Annak semmi értelme, amit néhány képviselő művel, hogy a Kína-EU viszonyról szóló előterjesztéseknél semmi másról nem tud beszélni, mint a kínai korrupcióról és a kormányról. Neked nem ez a munkád, hanem az, hogy megnézd, az európai cégeknek hol van érdekeltségük az együttműködésben. Én ezt az együttműködést keresem Pekingben és Washingtonban is. De van egy tabu.
Moszkvával vagy orosz érdekeltségekkel nem vagyok hajlandó a háború kitörése óta még odaköszönéssel sem foglalkozni.
Mi a különbség Oroszország és Kína között? A nyugati álláspont szerint kezd ugyanolyan ellenséges országgá válni mindkettő.
De ez nem így van. Tegnap abban a székben ült az egyik legkomolyabb amerikai gyógyszergyár vezetője. Az amerikai gazdasági szektorban nem úgy ítélik meg Kínát, mint a kormányzat. Amikor Donald Trump volt az Egyesült Államok vezetője, szinte ciki volt Brüsszelben amerikai vezetőkkel találkozni. De azt nem lehet csinálni, hogy évente megváltoztatjuk a véleményünket, és aszerint működünk együtt gazdasági szereplőkkel. Európának, Kínának és Amerikának együtt kell működnie.
Mi a különbség Kína és Oroszország között?
Kína nem agresszor. Oroszország pedig egy régi reflexekből táplálkozó agresszor. Különösen Putyin, aki egy bármilyen mocskos tettre képes hatalmi játékos.
Az Európai Parlamentben többször is előkerültek mostanában külső befolyásolási kísérletek. Anélkül, hogy összemosnám a kettőt, valóban felvethető, hogy a külső szereplőkkel túl szoros kapcsolatot építő képviselőket ezek a szereplők befolyásolják abban, hogy milyen szakmai munkát végeznek. Önt is kérdezték már arról, miért tartózkodott az olyan politikai nyilatkozatoknál, amelyek elítélték Kínát.
Szerintem, ha Kínáról beszélünk, akkor a határozati pontoknak arról kellene szólniuk, hogy védjük meg a saját egészségiparunkat, illetve milyen együttműködést tudunk a kiberbiztonságban kiépíteni. Az együttműködésről kellene szólniuk. Ha az együttműködésről szóló papír erős nyugati torzításon átment kritikákkal van tele, akkor nem tudsz elkezdeni szemezgetni, hogy kiszedj olyan mondatokat, amelyekről tudod, hogy nem igazak. Akkor az a megoldás marad, hogy tartózkodom. Nyolc évvel ezelőtt még eljátszottuk, hogy napokon keresztül írtuk a módosító javaslatokat, 150–200 módosítót adtunk be egy ilyen határozathoz. Kigyomláltuk, aminek szerintünk nincs helye, és beleírtuk, aminek szerintünk benne kellene lennie. Napokig dolgozott rajta az iroda, és három perc alatt leszavazták mindet. Azóta úgy vagyok, hogyha valami nem tökéletes, akkor tartózkodom, mert nem fogok magyarázkodni két mondat miatt, hogy miért szavaztam vagy miért nem szavaztam meg.
Azért érdekes ez a válasz, mert ha nincs odaírva mellé, hogy ezt Ujhelyi István volt szocialista államtitkár, baloldali EP-képviselő mondja, bármelyik fideszesre tippelhetnénk.
Attól még érvényes.
Lehet igaza a fideszeseknek is?
Miért ne lehetne?
Otthon sem értettem a felháborodást, amikor Magyar Péter az Orbán nélküli Fideszről beszélt. Miért ne lehetnének értelmes javaslatai egy fideszes politikusnak, miért kellene mindig arról beszélni, hogy ki nyújtotta azt be? Én ezt a kalitkát nem szeretem, nekem kell a szabadság. A szocialista EP-frakcióból is sokszor szavaztam ki, mert sokkal nemzetibb és hazafibb vagyok, mint esetleg más itteni képviselő.
Visszatérve az Orbán nélküli Fideszre: nem Orbán Viktor maga a Fidesz?
De. De én nem a rendszerről beszéltem. Szerintem Magyarországon rendszerváltás kell, ahogy az a nyolcvanas években is történt. Az állampártot fel kellett számolni, beleértve annak intézményeit is. Nekem erősen rémlik a helyzet, amikor ‘89-ben hiába volt lakiteleki sátor, hiába ültek össze értelmiségiek, hogy keressék a kiutat az állampárti rendszerből, a változást az hozta el, hogy a reformszocialisták kiváltak az állampártból. Akkor együtt lehetett működni a volt államszocialistákkal? Nagy vita volt erről akkor is. Idővel a szocialisták és a liberálisok rájöttek, hogy együtt kell vezetni az országot egy „csurkizálódó” MDF-fel szemben.
Ezek szerint az Orbán nélküli Fidesz olyan lehet, mint az MSZMP utáni MSZP?
Nem tudjuk, hogy lesz-e Orbán utáni Fidesz. Én azt a politikai erőt már nem hívnám Fiatal Demokraták Szövetségének. De az evidens, hogy a Fidesz romjain egy-két párt ki fog majd nőni. És én nem az alapján szeretném megítélni a politikusokat, hogy vállaltak-e szerepet a Fideszben, hanem hogy milyen szerepet vállaltak.
Kire igazán veszélyes Magyar Péter?
Rövid távon az ellenzékre, közép távon az egész rendszerre. Érdekes nézni például, hogy a Momentum az elején még reflexszerűen ellökte magától a jelenséget, azóta viszont mintha megértettek volna valamit, és enyhült ez a teljes elutasítás. A Momentum helyében nem hánynék epét a Magyar Péter-jelenségtől, hanem felvállalnám a liberális párt szerepét, és utaznék a liberális szavazókra.
Abban van két mandátum? Van nyolcszázaléknyi magyar liberális?
Persze, hogy van. Főleg akkor, ha most tisztítótűzként érkezik Magyar Péter jelensége, és mindent felborít. Bevallom, nagyon élvezem ezt a helyzetet, nekem az volt a bajom, hogy olyan szinten mocsarasodott be a magyar politika, hogy egymást rántottuk vissza bele. Ezt a mocsarat le kell csapolni. Az MSZP pedig teljesen feloldódik a DK-ban, ami sok szocialistának nem tetszik.
Kárörömmel figyeli?
Jövőtervezéssel figyelem. Az nagyon más. Azt viszont már kifejezetten rosszallóan figyelem, hogy a Tisza Párt pozícióban lévő és sikeres ellenzéki polgármesterekre is ráindul például Budapesten. Komoly feladvány Magyar Péterék számára, hogy a lendülettel ne harapjanak túl nagyot, mert ha átesnek a ló túlsó oldalára, azzal már kárt is okozhatnak. Feltéve, ha tényleg a Fidesz leváltása a céljuk.
Visszatérve: mielőtt bejelentette a visszavonulását a politikától, még megpróbálta átvenni a hatalmat az MSZP-ben. Nem sikerült.
Én az MSZP-ből egy új névvel, új alapokkal, új működési módokkal és lehetőség szerint új arcképcsarnokkal szerettem volna egy friss, újgenerációs szociáldemokrata pártot építeni. Ha a mostani változások egy időben zajlanak az én ambícióimmal, most egészen más helyzet lenne. Korábban voltam fecske, nem is találtam fészket magamnak. Kudarcot vallottam ebben, de legalább bevallom, és nem próbáltam visszasimulni a langyos izébe, amit ellenzéki politikának hívunk. Nem káröröm van bennem, hanem lendület. Ha a mostani változás kitart, sokkal közelebb lehet a rendszer vége, mint gondoltuk.
Egy éve azt mondtam, hogy a rendszer vége a miniszterelnök fizikai állapotán múlik. Ezt ma már másképp látom, és azért bizsereg a toll a kezemben, mert érzem, hogyan kell arról a modern, európai szociáldemokrata pártról is gondolkodni, ami a tisztítótűz után jöhet.
Ha a Momentumnak nem is, Molnár Zsoltnak kell epét hánynia?
Az MSZP beolvadt a DK-ba. Én, aki 18 évesen léptem be az MSZP-be, könnyes szemmel nézem, hogy olvad be a volt közösségem egy másik pártba. Molnár Zsoltról már nem akarok beszélni, mert volt párttársról vagy jót vagy semmit.
Akkor beszéljünk Gyurcsány Ferencről.
Ő is volt párttárs.
Viszont 2008-ban lemondott az államtitkári posztjáról politikai nézetkülönbségek miatt. Így külön fájó, hogy ő olvasztja be az MSZP-t?
Én is tárgyaltam Gyurcsány Ferenccel, hogy a Demokratikus Koalíció EP-listáján rajta legyek-e. Azt az álláspontot képviseltem, hogy ha az általam létrehozott Esély Közösséggel kellő szabadsággal tudunk egy generális megállapodást kötni, amiben a közösségünknek lehetősége van építkezni, akkor benne vagyok. Amint világossá vált, hogy egy bármikor feláldozható katonának, egy tisztnek szánnak egy katonai gépezetben, Dobrev Klárával egymás szemébe néztünk, és megállapodtunk, hogy nem állapodunk meg.
Az akkori pletykák szerint az ötödik helyet adták volna önnek a listán, ami az akkori mérések szerint billegett. Az üzenet az lehetett volna, hogy jöhet, István, de akkor dolgozni kell érte. Végül az MSZP és Tüttő Kata kapta az ötödik helyet.
Olyan hangzott el, hogy a negyedik és a hetedik hely között valahol. Hoztam egy nehéz döntést, összepakoltam az irodát, és bejelentettem, hogy vége. Aki ismer, tudja, abba halok bele, ha nincs meg az a szabadságom, hogy dolgozhassak.
Kudarcnak éli meg, hogy nem kerül vissza az Európai Parlamentbe?
Nem. Nagyon örülök az akkori döntésemnek. Komoly, nemzetközi erőtérben is fontos pozícióim lesznek, végre bebizonyíthatom, hogy nem azok közé a politikusok közé tartozom, akiknek kapaszkodniuk kell a székükhöz, mert nincs képességük más egzisztenciát teremteni. Ha holnap valaki idejönne, hogy meggondoltuk magunkat, mégis legyél te a baloldali nagy összefogás listavezetője, tuti mandátummal, akkor is száz százalék, hogy nemet mondanék.
Nagyon ki akarom próbálni magam a politikán kívül, és vissza akarok majd jönni a politikába úgy, hogy több tapasztalatom van, mintha ugyanebben a székben maradtam volna.
Akkor ez nem búcsú, hanem arra számít, hogy talán még jól is jön, mert ki tudja ülni azt a tisztogatást, ami az ellenzéken belül jöhet?
Jól látja. Én időben szóltam, hogy az ellenzéki oldalon radikális változás kell ahhoz, hogy hitelesek legyünk a választók előtt. Tettem rá javaslatot is, hogy miként. A saját közösségem akkor ebből nem kért. Nem feltétlenül öröm, de ahogy látom, az idő engem fog igazolni. Lehet, hogy egy-két éven belül lesznek jelentős változások, lehet, hogy tíz-tizenöt – de lesznek. Ehhez igazítottam a saját életstratégiámat. Javaslom más kollégáknak is, mert felszabadító érzés látni, hogy máshoz is értesz.
Beszéljünk az Európai Parlamentről. Hasznos az a munka, amit az EP végez?
Igen. Ha megtalálja az ember, hogy mik azok a területek, amelyekben hasznára tud válni az európai közösségnek, és ezt kifelé el is tudja adni, akkor hasznos. Az elmúlt években Európa belső immunrendszere elkezdett jelezni, és azzal foglalkozni, hogy nemcsak külső, hanem belső ellenségei is vannak, például jogállami kérdésekben. Ez a parlamentnek köszönhető. A tanács és a bizottság még évekig ellenne azzal, hogy a hetes cikk szerinti vitákat szervez, és nem történik semmi. Az Európai Parlament mint választott képviselőkből álló testület, keményebben állt bele ezekbe a vitákba. Jómagam is az egyik legharcosabb és karcosabb ellenfele voltam az orbáni rezsimnek ezen a brüsszeli fronton, kaptam is érte rendesen a kormánypropagandától.
És sok olyan terület van, amelyek európai hatáskörök, és nagyon nem mindegy, milyen jogszabályok, keretprogramok születnek, mire fordítunk pénzt. Hadd mondjak egy példát saját magamnál maradva: ebben az öt évben a bizottság és a tanács is felismerte, hogy az európai egészségügyi unió programja, amelynek egyik kezdeményezője és zászlóvivője vagyok, fontos dolog. Ez semmi másról nem szól, minthogy, ha te Németországban, Máltán vagy máshol élsz, ugyanazt az orvosi ellátást kapd, mint amit az ott élőknek kötelező nyújtani. Ezzel eddig Európa nem foglalkozott.
Nem is uniós kompetencia az egészségügy.
Pont ezért nehéz kérdés. A magyar kormány számtalanszor a fejemhez vágta, hogy szuverenitási kérdés az egészségügyi unió támogatása, de számos kezdeményezést sikerült átvinni, a rákellenes programtól az egészségügyi keretrendszereket szabályozó programig. A képviselők jó része csak teng-leng a házban, én viszont imádtam, hogy a három szakterületemen bedolgoztam magam, komoly nevet szereztem. Az, hogy az egészségügyi, a turisztikai és a közlekedési műhelyekben dolgozom, azt jelentette például, hogy részt vehettem a digitális covid-igazolvány létrehozásában, ez tőlünk indult. A roamingdíjak kivezetése szintén. Én még úgy kezdtem a parlamentben, hogy erős roamingdíjakat kellett fizetnem. Sorolhatnám még a konkrét ügyeket, például a tizennyolc évesek ingyenes vonatbérletprogramját, amellyel már több ezer magyar fiatal jutott utazási lehetőséghez. Ezt a programot én mentoráltam a megvalósulásig, erre külön büszke vagyok.
Az Európai Parlamentnek nincs olyan jogköre, hogy törvényalkotást kezdeményezzen. Ezt csak a bizottság teheti meg. Most épp 705 ember ül az Európai Parlamentben. A jó részükkel tíz éve együtt dolgozik, ismeri őket. Bízik bennük annyira, hogy azt mondja, meg kell nekik adni a jogot a törvényalkotás elindításához?
Persze, és szeretném, hogyha az Európai Unió reformját végrehajtják, akkor ez is legyen benne. De elárulok egy titkot: itt is van kiskapu. Hiába nem kezdeményezhetek törvényalkotást, ismerem azokat a bizottságban vagy a tagállami kormányokban, akik igen. És ha a magyar minisztert nem is, a franciát meg tudom kérni, hogy lépjen egy ügyben.
Ha egy kisebb magyar városban látná valaki, hogy él egy EP-képviselő, fel lenne háborodva? Autókkal viszik az embert, jól keres, jó lakást kap. Kényelmes munka ez?
Szívesem támogatnám, hogy legyen olyan valóságshow, ahol az emberek belelátnak abba, melyik képviselő mennyit dolgozik. Itt akkor is ugyanannyi pénzt kapsz, ha nem csinálsz semmit, csak bejössz, aláírsz, hazamész. Mint egy gyárban, be kell csekkolni. De ha öt percet vagy itt, ugyanúgy megkapod a fizetésed. Egyszerre EP-képviselő Traian Basescu, a híres-hírhedt volt román köztársasági elnök és több huszonéves fiatal, akikből már most látom, hogy az országuk vezetője lesz. Érdekes pálya ez, van, aki eleve levezetni jön, van, aki itt próbál kezdeni. Már az én tíz évem alatt is sokat változott a képviselők minősége, de akik régóta itt vannak, azok szerint ég és föld a különbség.
Mondjon egy dolgot, amit tíz év alatt nagyon megszeretett ebben a városban.
A parkok. Imádom, hogy a tavak és a parkok mindenhol ott vannak a városban.
És mondjon egy rosszat is.
A hétköznapi szolgáltatások minősége, beleértve az ablakost, akit másfél éve várok, hogy kicseréljen egy ablakot az albérletemben.
