Cikkünk megírásához Ormos Mária Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós (Polgart, 2000) című könyvéből merítettünk.
„Önzetlen nemzeti harcosként”, részben előléptetéséért vállalta el 1920 nyarán a Magyar Távirati Iroda elnöki posztját Kozma Miklós, aki „őrnagy úrnak” szólíttatta magát új munkahelyén. A korábban lovassági elitalakulatnál szolgált katonatiszt egy számára teljesen ismeretlen helyre került: kinevezése előtt Horthy kémszolgálatának megszervezésén és a fajvédő MOVE megalakításán fáradozott. Új posztjába gyorsan belenőtt: ma az első magyar médiavezérként tekintünk rá.
A korrektség a jó propaganda
Kozma elsőként cenzúramentességet kért és kapott az akkor még a Miniszterelnökség és a Külügyminisztérium alárendeltségében működő távirati irodának. Rövid tájékozódás után úgy döntött, hogy a nemzeti hírügynökség akkor szolgálja leginkább a haza és a kormány érdekeit, ha szelektálás és kommentár nélkül a lehető legtöbb hírt szolgáltatja. Az így megszerzett hitelességet később a kormány számára kényes helyzetekben kamatoztatta, például bizonyos hírek visszatartásával, adagolásával.
A független hírügynökség státuszát erősítve – európai példák alapján – Teleki Pál miniszterelnök támogatásával elérte, hogy az addig állami intézmény alakuljon részvénytársasággá, és ő maga legyen a többségi pakett birtokosa.
Kozma Miklós (Fotó: MTI)
Kozma Miklós újjászervezte az 1880 óta a bécsi hírügynökség hazai alcégeként provinciálisan működő MTI-t. Újjáépítette és bővítette a hazai tudósítói bázist, minden erejével külföldi tudósítói hálózat kialakításán dolgozott, ebben Magyarország külpolitikai elszigeteltségének oldódásával együtt szép sikereket ért el. Látszólag az MTI-től független, ezért diplomáciai gondokat kevésbé okozó fedővállalkozást (Dunaposta) hozott létre a Trianonban leszakított országrészek történéseinek figyelemmel kísérésére. Az MTI vezetőjének víziója az volt, hogy Magyarország kedvező földrajzi helyzetét kihasználva megtöri majd Bécs hírszolgálati hegemóniáját.
Tanulságos szál a történetben, hogy Kozma sikerrel integrálta az MTI-be a félhivatalos rendőrségi hírmondót, a Magyar Országos Tudósítót (MOT), bár annak működésével általában elégedetlen volt. Egyik dorgáló levelében a szerkesztőség fejéhez vágta, hogy “bugaci stílusban” írják meg híreiket, majd azt fájlalta, hogy sokszor elbukják a hírversenyt. Gyakran panaszkodott arról a belügyminiszternek és Bethlen miniszterelnöknek, hogy bármelyik liberális (Kozma szóhasználatában: gengszter) lap a rendőrök indiszkréciója miatt előbb jut információhoz, mint a MOT. A kormány az ügyben soha nem tett semmit.
Elnöksége kezdetén zsidóbarátsággal vádolták, mert a hírügynökség számos zsidó dolgozója közül nem volt hajlandó senkit elbocsátani; „a helyükre nem ültethetek valakit csak azért, mert keresztény, de nem tud semmit” – mondta. Ettől még Kozma antiszemita volt, aki feladatának érezte az MTI általa is elvárt keresztény többségének a megteremtését. Ezt meg is tette: tíz év alatt a hírügynökség létszámát hússzorosára emelte, megbízható keresztények felvételével.
Hogy kell bánni a sajtóval?
A kormányzó Keresztény, kisgazda, földműves és polgári párt (köznapi szóhasználatban akkor, és néhány nap múlva hivatalosan is: Egységes Párt) a bethleni konszolidáció oldalhajtásaként 1922 májusában megfogalmazta sajtópolitikai irányelveit. Tekintve, hogy a dokumentum az MTI hivatalos levélpapírján olvasható, erősen feltételezhető, hogy Kozma Miklósnak nagy szerepe volt az alapelvek összeállításában.
Ezek szerint a sajtó reformja lehetővé kívánta tenni:
1.A sajtó útján elkövetett bűncselekmények erélyes és gyors megtorlását.
2. A hazafiatlan és nemzetellenes sajtó működésének megakadályozását.
3. A forradalmi sajtó felelősségre vonását.
4. A sajtó működésének megfelelő hatalommal felruházott, független bírói szerv részéről állandó figyelemmel kísérését.
A párt ezen túl javasolta az anonimitás korlátozását és a lapok alaptőkéje „természetének” vizsgálatát is.
A kormány által ebben a szellemben benyújtott sajtótörvény-tervezet akkora felháborodást keltett, hogy Bethlen visszavonta azt. Ennek ellenére a dokumentum hűen tükrözi a politikai elit gondolkodásmódját.
gróf Bethlen a Parlamentben szívesen beszélt, a mikrofont utálta (Fotó: MTI)
A szó ereje
Kozma hamar megértette, hogy a hírszolgáltatás nem marad írásbeli műfaj. 1921-ben megszervezte a Telefonhírmondót, majd német és angol tanulmányutak tapasztalataival gazdagodva azt Rádió és Telefonhírmondó Rt.-vé alakította. Ezután hathatós kormányzati támogatással, bár a függetlenség látszatát fenntartva – Kozma Miklós lett itt is a főrészvényes – 1925-ben megalakult a Magyar Rádió.
“A broadcastingnak nemcsak az a hivatása, hogy a tanyai világra elvigye a magyar kultúrát, jelentősége az, hogy egyrészt az egyetlen szabad összeköttetési lehetőség elszakított véreinkkel, másrészt demonstrálja a magyar kultúrfölényt olyan nemzetekkel szemben, amelyek hatalmasabbnak hiszik magukat, mint mi, de amelyek kultúrája a nyomába sem léphet a miénknek” – mondta Kozma Miklós a Magyar Rádió december elsejei felavatásán. Az elnök ünnepélyesen kimondott alapelvei a valóságban is érvényesültek: bár a rádió üzleti alapon működött, előfizetőiből élt, így követni kényszerült a közízlést, irodalmi és zenei klasszikusok sugárzásával valójában népnevelést folytattak.
Hírszolgáltatásban MTI-s alapelveket követelt Kozma: komoly, minden kritikát kibíró szócsőnek gondolta a rádiót, amely méltóan és becsületes eszközökkel képviseli a magyarság érdekeit. E feladatot a feljegyzések szerint az új intézmény sikeresen megoldotta: az újságok a túlságosan bő híranyagtól féltették példányszámukat.
Bethlen a mikrofonnál
A rádióban rejlő propagandalehetőségeket a politikai elit évekig nem ismerte fel, Bethlen István miniszterelnök pedig kimondottan irtózott a mikrofontól. Mégis, 1930-ban Berlinben interjút adott a Magyar Rádiónak, a publikum ekkor hallhatta először az ország regnáló kormányfőjét a hangszórókból. Kozma lelkendezett is naplójában: “Otthon utálja az ilyenféle dolgokat, de ha ő nagypolitikát csinál, akkor mindenre kapható, még arra is, amit utál” – írta. Bethlen Berlinben magyar búzát akart eladni Németországnak, és el kívánta simítani két szövetségese – Németország és Olaszország – konfliktusait.
Kozma Miklóst először egyébként Klebelsberg Kunó kultuszminiszter kereste meg műsorötletekkel – ez volt a rádió politikai befolyásolására tett első kísérlet.
Kép is kell
Kozma még szinte főállású katonaként, 1920-ben felismerte, hogy a képes hír hitelessége jóval erősebb, mint a kép nélkülié, így az általa fontosnak tartott eseményekre fotóst is küldött. 1921-től filmfelvételeket készíttetett, majd 1924-ben a Külügyminisztérium támogatásával megalakította a Magyar Film Irodát – a kor Országimázs Központját – , amely fontos, vagy annak tekintendő eseményekről dokumentum- és propagandafilmeket készített.
Később a Magyar Film Iroda gyártotta a heti híradókat, és Kozma Miklós kijárta, hogy ezeket minden mozi kötelező jelleggel vetítse le a játékfilmek előtt.
Az MTI elnökét 1925-től dokumentálhatóan foglalkoztatta az “elektromos távolbavetítés”, vagyis a televíziózás ügye. Kozma életének hátralévő 16 évében ez időnként előkerült, de arra nem volt esély, hogy a forradalmian új technológiával kapcsolatos kutatásokat az állam fedezze, így az Magyar Televízió kísérleti adásaira még több mint 30 évet kellett várni.
A Darányi kormány; az álló sorban jobbról az első Kozma Miklós belügyminiszter (Fotó: MTI)
Belügyminiszter, háborús bűnös
Kozma Miklós 1941. decemberi haláláig kis megszakításokkal az MTI vezetője volt. Gyakran látogatott el a fasiszta Olaszországba és a náci Németországba, de az ottani propagandamódszerekből nem kívánt meríteni, mert mint mondta, ahol nincs ellenzék és ellenzéki sajtó, ott nem kell sajtópolitikát folytatni. Két évig, 1935-37 között a Gömbös- és a Darányi-kormány belügyminisztere volt, sok minden más mellett ekkor védte a parlamentáris demokráciát volt katonatársa és barátja, Gömbös Gyula korporaratív modelljével szemben. A nagypolitikában Teleki Pál második miniszterelnöksége alatt vállalt még szerepet: 1940 augusztusától Kárpátalja kormányzói biztosa volt. E tisztségében felelős a Kamenyec Podolszkíj-i mészárlásért, amelyben 10-15 ezer hontalannak minősített magyar zsidót géppuskáztak le az Einsatzgruppe egységei.
