Aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt jogerősen életfogytig tartó fegyházra ítélte a Győri Ítélőtábla azt a 27 éves férfit, aki meggyilkolta a húsz évvel idősebb, létgyermekes kolléganőjét egy veszprémi gyárban
A Győri Ítélőtábla közleménye szerint a férfi legkorábban 25 év múlva bocsátható feltételesen szabadságra. A döntéssel a táblabíróság részben helyben hagyta az első fokon eljáró Veszprémi Törvényszék határozatát, a feltételes szabadságra bocsátás időtartamát csökkentette negyvenről huszonöt évre.
A munkaidő leteltével a férfi követte a férjezett, kisgyermekes áldozatát a női öltözőbe, ahol szexuális ajánlatot tett. A nő visszautasította az ajánlatot, a férfi emiatt dühös lett, elővette a hátizsákjából a kését és hasba szúrta a sértettet. A nő elesett, a támadója tovább szurkálta a felsőtestén. Az asszony segélykiáltásaira két ember ért az öltőbe, akik felszólították a férfit, hogy ne csináljon semmit. A vádlott azonban megindult feléjük, ezért támadástól tartva elfutottak és segítséget kértek. A megszurkált nő a helyszínen meghalt. A támadó elmenekült, de fél órán belül elfogták.
Az ítélőtábla az indoklásában arra is kitért, hogy alaptalan volt az elkövető védőjének azon fellebbezése, hogy védence kóros elmeállapotban követte el a bűncselekményt. Az elsőfokú eljárás során kirendelt igazságügyi pszichiáter szakértő a kiegészített szakvéleményében ugyanis megállapította, hogy a férfi nem szenvedett elmeállapotát érintő megbetegedésben. Ezzel volt egybehangzó az elkövetőt vizsgáló Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet véleménye is.
A feltételes szabadlábra bocsátás idejének maximális, 40 évben történő meghatározása a bírói gyakorlatot figyelembe véve eltúlzottan súlyos a táblabíróság közleménye szerint. Ilyen jogkövetkezményt a bíróságok csak egyes minősítő körülmények, így a több emberen elkövetés emberölés vagy a különös visszaesés esetén szabnak ki.
A bíróság figyelembe vette a férfi büntetlen előéletét és az elkövetéskori fiatal felnőtt korát, így a büntetési célok eléréséhez elegendőnek ítélte a feltételes szabadságra bocsátás 25 év elteltével történő vizsgálatát.