Több cég, köztük egy, a háború előtt orosz–magyar külkereskedelmi üzleteket bonyolító társaság is jelezte lapunknak, hogy levelet kaptak a Paks II kivitelezésének fővállalkozójától, az orosz Atomstroyexporttól, pontosabban annak magyarországi lerakatától, az ASZE Rt.-től (a cégjegyzékben az ASE AO magyarországi fióktelepeként találhatjuk meg). A cég mérlegéből képet lehet kapni arról, hogyan halad az új atomerőművi blokkok építése: tavalyi adat ugyan még nincs, de a cég 2022-ben csaknem 31 milliárd forint árbevételt mutatott ki, és ehhez képest komoly, 8,3 milliárd forint nyereséget adózás után.
Az ASZE most „tájékoztató szemináriumra” invitálja Paksra a potenciális beszállító partnereket és alvállalkozókat, a meghívó szerint a projekttel kapcsolatban kialakult aktuális helyzetről, valamint az alvállalkozói és beszállítói kör bővítésének lehetőségeiről tartanak tájékoztatót. A szemináriumon a résztvevőknek beszámolnak a többi között
- a projektről, valamint a megvalósítás jelenlegi státuszáról,
- a berendezések és anyagok beszerzésének szükségességéről,
- az építési és szerelési munkák szerződéskötésének feltételeiről,
- az árképzésről és a finanszírozásról,
- valamint a munka átadás/átvételének rendjéről.
A magyar vállalkozások egy része már a háború előtt sem tartotta életbiztosításnak leszerződni a paksi építkezésre. Alapvetően a fizetési fegyelem, illetve a biztosítékrendszer miatt aggódtak – mondta lapunknak a paksi építkezésen korábban dolgozó cég névtelenséget kérő képviselője. Nem voltak kőbevésett határidők, a teljesítésigazolásokat kiküldték Oroszországba, azt „majd valamikor” jóváhagyták, és azután jött a kifizetés, ám nem feltétlenül a fizetési határidőn belül eső időpontban – ecsetelte az ügymenetet. A háború kirobbanása után úgy tapasztalta, hogy
Az atomerőművekre, a nukleáris iparra ugyan nem terjednek ki a nemzetközi szankciók,
- de a vízumszerzés,
- a két ország közötti utazás bonyodalmai,
- az orosz féllel történő szerződéskötés tilalma,
- a nemzetközi banki átutalási rendszerről leválasztott orosz bankok miatt a kifizetések nehézsége
rizikót jelent. Amint az is, ha valamely alvállalkozónak követelése keletkezik az orosz féllel szemben, azt nem baráti országgal szembeni vállalkozás esetében Oroszországban hivatalosan nem ismerik el, bírósági behajtása lehetetlen – magyarázta egy korábban az orosz piacon érdekelt gépgyártó, miért gondolja meg többször is, beszáll-e az építkezésbe. Ő egyenesen úgy véli, szankciót sért, aki leszerződik egy orosz állami vállalkozással.
A Sberbank után a Magyar Bankholding
A Szijjártó Péter vezette külügyi tárcánál érdeklődtünk, milyen tekintetben élvez kivételt a Paks II projekt az uniós szankciós csomagok alól, hogyan lehetséges szerződést kötni az Atomstroyexporttal a szankciók megsértése nélkül, hogyan fizethet az orosz fővállalkozó a magyar cégeknek, tekintettel arra, hogy a nemzetközi átutalások rendszeréről levágták az orosz bankokat, illetve az orosz államtól, állami cégektől érkező kifizetéseket azonnal zárolni kellene. Megkeresésünkre azonban nem reagált a Külgazdasági és Külügyminisztérium.
Még a háború kitörésekor firtattuk, hogy az eredetileg összesen 10 milliárd eurós orosz hitellel finanszírozott paksi építkezésen hogyan tud elszámolni egymással a Magyar Államkincstár és az orosz Vnyesekonombank. Akkor a Roszatom magyarországi képviseletétől azt a választ kaptuk, hogy nincs fennakadás az orosz nagybankok SWIFT-rendszerből történő kizárása miatt: a Roszatom és a VEB Oroszországban elszámol egymással, Magyarországon pedig az ASZE Rt. rendezi a számlákat a magyarországi alvállalkozókkal.
Hogy a gyakorlatban milyen úton jut el a paksi alvállalkozókhoz a pénz, arról csak annyi látható külső szemlélő számára, hogy az ASZE számláját a Mészáros Lőrinc többségi és a magyar állam kisebbségi érdekeltségébe tartozó Magyar Bankholding vezeti (korábban a Sberbank volt, de annak végelszámolása miatt az ügyfeleket az MBH vette át). A megkeresett vállalkozók között ugyanakkor akadt olyan, amelyikhez más magyarországi bankon keresztük érkezett meg a pénz a paksi projekttől. Beszélt arról is, hogy a szerződéskötésekkel azért lehet variálni, például úgy, hogy valamely orosz társaság bejegyeztet egy céget például Spanyolországban vagy bármely másik uniós országban, és a magyar atomerőmű építésére már ez a „spanyol” gyökerű társaság szerződik magyar alvállalkozókkal – említett egyet a sok kerülőút közül. Ő egyébként azt tapasztalta, hogy az idő előrehaladtával az elvégzett munka kifizetése nem lett gördülékenyebb, csak tovább nőtt a rizikó.
Nem sújt semmilyen szankció, de…
Tavaly augusztusban módosították a paksi bővítés kivitelezési szerződését, amiről részleteket ugyan nem közöltek, de olyan sikerként tálalták, mint aminek eredményeként az előkészítés után a paksi beruházás átléphet a második, „a valós fizikai építkezés szakaszába”. Ennek kapcsán Szijjártó azt is hangsúlyozta, hogy
nagy nemzetközi beruházásról van szó, amelyet nem sújt semmilyen szankció.
Novemberben arról beszélt, hogy az ütemterv alapján „biztosan állítható, hogy a 2030-as évek elejére már megkezdhetik az új blokkok a termelést.” Megemlítette, hogy a projektbe több amerikai, német, francia, svéd, osztrák, illetve már 94 magyar céget is bevontak. Február elején azt közölte, hogy az építkezés „ütemesen és zavartalanul” folyik, ami a konkrétumokat illeti, tavaly év végén lezárult a 2,7 kilométernyi résfalazás, most a talajszilárdítási munkálatok zajlanak, és várhatóan áprilisban kezdődhet az úgynevezett hosszú gyártási idejű elemek közé tartozó reaktortartály előállítása.
A lapunk által elért vállalkozók nyilatkozatai alapján azonban a potenciális alvállalkozóknak ettől még továbbra is akadnak kételyeik a paksi atomerőművön az orosz fővállalkozónak történő bedolgozással kapcsolatosan. Egyikük arra a kockázatra figyelmeztetett, hogy a szankciók száma folyamatosan szaporodik, menetközben változnak a feltételek. Ami tegnap még nem esett szankció alá, az holnap simán a tiltólistára kerülhet, és ez nem segíti a kiszámíthatóságot – mondta. Problémát okoznak olyan körülmények, amelyek a napi híradásokban nem szerepelnek, például
Ezek pótlása, kiváltása időbe és pénzbe kerül. Meglehet, hogy végül kínai technológiai megoldások alkalmazásával oldják meg a patthelyzetet – találgatott az egyik cégvezető. A kínaiak egyébként más összefüggésben is előkerültek már, akadt olyan alvállalkozó, amelynek a fizetési nehézségek áthidalására a számlák jüanban történő kiegyenlítését ajánlotta az orosz fél.
Ez a cégvezető arról számolt be, hogy a maga részéről csak előrefizetéssel vállal be munkát. Azt azonban elképzelhetetlennek tartja, hogy egy 10 milliárd eurót meghaladó projektnél szélesebb körben is így oldanák meg a fizetést.
