A Földközi-tengerhez tartó nyugat-afrikai migránsok egy fontos állomása a nigeri sivatagi Agadez, mielőtt nekikezdenének a Szaharán keresztüli veszélyes útnak Líbia vagy Algéria felé. Az elmúlt nyolc évben mégse választották annyian ezt az útvonalat egy 2015-ös migrációellenes törvény miatt, amit szigorúan be is tartattak a 2016-tól belügyminiszter, majd később elnök Mohamed Bazoum vezetésével, egészen a júliusi államcsínyig.
Az említett törvény lehetőséget adott a biztonsági erőknek és a bíróságoknak arra, hogy eljárjanak az embercsempészekkel szemben, akiket akár öt év börtönre is ítélhettek, súlyos pénzbírsággal sújthattak, a járműveiket pedig elkobozhatták. Az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezetének (IOM) jelentése szerint a jogszabály hatékonyan és komoly mértékben csökkentette az illegális migrációt a Szahara déli peremén fekvő Nigerben.
Múlt szombaton viszont, mivel „nem tükrözte Niger és állampolgárainak érdekeit”, a katonai junta vezetője, a magát ideiglenes elnöknek kinevező Abdourahmane Tchiani tábornok elrendelte a hatályon kívül helyezését a 2015-ös, erőteljes EU-s nyomásra létrejött törvénynek, amely a Földközi-tengeren áthaladó migráció megfékezésére irányuló európai stratégia fontos oszlopát képezte.
Marsai Viktor Afrika-kutató, a Migrációkutató Intézet igazgatója lapunknak adott válaszaiban már a puccs után felhívta arra a figyelmet, hogy Niger az Európa felé irányuló irreguláris migráció egyik legfontosabb elosztópontja és átjáróháza, csak ebben az országban több mint 700 ezer menekült tartózkodik jelenleg, ami igen nagy kockázatot jelent Európának.
Ráadásul nemcsak hatályon kívül helyezték a törvényt, de az az alapján korábban elítéltek szabadon bocsátása is terítékre került, közölte az Igazságügyi Minisztérium főtitkára, Ibrahim Jean Etienne a rendelet kihirdetése után. Tchiani egyébként már ez előtt is az ítéletek eltörléséről beszélt.
Elemzők szerint a nigeri vezetés döntése mögött részben az állhat, hogy hatalomátvételük óta az EU nem hajlandó elismerni őket legitimként, több nyugati ország a Nigernek juttatott segélyeket felfüggesztette, szankciókat helyezett kilátásba, majd november 23-án az Európai Parlament megszavazott egy állásfoglalást, amelyben határozottan elítélte a puccsot, Bazoum jogtalan bebörtönzését, akinek szabadon bocsátását és a hatalomba való visszahelyezését követelte.
Niger az embercsempészek elleni kemény fellépésért cserébe széleskörű – egészségügyi, biztonsági és infrastrukturális – segélyezést kapott az EU-tól (is). Az unió létrehozott egy ötmilliárd eurós (1900 milliárd forintos) vagyonkezelő alapot is Afrikának, valamint több mint egymilliárd eurót (380 milliárd forintot) adott 2014 és 2020 között Nigernek, amely a világ egyik legkevésbé fejlett országa.
Ha az EU eurómilliárdokat lenget be a világ egyik legszegényebb országának, akkor mit gondolunk, mit tesz?
– kritizálta az eddigi EU-Niger-partnerséget az Al Jazeerának az afrikai diplomáciai körökben jártas elemző, Chris Ogunmodede, gazdagítva azon szakértők körét, aki szerint az EU-nak megengedhetetlenül nagy lett a befolyása az országra. Úgy véli, az unió kizárólag saját érdekét nézte, és a nigeriek helyzetét nem rendezte, sőt sokak, főként az agadezi régió lakosai, azóta rosszabb helyzetbe kerültek.
Így a nigeri lakosság egy része örül a döntésnek. A migrációellenes törvény negatív hatásait megérezték az „Afrika csempészfővárosának”, illetve „Európa határőrségének” titulált Agadez régió lakosai. Ezt nyilván tudja a katonai vezetés is, amely a saját belföldi legitimitásának és az ország szuverenitásának növekedését várhatja a törvény hatályon kívül helyezésétől.
A Reutersnek egy helyi lakos azt mondta, hogy 2016 előtt, míg a rendőrség le nem foglalta a teherautóit, havi több ezer dollárt keresett azzal, hogy migránsokat szállított át a sivatagon. Most, ha lesz újra rá pénze, ismét belevág a vállalkozásába.
Újrakezdem. Nagyon örülünk.
Az agadezi regionális tanács elnöke, Mohamed Anacko arról beszélt a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, hogy újra „mosolyt lát az arcokon”, főleg azokén a fiatalokén, akik már hosszú ideje munkanélküliek.
2019-ben egy csempész a BBC-nek úgy nyilatkozott: „6000 dollárt [2 millió forintot] kerestem vele hetente, sokkal többet, mint most bármivel tudok”.
De nem csak az embercsempészek maradtak bevétel nélkül az ország északi részén, a nyugati támogatások ellenére megugrott a munkanélküliség. Sokan ugyanis abból éltek, hogy különböző termékeket, ételt, szállást adtak a migránsoknak, vagy autóalkatrészeket, üzemanyagot a csempészeknek. A környék lakói évszázadok óta éltek a migráción alapuló vállalkozásokból.
Sokan kerültek börtönbe is, mert noha az Agadezen keresztüli migráció mértéke meredek mértékben csökkent, ettől nem tűnt el, csak illegalitásba vonult – már nem nyilvánosan, biztonsági kísérettel, állami engedéllyel rendelkező sofőrökkel végezték. Ezzel párhuzamosan jóval veszélyesebb sivatagi útvonalakra terelődött át, ahol se víz, se útjelzések nincsenek, és az útnak indulók megmentésére sincs esély (akárcsak a tengeren). Erre – és hogy ez az emberi jogok megsértéséhez vezethet – az ENSZ emberi jogi hivatala is felhívta korábban a figyelmet.
A hatóságok – dacára a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségében érvényes szabad mozgás jogára – vegzálni kezdték a szenegáli, elefántcsontparti, mali és nigériai állampolgárokat, akik a főváros Niameyből Agadezbe próbáltak utazni.
A törvény a nigériai hadsereget és biztonsági erőket alapvetően szembefordította a migránsokkal, és gyakran előfordult, hogy egyszerűen a sivatagban dobták ki őket
– mondta Nathaniel Powell, az Oxford Analytica nemzetközi tanácsadócég Afrika-elemzője az Al Jazeerának.
A német dpa hírügynökségnek a Konrad Adenauer Stiftung Száhel-övezeti regionális vezetője, Ulf Laessing azt nyilatkozta, európai szemszögből a törvény visszavonása súlyos következményekkel járhat.
Horrorforgatókönyv bontakozik ki Európa számára.
Nigert a július 26-i államcsíny óta a katonaság uralja, amit sokan üdvözöltek az országban a korrupció, a magas megélhetési költségek és a korábbi gyarmatosító Franciaország fennmaradó jelentős befolyása miatt. Az országot Európa és az USA utolsó demokratikus partnerének tekintették a terrorizmus elleni küzdelemben a Száhel-övezetben, azaz az Atlanti-óceán és a Vörös-tenger között húzódó szárazföldi területen. A puccs óta Niger és a nyugati partnerek közötti kapcsolatok befagytak.
Azt egyelőre nem tudni, hogy az Afrikából érkező migrációs hullámok kezelését célzó stratégiára óriási csapást mérő döntésre miként reagál az EU, főleg úgy, hogy idén a megelőző éveket meghaladó mértékben érkeznek bevándorlók Európába.
Akár az is előfordulhat, hogy a francia nyomás ellenére lesz valamilyen párbeszéd Niger új vezetésével, hogy elkerüljék azt a méretű biztonsági és gazdasági érdeksérelmet, ami más afrikai országokban megtörtént (ez volt a nyolcadik puccs az elmúlt három évben), ahol pénzügyi vagy biztonsági megfontolásból a Wagner-csoport, illetve Oroszország – vagy Kína – szerzett nagyobb befolyást.
