Halász Bence bronzérme, Krizsán Xénia negyedik helye
Ahogy közeledett az atlétikai vb kezdete, a legtöbbet ismételt kijelentés úgy hangzott a magyar esélyekről:
Kalapácsvetőnk ilyen elvárás mellett döntőzött augusztus 20-án és egy hektikus, lengyel óvásokkal és kanadai meglepetés-aranyéremmel tarkított versenyen tényleg elcsípte a dobogó legalsó fokát, amivel lényegében a második versenynapon teljesítette a magyar válogatott célkitűzését. Hogy min mehetett keresztül a szombathelyi atléta, azt alighanem jól visszaadja az is, amit a bronzérme utáni sajtótájékoztatón mondott, miszerint azt tartja a felkészülése egyik legfontosabb részének, hogy az éremesélyéről szóló cikkeken megtanult gyorsan átgörgetni.
Nem sokon múlt, hogy Krizsán Xénia ellopja a show-t Halász elől, ugyanazon a napon rendezték ugyanis a hétpróbázók versenyeinek második felét, a sportolónő pedig óriásit hajrázva olyan közel verekedte magát a dobogóhoz, hogy egyszer még ki is írták az óriáskivetítőre, hogy bronzérmesként zárt. A lelátó épp ünneplésbe kezdett volna, de pillanatokkal később jött a korrigálás, hogy negyedikként végzett. Krizsán így is a magyar csapat második legjobb eredményét szállította, nem mellesleg pályafutása legjobb vébéjét zárta.
Holland dupladráma az első napon
Megesik, de azért nem olyan sűrűn, hogy élen álló futó a cél előtt elesik, és ezzel szó szerint elbukja a győzelmet. Ezúttal ez rögtön az első versenynapon megtörtént, egymás után kétszer, ráadásul mind a kétszer a hollandok voltak a rossz oldalán a történetnek.
Előbb a 10 ezer méteres versenyben Sifan Hassan lábai koccantak össze az ellenfele szorításában és maradt le a dobogóról, majd vegyes váltóban a magabiztosan vezető Femke Bol savasodott be annyira, hogy az utolsó métereken már lendületét veszítette, pár lépésre a céltól pedig orra bukott. Mivel a váltóbotot is kiejtette a kezéből, a holland váltót kizárták.
Az viszont külön tanulmányt érne meg, hogy mind a két sportoló úgy állt hozzá a történethez: a sport ilyen, ez is a része, minderről még mosolygósan tudtak beszélni.
Ingebrigtsen és a rejtélyes betegsége
Halásztól a dobogót várta mindenki, Jakob Ingebrigtsentől viszont azt, hogy nyerje meg egyik kedvenc számát, az 1500-at, amit a világbajnokságokon kívül dominál, vb-döntőben azonban eddig mindig ezüstöt nyert. A norvég olyan magabiztosan menetelt a verseny hajrájáig, hogy az elődöntőben még előzés közben is a közönségnek integetett, jelezve, hogy most lehet tombolni.
Ez a megmozdulása rosszul öregedett, mert a döntőben ugyan támadó taktikát választott, a végére elfogyott, a brit Josh Kerr körbefutotta, a csalódott Ingebrigtsen pedig kis híján a második helyet is elveszítette. Később azzal jött, hogy nem akarja senki érdemeit kisebbíteni, de nem volt teljesen egészséges, de az látszott rajta, hogy 5000 méteren már inkább a versenyzéssel törődött – meg is védte a címét.
Mi történt női diszkoszvetésben?
Azt nem lehet mondani, hogy teljes ismeretlenségben élt, hiszen a legutóbbi két világbajnokságon is bejutott a diszkoszvetés világbajnoki döntőjébe Laulauga Tausaga, ám az amerikai sportoló mindkét alkalommal a finálé utolsó, 12. helyén végzett.
Most ugyan az ötödik helyen kvalifikált a budapesti döntőre, de közel három méterrel kisebbet dobott, mint az olimpiai bajnok honfitárs, Valerie Allman. A döntőben elsőre érvénytelent dobott, majd egy vérszegény 52,28-at, ami a verseny leggyengébb dobása volt. Harmadikra egyéni csúcsot hajított, ám még így is csak a hetedik helyen állt, mígnem ötödik próbálkozásra 69,49 méterre repítette a diszkoszt. Az egy dolog, hogy ezt a többiek már nem tudták felülmúlni, de ezzel a kísérletével 26 centimétert vert Allmanra és bő egy métert a szám másik esélyesére, a kínai Pin Fengre. Ez volt a vb egyik legváratlanabb eredménye.
A vb-sztár golfkocsibalesete
A szervezők nem győzték reklámozni a világbajnokság előtt, hogy milyen jópofa dolog lesz majd a versenyzőket golfkocsikkal átszállítani az edzőpályáról a stadionhoz. Sok olyan felvétel volt, amelyen az látszott, az atléták valóban élvezték a kocsikázást, ám ehhez kapcsolódik a budapesti vb egyik legszürreálisabb jelenete:
So this just happened at the Athletics World Championships in Budapest. The cart carrying Noah Lyles, Andrew Hudson and Luxolo Adams, among others, was involved in an accident on the way to the track. Look both ways man!😱#Budapest2023#WorldAthleticsChamps@WorldAthletics pic.twitter.com/ihJfOrfgLq
— Wim Pretorius (@Wimster101) August 24, 2023
Volt is nagy pánik, úgy nézett ki, nem is tudja vállalni a versenyzést, majd módosítani kellett a programon, végül rajthoz állt, de ahogy azt később kismillió interjúban elmondta, homályos volt számára a kép teljesen, így érthetően nem is tudta a maximumot nyújtani. Nem is jutott tovább az elődöntőből, ennek ellenére végül az a döntés született, hogy futhat az érmekért, ám végül csak egy futót tudott megelőzni, és nyolcadikként zárt.
Magyar sprinterek a vb-elődöntőben
A gátasaink esetében többször fordul elő, hogy mennek legalább egy kört (Kozák Luca most is elődöntőzött), az azonban ritkaságszámba megy, amikor magyar síkfutó sprinterek sikerrel veszik az előfutamukat a világbajnokságon, most viszont kétszer is szemtanúi lehettünk ennek.
Takács Boglárka a 100 és a 200 méter magyar bajnokaként várhatta a hazai vébét, de saját bevallása szerint is a rövidebb távot élvezi jobban. Olyan előfutamba került Budapesten, amelyben az időeredmények alapján hárman is erősebbnek tűntek nála, ám az egyéni legjobbját megközelítve az egyiküket sikerült levadászni, a harmadik hely pedig automatikus továbbjutást ért. Az elődöntőben már visszafogottabban futott Takács, de már az bravúr, hogy kétszer futhatott.
A magyar atlétikába az idén valósággal berobbant Molnár Attila, aki egy több mint tízéves magyar rekordot döntött meg 400-on. Na, ezen az eredményen még tovább sikerült faragnia (44.84 az új csúcsidő) az előfutamban, és ugyan az elődöntős kiesése után kissé csalódottan értékelt, amiért vb-re érkezett, vagyis az egyéni csúcsdöntés, azt már első futásra elérte. A 4×400-as férfiváltó és a mixváltó tagjaként is országos rekorddöntés részese volt.
És ha már sprinterek és váltók, a 4×400-as női csapatunk (Nádházy Evelin, Kéri Bianka, Rapai Fanni, Molnár Janka) egy 1980 óta fennálló országos csúcsot döntött meg.
Az atlétika új sztárja
Noah Lyles a fejébe vette, hogy történjen bármi, ő lesz az atlétika új arca, és nem csak a sporteredményei miatt. Influenszerkedik, dokusorozatot forgat, rappel, divatdiktátorkodik, mindezek mellett pedig hangzatos nyilatkozatokat is tesz, mint hogy a világbajnokok nem az NBA-ben, hanem az atlétikai pályákon vannak.
Ezekkel a megnyilvánulásaival elég megosztó személyiséggé is vált, de egyfelől senki számára nem közömbös a sprinter, másfelől azért el kell ismerni vele kapcsolatban: baromi gyors. Ezt megmutatta Budapesten is, ahol előbb a 100-at, aztán a 200-at, végül a váltóval a 4×100-at nyerte meg, és nagyon úgy tűnt, űrrakéták vannak a lábai helyén.
A megosztott aranyérem és annak utóélete
A 2021-es tokiói olimpián a világ sportot kedvelő fele bizony el volt ájulva, amikor a katari Mutaz Essa Barshim és az olasz Gianmarco Tamberi kiegyezett egymással döntetlenben a magasugrók versenyében. Korábban ilyenre nem volt példa, a sportszerűség ékes példájaként emlegették sokan.
A címvédő Katie Moon, valamint Nina Kennedy voltak azok, akik a mezőnyből át tudták vinni a 490 centimétert, majd a következő emelést követően mindketten háromszor rontottak. Ott álltak ugyanannyi rontással, ugyanolyan eredménnyel, ilyenkor pedig a szabályok lehetővé teszik, hogy kiegyezzenek döntetlenben – ez történt, az ausztrál és az amerikai sportoló egymás nyakában ünnepelte az aranyérmet.
Ezúttal azonban sokkal vegyesebb volt a fogadtatás, gyávának is nevezték a rúdugrókat, mire Moon egy hosszú közleményben reagált, mondván, nem csak a mindenáron győzni akarás jellemzi az igazi bajnokokat.
Tamberi a mennyben
Ha már szóba került, meg kell emlékezni arról is, hogy az olasz magasugró bevette Budapestet. Már a selejtezőben is a rá jellemző vérmérséklettel reagált mindenre, majd a döntőben is a közönséget végig bevonva versenyzett. Övé lett aztán a világbajnoki cím, amivel teljessé tette éremkollekcióját.
Tamberi ezután elszabadult, bő fél órán keresztül ökörködött mindenfelé. Kimászott a szépszámú olasz közönséghez, énekelt, a magasugró matracon szaltózott, majd még az akadályfutásnál használt vizes árokban is megmártózott a szám győztesével, Szufiane el-Bakkalival és a harmadik Abraham Kibiwottal.
Usain Bolt visszavonulása óta az atlétika szomjazza az egyéniségeket, és Tamberi pont az a karakter, akiért lehet lelkesedni.
Femke Bol tökéletes zárása
A holland klasszisról esett már szó az orra esése miatt, de az, ahogyan keretbe foglalta a világbajnokságot minden sportrajongót magával kell, hogy ragadjon. A 4×400-as női váltók versenye volt az utolsó, elég sokáig úgy tűnt, hogy Jamaicát maximum Nagy-Britannia foszthatja meg a győzelemtől.
Csakhogy az utolsó váltásnál Bol kezébe került a bot, aki a tőle megszokott légies futásával nemhogy tartotta a lépést az élen állókkal, hanem fokozatosan csökkentette hátrányát. Még így is majdnem lehetetlennek tűnt, hogy behozza Hollandiát az első helyen, de az utolsó száz méteren, valami elképesztő versenyben levadászta előbb brit, majd jamaicai ellenfelét, végül elsőként haladt át a célon. Így aztán a 400 gát aranyával együtt összesen két elsőséggel zárta a vébét.
