Kultúra

Kormányközeli alapítvány újítja fel a millenniumi kiállítás dohányipari pavilonját Zebegényben

ÉTDR
ÉTDR
Az évtizedeken át gyereküdülőként működő házra most írták ki a kivitelezői közbeszerzést.

A honfoglalás ezredik évfordulójának emléket állító 1896-os millenniumi ünnepségek csúcspontja, az Ezredévi Kiállítás Magyarországon korábban sosem látott csodákat vitt a Városligetbe:

Mindezekből mostanra alig maradt valami: a Magyar Királyság területén álló épületek részleteiből összegyúrt Vajdahunyadvárat tartósabb anyagokból végül újjáépítették, a pavilonok jó része pedig szimplán hulladékká vált.

Néhány kivétel persze akadt: ilyen volt az óbudai, a pécsi, illetve a lágymányosi dohánygyárat is jegyző Zobel Lajos (1854–1926) tervei szerint, a hazai dohánygyártás bemutatására született dohányjövedéki pavilon, aminek falai közt a betérők nemcsak a termékek születésének módját ismerhették meg – végignézve a szivarok és cigaretták sodrását –, de akár vásárolhattak is a végeredményből.

Az egy előcsarnokból, illetve három teremből álló, négy saroktornyot kapó favázas építményt részben fazsindellyel, részben pedig falemezekkel fedték, az Építő Ipar című szaklap egy 1895-ös száma szerint (feb. 20.) pedig az is tervben volt, hogy

a látható farészeket több színre festik, a sima falfelületeket pedig freskókkal díszítik, ez azonban végül nem történt meg.

A 740 négyzetméteresre tervezett pavilonról a lap egy homlokzati vázlatot is közölt:

Építő Ipar, 1895. feb. 20. / Arcanum Digitális Tudománytár

Az 1896 tavaszán végül a fővárosban felállított végeredmény semmiben nem különbözött tőle, sőt, a betérők a tervezettnél jóval többet tanulhattak az addig gondolkodás nélkül fogyasztott dohányról: a falakon különböző típusú és minőségű leveleket, valamint exportra előcsomagolt pakkokat láthattak, találkozhattak a termesztéshez szükséges tárgyakkal és eszközökkel, megismerhették a különböző talajtípusokat, a gyártási asztaloknál pedig végignézhették, hogyan születnek a szivarok, a szivarkák, a csomagolások, valamint piperedohány-csomagok.

A kiállítás eredményét bemutató kötetben Daróczi Vilmos konkrét számokat is megosztott: eszerint az épületben egyidejűleg

2 dohányjövedéki tisztviselő, 2 altiszt, 1 gépész és 59 munkás – jórészt nők – volt jelen,

így a hely leginkább egy aprócska gyárra hasonlított, ami elképesztő tempóval ontotta magából a termékeket.

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.128

A kiállítás október végi zárása után az épületet Ferenc Józsefnek ajándékozták, aki azonban Budapestnek adta azt tovább. A főváros hosszú időre kimondottan jó gazdának bizonyult: a húszas évek hajnalán

az épületet Zebegénybe költöztették, hogy a kiállítóterek hálóteremmé alakítása után a Budapesti Szünidei Gyermektelep Egyesület üdülőjeként hasznosítsák

írja a Kultúra.hu.

A rossz levegő miatt beteges, illetve testi fejlődésükben elmaradt gyerekeket váró nyaralótelep fontos célját az államosítás után is megtartották, hiszen csupán egy táblát cseréltek le a kapun: az egykori pavilon a Rákosi-kor derekától a Fővárosi Tanács Gyermeküdülőjeként működött tovább.

A hetvenes években már állami gondozott gyerekek jutalomüdülésének is helyet adó, az elmúlt évtizedekben

szolgálati lakással, új szinttel, a régi rózsaablakokat takaró fedett terasszal, sőt, a rendszerváltás után vasbeton födémmel és pillérszerkezettel is bővített

épület állapota az idő múlásával egyre romlott. A folyamatot a 2001-es privatizáció utáni évek sem fordították meg, hiszen az új tulajdonos német magánszemély nem végezte el a szükséges felújításokat.

Az időközben helyi védelemmel felruházott pavilon jelenlegi tulajdonosa 2018 óta az államtól kapott 137 millió forintos támogatásnak köszönhetően gazdává váló Családháló Alapítvány, illetve a megvásárlás után szinte azonnal létrehozott,

az Emberi Erőforrások Minisztériuma által 2,7 milliárd forinttal megtámogatott

Millenniumi Dohány Pavilon Közhasznú Alapítvány, mely céljaként a helyreállítást, valamint egy kulturális és közösségi tér létrehozását tűzte ki az akkor készült fotók tanúsága szerint már igen rosszul festő épületben.

Az Átlátszó szerint a Rétvári Bencéhez, illetve a KDNP-hez közeli, közpénzekkel jól kitömött alapítvány a koncepcióterv kidolgozását a Kós Károly-, Év Főépítésze- és Ybl-díjas Varga Csabára bízta, a 2022. május 19-én engedélyhez jutó tervcsomagot pedig az Óbuda Építész Stúdió Kft. jegyzi.

Galéria
ÉTDR

A kész terveket tavaly augusztusban egy lakossági fórum keretein belül mutatták be a helyieknek, és ekkor derült ki, hogy

az egykori dohányjövedéki pavilon szörnyű állapotban van, az északi tornyok életveszélyesek, a faanyag 80 százaléka pedig cserére szorul a nedvesség miatt, amit a lejtős terepre való költöztetéssel egyidőben született pinceszint okoz.

A fórumon résztvevők a céllal nem feltétlenül értettek egyet, hiszen az országos építési szabályok szerint legalább 67 parkolóhelyet (ez a helyszínrajz szerint még tovább nőhet) mindenképp létre kell hozni a területen, a tervezett hazai és nemzetközi konferenciák, komolyzenei koncertek, színielőadások, valamint egyéb programok esetén pedig attól tartanak, hogy azok túl nagy zajjal járnának. A beruházó szerint ez nem okozhat problémát, hiszen biztosan nem lesznek majd hangosabbak, mint a korábban ott táborozó gyerekek.

Az építési adatbázisban bővítésként és újjáépítésként szereplő munkáknak nem csak a teljes felújítás, illetve a későbbi bővítések eltávolítása, hanem a teljes alápincézés is a részét képezi, hiszen a föld alatt szorítanak majd helyet a vizes helyiségeknek, a ruhatárnak, a gépészetnek, illetve a konyhának is.

Galéria
ÉTDR

A szuper dunai panorámával rendelkező terület, illetve a védett épület megújítására végül

két héttel ezelőtt írták ki a kivitelezési közbeszerzést.

Az uniós Közbeszerzési Értesítőben látható felhívásra július 31-ig lehet jelentkezni, a győztes pedig egy nyilvánvalóan ősszel megrendezendő lakossági fórumon válaszol majd a környéken élőkben felmerült kérdésekre.

A munkák ezek szerint ideális esetben akár már idén ősszel elindulhatnak, az első látogatók pedig 2025 nyarán talán már be is léphetnek a helyreállított falak közé, kérdés azonban, hogy valóban sikerül-e majd azokat nívós rendezvényekkel megtölteni, vagy a projekt az elmúlt évek számos kihasználatlan épületet eredményező állami felújításának, illetve visszaépítésének sorsára jut.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik