Miközben az egész ország az áprilisi voksolás kampányának lázában ég, és egymást érik a kisebb-nagyobb politikai bakik és botrányok, érdemes néha hátradőlni és körbenézni mások háza táján is, hogyan állnak uniós társaink a választási megmérettetéshez.
Lengyelország: korrupcióval és a múltat hánytorgatva
A tavalyi lengyel parlamenti és elnökválasztás hangulata meglehetősen agresszív volt Dorotta Gozdecka krakkói jogász szerint, ám – mint a FigyelőNetnek elmondta – a hírhedt Rywin-botrány utáni politikai szócsatákhoz képest kultúráltan és alkotmányosan zajlott le. Négy évvel ezelőtt ugyanis Lew Rywin filmproducer – aki egyébként olyan alkotásokkal tette le már névjegyét, mint a Schindler listája vagy A zongorista – felkereste a televíziócsatornákban érdekelt Agora vállalatot, valamint a népszerű Gazeta Wyborcza napilap szerkesztőségét és 3,6 milliárd forintnyi összegért cserébe felajánlotta, hogy megakadályozna egy kidolgozás alatt lévő drasztikus szigorítást a médiatörvényben. Az ügy kirobbanása után Rywin azt vallotta, hogy Leszek Miller miniszterelnökkel egyetértésben vette fel a kapcsolatot a fent említett cégekkel.
A tavalyi parlamenti választások során még előkerült ez a rossz emlékű eset, de a Lech Kaczyński és a Donald F. Tusk második fordulós küzdelmét hozó elnökválasztás kampányában már egy másik botrányos leleplezés került a figyelem középpontjába. Kaczyński pártja, a PiS (Törvény és Igazság) olyan dokumentumokat tett közzé, amelyek azt bizonyították, hogy Tusk nagyapja a Wermachtban szolgált a második világháború alatt. Ez Gozdecka szerint nem csak a háború borzalmaira még ma is emlékező korosztály tagjai között, de a lengyel társadalom egészében heves reakciókat váltott ki. Meg is lett az eredménye: Tusk elvesztette a választást.
Németország: botrányosan, de kultúráltan
Lényegesen eltérő hangnemben, de botrányoktól korántsem mentesen kampányoltak a németek a tavalyi szövetségi választások során. Ha a magyarországihoz hasonló tettlegességre nem is került sor a választók között, azért kabaréból itt sem volt hiány. „Ez utóbbiban a leköszönő kancellár, Gerhard Schröder jeleskedett, aki a választók nagy részének ellenszenvét a német alkotmány 68. cikkelye alapján megtartható bizalmatlansági szavazás kiprovokálásával vívta ki” – mondta Johanna Nemson jénai politológus a FigyelőNetnek. Hozzátette: Schröder ezzel az eszközzel már másodszor próbálkozott időközi választásokat kicsikarni és növelni többségét a Bundestagban. A 2001-es indítvánnyal ellentétben a kancellár ezúttal nem avatta be saját pártját, az SPD-t.
Az igazi botrány csak azután következett, hogy az SPD alkotmánybírósághoz fordult, mert felháborítónak találták Schröder megkérdőjelezhető viselkedését. A kancellár magatartását egyébként olyan nemzetközi sajtóorgánumok is hevesen kritizáltak, mint a Time vagy a The Economist. Ennek ellenére, az alkotmánybíróság nem talált kivetnivalót a kancellár eljárásában és utat engedett a 2005. szeptember 18-i választásoknak. A német választópolgároknak azonban a kampány során sem kellett unatkozniuk: Edmund Stoiber, a CSU bajor miniszterelnöke például egyik beszédében a keletnémetek munkához való negatív hozzáállását tette felelőssé az ország keleti részén jellemző gazdasági problémákért. Claudia Rehwagen, lipcsei szociológus véleménye szerint ez a tapintatlanság nem csupán Stoiber, mint bajor miniszterelnök alkalmasságát kérdőjelezte meg, de az ország két része közötti feszültségekre is ráirányította a közvélemény figyelmét. Stoiber kijelentésével főleg azokat az ingázókat bosszantotta fel, akik heti több száz kilométert tesznek meg keleti otthonuk és nyugati munkahelyük között, hogy valahogy biztosítsák családjuk megélhetését.
Finnország: szolidan és lovagiasan
Bár az idén januárban elnököt választó finneknek nem kellett ilyen fajsúlyú szociális problémákkal szembenézni, a NATO-hoz való csatlakozás kérdése azonban erősen megosztotta a társadalmat. Valójában csak a jobboldali jelölt, Sauli Niinistö vette a bátorságot, hogy kimondja azt, amire mindenki gondolt: a nemzetközi terrorizmus korában az országnak csatlakoznia kellene a szövetséghez, Oroszország esetleges rosszallása ellenére is.
Mint Jenni Valmu tamperei politológus a FigyelőNetnek elmondta, a választást végül megnyerő Tarja Halonen legelső elnöki nyilatkozatával számos választópolgárt kiábrándított. A voksokért mondott köszönet helyett ugyanis hevesen kritizálta a finn médiát, amiért baloldali jelöltként igyekeztek őt beskatulyázni. Ezzel a kijelentéssel csupán annyi volt a gond, hogy a választók többsége számára Halonen valóban a baloldal értékeit képviselte. Ezzel szemben a második forduló vesztese, a lovagias Niinistö, olyan lapok szimpátiáját vívta ki, mint a Time vagy a Helsingin Sanomat, mivel az eredményhirdetés után, a finn kultúrában szinte ismeretlen kézcsókkal gratulált az elnök asszonynak.
Maga a kampány és az arra való felkészülés igen szolidan és nyugodt hangnemben folyt. A plakátragasztók csatája is elmaradt, mivel a finn választási rendszer valamennyi jelöltnek ugyanakkora felületet biztosít az előre kihelyezett ideiglenes hirdetőtáblákon. A kampány leglelkesebb részvevője nem is valamelyik finn párt, hanem a népszerű amerikai televíziós műsorvezető, Conan O’Brian volt, aki már évekkel ezelőtt a fejébe vette, hogy külsőleg hasonlít Tarja Halonenre és ennek folyamatosan hangot is adott az amerikaiak milliói által nézett „Late Night with Conan O’Brian” című talkshowjában. A finn választásokat megelőző adásban saját készítésű kampányfilmeket mutatott be, amelyekben ő maga alakította az elnök asszonyt. A történet további pikantériája, hogy a sorozatot háromnapos átvételi késéssel a népszerű finn Subtv kereskedelmi csatorna is vetítette. Ez Halonen kampányfőnöke, Markku Jääskeläinen véleménye szerint mindenképpen pozitívan befolyásolta a kampányukat, habár megkérdőjelezte az ilyen jellegű publicitás fontosságát.
