A fenntarthatóság kifejezéssel napjainkban egyre többet találkozunk, tudjuk, hogy szerteágazó fogalomról van szó, amelynek gyakorlati megvalósítása nagyon fontos lenne a bolygó védelmének szempontjából. Mégis, a fenntarthatóság sokak szemében továbbra is egy szűk kör hóbortjának tűnik: ez az elektromos autók, a vegán latték, az organikus zöldségek, az újrahasznosítás-mánia, a bambuszfogkefék és a fast fashion elkerülésének világa.
Ennél azonban jóval többről szól, a fenntartható megoldások pedig sokkal inkább kihatnak a hétköznapi emberekre, mint elsőre gondolnánk, ugyanis nagyon gyakran élhetőbb mindennapokat is jelentenek.
Magunkat mérgeztük meg
Miközben az emberiség tudása és technológiája az elmúlt évtizedekben elképesztő szintre fejlődött, úgy bukkant fel a látóhatáron a civilizáció történetének egyik legnagyobb kihívása, a globális környezeti krízis. A veszély igen sokrétű, a klímaváltozástól a fajok eltűnésén át az élőhelyek roncsolódásáig sok ponton tetten érhető. Ami közös ezekben az átalakulásokban: fő okozójuk az ember, károsítják a természeti világot, a környezet ily módon történő befolyásolása pedig visszahat ránk is.
Vegyünk egy erdővel borított térséget a mezolitikum idején, mintegy 11 ezer évvel ezelőtt. A környék kis közösségei nem kanyarítottak ki földeket a mezőgazdaság számára, éppen annyit vettek el a természetből, amennyi fennmaradásukhoz szükséges volt. A népességen belül a hierarchia még messze nem volt olyan tagozott, mint manapság, tehát az egyenlőtlenségek is elhanyagolhatóak maradtak. Noha a környezet tartogatott veszélyeket – vadállatokat, kórokozókat –, és nem ismerték a modern gyógyászat vívmányait, a korabeliek egyes egészségi mutatói jobbak voltak a mienknél. A szív- és érrendszeri betegségek sokkal ritkábban jelentek meg, az antibiotikum-túlhasználat és a feldolgozott élelmiszerek hiányában a bélflóra sokszínűbb lehetett, a környezetszennyezés ártalmait pedig hírből sem ismerték eleink.
Nézzük meg ugyanazt a területet 2023-ban: az erdő helyén most egy nagyváros áll. A települést stresszes környezetként érdemes elképzelni, betontenger, szűk terek, hatalmas távolságok, tömeg, forgalom, szemét, illetve lég-, zaj- és fényszennyezés nehezíti a mindennapokat.
Nem véletlen, hogy éppen ezen településtípus esetében fogalmazódnak meg a legradikálisabb változások iránti igények. Az urbanizált területeken megannyi a megoldandó probléma a károsanyag-kibocsátástól kezdve a hősziget-jelenségen át az egyenlőtlenségekig. Az emberek hosszú ideig, egymással és a bolygóval összhangban történő együttélését célzó fenntarthatóság pont ebben segíthet.
Intelligens társadalomra van szükség
„A városok esetében két fogalomkör juthat eszünkbe a fenntarthatóság kapcsán: az okos vagy digitalizált, valamint az élhető. Utóbbi esetében van egy objektív faktor, ennek része például a zöldterületek nagysága, a kerékpárutak sűrűsége vagy a rezsiárak, de fontos a szubjektív oldal is, hogy ki mennyire boldog a lakókörnyezetében, mennyire kötődik hozzá, mennyit tesz érte” – mondta a 24.hu-nak Dr. Lőrincz Katalin, a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának egyetemi docense. Mint a szakértő rávilágított, városok esetében a karbonsemlegesség, a környezeti és a közlekedési kérdések mellett éppen a társadalmi igényeknek való megfelelés a döntő.
A kutató munkatársaival a közelmúltban végzett reprezentatív vizsgálatot, amelyben különböző települési tényezők révén mérték fel a magyarországi lakosság szubjektív életminőségét – az eredményeket idén publikálják majd. A tágabb témában egyébként gyakran jelennek meg tanulmányok, idén januárban például a hazai megyei jogú városokra vonatkozóan mutattak be adatokat, ezek alapján Győr és Veszprém végzett az élen. „Magyarországi viszonylatban első körben a lakosságszám okán a megyei jogú városi szinten és e fölött érdemes a fenntartható városokat vizsgálni, jogilag hiába tekinthető mondjuk az 5000-6000 fős Hévíz vagy Berhida is városnak” – emelte ki Lőrincz Katalin.
Nem egyszerűen arról van szó, hogy csökkenteni kell az adott környezetben a szennyezést, hanem többek között arról is, hogy a település mindenki, így a mozgáskorlátozottak számára is hozzáférhető legyen, és a más kultúrákból érkezők is be tudjanak illeszkedni.
„Az emberi tudást, a szellemi teljesítményt különböző módszerekkel, például PISA-teszttel mérik, ám egyéb, az intelligenciára vonatkozó tényezők is megkerülhetetlenek. Az érzelmi intelligencia sokat elárul a krízisekre, változásra, megváltozott körülményekre való reakcióról, a boldogságra való képességről, míg a kulturális intelligencia a nyitottság, befogadás, együttműködés jele. A fenntarthatóbb világ érdekében mindháromra szükség lenne” – nyilatkozta Lőrincz Katalin lapunknak.
Hogyan néz ki egy fenntartható város?
Lőrincz Katalin szerint a fenntarthatóság esetében hajlamosak vagyunk a klímaváltozást, az erőforrások kimerülését, a levegő, a víz, a tengerek és a talaj állapotát, valamint a biodiverzitás csökkenését előtérbe helyezni, emiatt a társadalmi, sokak számára kézzel foghatóbb szempontok kevésbé hangsúlyosak. „Úgy gondolom, hogy az egész kérdéskör szorosan összetett, többdimenziós. Nagyon komplex a probléma, és nem egy kiépített, univerzális megoldásra van szükség, hanem mindent testre kell szabni. Budapestnek, Debrecennek vagy Veszprémnek egészen más adottságai vannak, ezért eltérő, lokális megoldásokat kell találni” – mondta.
Miként is néz ki egy fenntartható város? Európában a leggyakrabban Bécset, esetleg valamely svájci vagy skandináv várost szokták követendő példaként felhozni. Lőrincz Katalin szerint rengeteg vonatkozó lista ismert, sőt még versenyeket is szoktak rendezni a települések számára, ilyen az Európa Zöld Fővárosa program. Érdemes azonban hozzátenni, hogy ezekben a városokban hiába beszélünk fenntarthatóságról, az ökológiai lábnyom általában sokkal nagyobb, mint egy fejlődő ország valamely településén.
A nyugati emberek egyszerűen többet fogyasztanak, többet utaznak, több energiát használnak, így a környezet számára is nagyobb terhet jelentenek
– tette hozzá.
Egy-egy ilyen lista elkészítésekor mindenesetre olyan tényezőket vesznek figyelembe, mint amilyen a közösségi, kerékpáros és gyalogos közlekedés priorizálása; a belvárosok autómentesítése; a 15 perces város megteremtése, azaz a könnyen elérhető szolgáltatási központok; az energiahatékonyság; a digitalizáció vagy a zöldfelületek minősége és mérete. Hasonló módon fontos szempont ugyanakkor a fentebb taglalt társadalmi vetület, hogy a helyi közösség mennyire vonódik be a folyamatokba, járul hozzá a tervezéshez, mennyire hatékony a közösségi tervezés, miként zajlik a felzárkóztatás.
Lőrincz Katalin tavaly vett részt az URBACT – Global Goals for Cities projektben, amelynek keretében közel húsz kis és közepes méretű európai város fejlődési céljait vizsgálták. Az egyik német település számára a bérlakásprogram, a lakáshoz való hozzájutás és az elszegényedő idősek megsegítése volt a legfontosabb, egy cseh városban viszont már az esélyegyenlőség, a hajléktalanok ügye és a társadalmi csoportok egymáshoz való közelítése állt a fókuszban. Írország egyik elővárosi területén ezzel szemben a mobilizáció és a levegőminőség bizonyult a fő csapásiránynak.
„Ezek az adatok ezért jól megmutatják, hogy a települések és az ott élő emberek igényei változatosak, illetve hogy a fenntarthatóság milyen sokszínű, és mennyire elengedhetetlen valójában a közösségnek.
Ha az ENSZ vagy akár egy konkrét ország tűzi ki a fenntarthatósági célokat, akkor nagyon messze kerülhetünk az átlagemberek gondolkodásától, igényeitől, hiszen megközelíthetetlenné válik számukra a jelenség.
Az ember azt érzi magáénak, amire hatással van, és ami befolyásolja az ő mindennapi életét” – mondta a szakértő.
A közösség igényei
A fenntarthatósági törekvések már hazánkban is erősödnek, és jól látható, hogy itthon szintúgy akadnak sajátos igények, megoldandó problémák. Csak hogy egy jól ismert példánál maradjunk: a régi lakótelepek esetében gyakran szűkösek a kulturális, szórakozási és sportolási lehetőségek, és a közösségi zöld terekből is sokszor hiány van.
Ez figyelhető meg a mintegy 60 ezres Veszprémen is, ahol a lakosság közel egyharmada él lakótelepen, egészen más környezetben, mint a többi veszprémi. A településen a kultúrafogyasztás és a nyitottság eddig is igen magas volt, most a kiemelt cél az, hogy az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) program eseményei, fejlesztései a lakótelepi közösségeket is elérjék – Veszprém 2023-ra nyerte el az EU-tól a címet.
„Kifejezetten a lakótelepen jött létre egy EKF-köztér – ez a Jutasi Köztér –, de kreatív és művészeti rendezvényeket is hoztak ide, és a tűzfalak egyedi festésébe is igyekeztek bevonni az embereket. Eközben egy lakótelepi futópályát is építenek, hogy a sportolás lehetősége egy szélesebb kör számára is adott legyen” – nyilatkozta Lőrincz Katalin. Ezek a kezdeményezések, fejlesztések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy város fenntarthatóbb, élhetőbb legyen.
Március 23-án rendezik meg a TINLAB-URBAN21 konferenciát Kaposváron, amelynek fókuszában a magyar helyi közösségek digitális és zöld innovációi állnak. A konferencián Lőrincz Katalin is előadást tart, ennek kapcsán beszélgettünk.
