Ferenc József a kibontakozó magyar szabadságharc zűrzavarában 1848. december 2-án, Olmützben vette át a hatalmat nagybátyjától, V. Ferdinándtól. Bécsben úgy vélték, az ekkor 18 éves uralkodót nem kötik meg azok a törvények, amelyeket Ferdinánd kénytelen volt szentesíteni – írja a Rubicon.hu.
Abszolutizmusból alkotmányos monarchia
A szabadságharc leverése és a megtorlások után néhány tanácsadója és hatalmas hivatali apparátusa segítségével próbálta meg kormányozni birodalmát. Az olasz nemzetegyesítéssel végződő, 1859-es itáliai háború rádöbbentette az uralkodót az abszolutista rendszer tarthatatlanságára, ezért – a centralizmus elvét változatlanul szem előtt tartva – lépéseket tett a Habsburg Birodalom alkotmányos átszervezésére.
Az 1867. évi XII. törvénycikk, majd Ferenc József és Wittelsbach Erzsébet – Sisi – június 8-i, budai koronázása nyomán megszületett a „kiegyezés” Magyarországgal. A dualista rendszerben a császár-király majdnem fél évszázadon keresztül stabilizáló szerepet töltött be, vagyis sok szempontból ő biztosította azt a tekintélyt, ami az igen ingatag lábakon álló Monarchia egyben tartásához szükséges volt.
Ferenc József, mint alkotmányos uralkodó a kiegyezés után ritkábban avatkozott be nyíltan a politikába. Bár Ausztriában ez többször megtörtént, hazánkban csak egyetlen alkalommal, 1905-ben érvényesítette erővel akaratát, amikor a dualizmusra veszélyesnek ítélt ellenzék helyett a Fejérváry-féle „darabont-kormányt” juttatta hatalomra. Ezzel együtt ugyanakkor mégis Ferenc József hozta meg azt a végzetes döntést, aminek nyomán 1914-ben a Monarchia hadat üzent Szerbiának, és – amellett, hogy megpecsételte birodalma saját sorsát – világméretű konfliktust idézett elő.
„Felkelek, mint máskor”
Imádta a vadászatot, az erdőjárást, a hadsereget, az egyenruhákat, társaságban és bálokon is megállta a helyét, táncosnak sem volt utolsó: de nem kereste az effajta szórakozást, úgy vélte, elvonja a munkától. Ferenc József életét, halála pillanatáig minden percét a munka határozta meg, a birodalom első hivatalnokaként emlegette magát és így is élt.
Akkor sem engedélyezett magának pihenőt, amikor 1916 őszén (86 esztendős volt ekkor, és 68 éve ült trónon) megfázott, így az ártatlan náthából tüdőgyulladás lett. Amikor november 21-én nyugovóra tért, orvosa jogos aggodalommal kérdezte, mit szándékozik csinálni másnap. „Felkelek, mint máskor” – hangzott a válasz, de nem így történt.
Az első magyar hivatalnokok, akik értesültek Ferenc József állapotának romlásáról, a cs. és kir. kabinetiroda magyar munkatársai voltak, a távirat november 21-én, este 9 óra 45 perckor érkezett: „I. Ferenc József, Ő császári és királyi apostoli felsége ma… este 9 órakor a schönbrunni kastélyban az Úrban csendesen elszenderült”.
