A minap Lakatos Levente volt Palik Lászlóék vendége a Három Igazságban. Az író a műsorban mesélt a gyerekkoráról, M. Richárddal, mint unokatestvérével való kapcsolatáról, illetve arról is, mi állhat a sikere mögött. Véleménye szerint azért juthattak el az írásai ilyen szélés körökbe, mert a közösségi oldalak berobbanásakor kapott az alkalmon, és kiépített magának egy platformot, ahol kapcsolatba léphetett az olvasóival.
Elkezdtem kommunikálni a közönséggel, és nem egy elefántcsonttoronyból néztem le az olvasókra, mint az írók többsége, hanem próbáltam kapcsolatot kialakítani
– magyarázta az író, aki ma rendszeresen jelentkezik podcastekkel a Youtube-csatornájára, ahol több mint 81 ezren követik.
Lakatos szerint az is hozzájárult a sikeréhez, hogy a közönségétől származó kritikákból sokat tudott tanulni. A bíztató szavakat viszont nem tudja hová tenni, ugyanis mint mondja, ezeket olvasva nem tud fejlődni a szakmájában.
Ketté szoktam választani a kritikát és a kritizálást. A kritika az, amikor valaki kifejti a véleményét, elmondja, hogy neki hogyan tetszene jobban. A kritizálás a »de szar vagy«. Ezzel én nem tudok mit kezdeni valójában, és ami fura, hogy a pozitív kritikával sem. Hova fejlődsz belőle? Sehova. Hozzá lehet tenni esetleg, hogy lehetne egy kicsit szebben beszélni egy podcastben. Az lenne az igazi kritika.
Az író arra is kitért, hogy manapság rengeteget dolgozik, a podcastjeit ketten veszik fel, a videókat is ő maga vágja, ahogyan a közösségi oldalait sem más kezeli helyette. Gyakran azon kapja magát, hogy a munkát a magánélete elé helyezi.
