A forradalminak számító találmányt, a heves kémiai reakció során égő mártógyufát a XVIII. század végén találták fel, majd 1827-ben John Walker kifejlesztette a dörzsgyufát, amelyet 1831-ben Charles Sauria foszforral próbált meg tökéletesíteni. Ezek a kezdetleges gyufák számos hátránnyal jártak, ugyanis a Walker-féle (többek között ammónium-nitrátból, gumiból, kálium-klorátból álló) elegy rendkívül nehezen és balesetveszélyes robbanással égett, ráadásul a reakció stabilizálása érdekében hozzáadott foszfor mérgező is volt – írja a Rubicon.hu.
Az 1817. május 17-én született Irinyi János a bécsi Politechnikum diákjaként egy professzora, Meissner Pál sikertelen kísérletei nyomán jutott el a biztonságos gyufa kémiai összetételéig. Folytatva Messner kísérleteit rájött, hogy a kálium-klorát helyett ólom-dioxidot használva, és a mérgező foszfor megkötésével kiküszöbölheti a gyufa említett két hátrányos tulajdonságát. A kísérlet sikeres volt, a fiatalember pedig eladta találmányát egy Rómer István nevű gyufagyárosnak, a szabadalomért kapott összegből finanszírozva németországi kémiai és közgazdasági tanulmányait.
Irinyi Berlinben már 21 esztendősen elméleti kémiai értekezést írt a savakról, foglalkozott a szikesedő talajok javítási lehetőségeivel, majd hazatérése után, 1840-ben gyufagyárat alapított. Irinyi János az 1848-49-es forradalom és szabadságharc politikai eseményeiben is jelentős szerepet játszott, feltehetően részt vett a testvére, Irinyi József által szerkesztett 12 pont megfogalmazásában is.
Kossuth Lajos kérésére a fegyvergyártás országos felügyelője és a nagyváradi lőporgyár igazgatója lett, a szabadságharc leveréséig őrnagyi rangban szolgált. A megtorlás idején Irinyire börtön várt, majd 1850-ben amnesztiában részesült, ekkor azonban visszavonult a közélettől és vértesi birtokán kísérletezett. Itt hunyt el 1895 decemberében.
Javítás (05.17.): cikkünkben korábban tévesen 1850-et jelöltük meg a feltaláló halála éveként.
