Belföld

44 éve hivatalban Veresegyház polgármestere

Baloldali gondolkodású tanácselnök volt, de sosem lépett be a pártba – mondja Pásztor Béla, az ország legrégebben hivatalban lévő városvezetője. Az FN.hu-nak adott interjújában elismerte, voltak olyan dolgok, amiket törvényellenesen tett – de csak, ha életszerűtlen volt a rendelkezés. Videóval!

Hogyan lett városvezető?

1964-ben megpályáztam az akkor épülő veresegyházi művelődési ház vezetését. Igazgatóként sok olyan feladatot csináltam, ami hozzátartozott az akkori tanács munkájához. A tanács tagja is lettem, majd 1965 nyarán a helyi tanácselnököt meghívták TSZ-elnöknek, ő pedig úgy gondolta, hogy én legyek az utódja. Nem akartam elvállalni, de aztán rábeszéltek, így szeptember elsejével megválasztottak tanácselnöknek, egészen 1990-ig, azóta polgármester vagyok.

Meglehetősen önjáró módon végeztem a munkámat. Ha ezt nem hagyták volna, akkor nem maradtam volna ezen a pályán, bár szeretek az embereknek segíteni. Aki a köz szolgálatára szegődött, annak tiszta fejjel és tiszta kézzel kell élnie. Arról nincs szó, hogy mindent jól csinálok persze.

Urak és elvtársak

A politika hogyan tolerálta az „önjárókat”?

Én sosem voltam párttag. Invitáltak, háromszor hívtak meg vacsorázni. Hogy világos legyen, én a szocializmus céljaival egyetértettem. Alapvető célkitűzésem a kisember megsegítése. Egyszer az egyik magas rangú pártvezető számon kért, hogy kapitalista gazdálkodásra vall, ahogy dolgozunk – mi a tanácsnál 1966-tól hitelgazdálkodást folytattunk. Én visszakérdeztem, hogy milyen alapon kéri rajtam számon a hitelfelvételt. Azt mondta, hogy neki politikai felelőssége van. Erre azt mondtam, hogy politikai felelőssége annak van, akit ez a nép ismer.

A rendszerváltás után hogyan lehetett megőrizni a politikai függetlenséget?

Én maradtam független, baloldali gondolkodású ember, de nem kikötötten. Én azt támogatom, amelyik pártpolitika ennek az országnak a gyarapodását segíti. Nem fogadom el, hogy egy politikus magánérdekeket szolgáljon, ezt megvetem.

Veresegyház – akár a pályázatai elbírálása során – nem érzi meg a hatalomváltásokat?

Nem. A Fidesz és az MSZP alatt is nyertünk. Nem kértünk felesleges dolgokat. Nem panaszkodhatunk.

Hogy élte meg a rendszerváltást?

Kilencvenben, épp a választás környékén összehívtak egy társaságot, kedves barátaim ültek ott – igaz, más pártvezetői színekben ültek – MDF, SZDSZ, a kisgazdapárt vezetője. Egyikőjük felállt, és azt mondta: elnök úr! Én azt mondtam, elnök elvtárs! Tegnap így szólítottuk egymást, nem? Attól megváltozik a környezetem, hogy hogyan szólítanak?

A rendszerváltással részben megváltozott a környezet, nem?

Nagyon sok kisajátítást végeztünk, évente volt, hogy akár 800-at. Mondták, hogy be kell fejezni a kisajátításokat, meg kell szüntetni a népnyúzást. Mondtam, hogy „kedves elvtársak, én mindenfajta népnyúzást és kisajátítást tovább folytatok, mert ez a város érdeke”. Hogy ez jó volt-e a városnak, azt majd eldönti a lakosság. Minden párt ellenem volt, én voltam a Kádár-kövület. 83 százalék szavazott rám. Ahogy azóta is mindig megkaptam az emberek bizalmát.

Mi volt, amit kudarcnak tart a polgármesteri pályafutása alatt?

Nincs nekem kudarcom. Abból sokkal többet tanulok, ha valami nem sikerül, lehet hogy később még profitálok belőle. Tanulni kell a hibákból. A sors meghatározza az ember életét.

Feltörekvők

Somody Imrét a sors hozta Veresegyházára?

Igen, bár a település megerősödése nem vele kezdődött. A hetvenes években a Chinoin kért helyet egy méregraktárnak. Akkor még nem féltünk mindentől, így ide települhetett a lerakat. 1988-ban Somody Imrében felvetődött a pezsgőtabletta gyártása, akkor merült fel Veresegyháza. A legkritikusabbakat elküldtük Svájcba – ahol már működött ilyen üzem – hogy nézzék meg, biztonságos-e. Így kapott zöld utat az üzem.

Így lett város a községből?

Meg abból, hogy a rendszerváltással kezdték visszaadnia a földeket. 1991-93 között ötszázezer forintot fizettünk egy hektár földért, egy aranykoronáért hetvenötezer forintot. Az országot megvehettük volna.

Honnan volt erre pénzük?

Hitelből. Így mi dönthetünk a földünk sorsáról. A határ nagy része most is a mienk. A földárveréseken a lakosság helyett az önkormányzat vett részt. Amikor jöttek Pestről a kiművelt fők, hogy lesöprik Verest és az árverő százezerre tartott egy hektár földet, én azt mondtam, négyszáz. A licitáló rávágta, hogy hatszáz, én meg azt, hogy egymilliókétszázezer. Nem szólalt meg senki, nekünk pedig így is megérte.

Még van adóssága a városnak?

Talán az egyik legeladósodottabb település vagyunk, ötmilliárd forint a város hitele húsz évre. De a város vagyona harmincmilliárd, melyből közel húszmilliárdot tudunk mobilizálni. Így viszont van egy négy és félezer embernek munkát adó ipari bázis, amely évente 1,5-2 milliárd forint iparűzési adót fizet a város kasszájába.

1965-ben hány lakosa volt a településnek?

Négyezer körül.

És most?

Tizenhatezer.

Sosem akart máshol polgármester lenni?

Tanácselnökként a szomszédos városokba hívtak, de egyiknek sem volt olyan perspektívája, mint Veresegyháznak.

2010-ben újraindul?

Majd meglátjuk.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik