Míg Ukrajna lángokban áll, addig a világ egyre több területen próbál harc nélkül nyomást gyakorolni Vlagyimir Putyinra – hol az oligarchái pénztárcájának megszorongatásával, hol az orosz bankok megroppantásával. Mindenki a saját mezején harcol, így nem volt kérdés, hogy hamarosan a mozik, színházak, múzeumok, színpadok is a háború közvetett harctereivé válnak, így gyakorolva nyomást az oroszokra. Nadine Dorris brit kulturális miniszter egyenesen az ukrajnai háború harmadik frontjának nevezte a kulturális színteret.
A britek máris megkezdték a kulturális elitbe milliós támogatások segítségével beszivárgott orosz oligarchák kiszorítását, akik az őket érintő szankciók miatt kénytelenek megválni a kulturális életben betöltött szerepüktől.
Az oroszoknak nem jár se díj, se Batman
Oroszország bojkottálásába szinte azonnal beszállt a filmipar is. Míg két éve szinte napra pontosan olyan hírekkel volt tele a sajtó, hogy épp melyik film forgatása állt le, ez idén márciusban arra változott, hogy épp melyik nagy gyártó fordít hátat az országnak. A legnagyobb stúdiók sorra jelentették be, hogy felfüggesztik filmjeik forgalmazását Oroszországban, többek közt a Paramount, a Sony, a Disney és a Warner Bros is visszatartja alkotásaikat, így aztán például az új Batman vagy a Morbius sem fog egyhamar eljutni az oroszokhoz.
A Netflix sem akar a kedvükben járni: nem sokkal azután, hogy az orosz állami nyomás ellenére sem volt hajlandó a kínálatába emelni az orosz propagandacsatornákat, bejelentette, hogy akármennyire is számol az orosz piaccal, azonnali hatállyal felfüggeszti az oroszországi produkcióit, amely négy sorozatot és filmet érint. A kemény szavakat nyomatékosítva azonnal le is állították az épp forgó thrillersorozat munkálatait, ami a második eredeti orosz Netflix-gyártmány lett volna. De nemcsak ők, a BBC is elvenné az oroszoktól a néznivalót: olyan népszerű sorozatok vetítési jogát vonta vissza az orosz csatornától, mint a Ki vagy, doki? vagy Sir David Attenborough új sorozatát, a The Green Planetet.
A háború kitörése óta nemcsak a stúdiók, de a filmes rendezvények és az azokat szervező intézmények részéről is csak úgy röpködtek a közlemények. Európa legnívósabb fesztiváljai jelezték, hogy idén az oroszok ne nagyon készüljenek se vörös szőnyegre, se díjesőre, nem látják őket ugyanis szívesen. Cannes és az Európai Filmakadémia (EFA) ugyanazon a napon jelentette meg nagyon hasonlót tartalmú közleményét: egészen addig nem kívánják fogadni sem az orosz delegációt, sem olyan vendéget, aki az orosz kormányhoz bármilyen szinten kötődik, amíg az ukránoknak kedvező módon nem zárul le az invázió. Ugyanakkor azt mindkét közlemény hozzáteszi, nagyra tartanak minden olyan oroszországi alkotót, aki az orosz rezsim ellen lázad.
A Velencei Nemzetközi Filmfesztivál ennél már egy fokkal óvatosabb volt, közleményükben azt írták, akkor nem zárják ki az oroszokat, ha egy feltételnek megfelelnek: nem támogathatják Putyint, ezzel együtt az ukrajnai inváziót sem. A nagyokat más A-listás fesztiválok is követték: a Karlovy Vary-i, a stockholmi, a torontói és a glasgow-i filmmustrák sem fogadnak orosz delegációt, az utóbbinál két filmet ki is zártak a versenyprogramból. Az amerikai televíziós akadémia (NATAS) elnöke, Terry O’Reilly ma jelentette be, hogy a skótokhoz hasonlóan az Emmy-díjak esetében sem szállhatnak versenybe az egyik legnívósabb televíziós díjért az orosz állami finanszírozású filmek.
Valódi nyomásgyakorlás vagy boszorkányüldözés?
A kultúrharc ezen új frontjával kapcsolatban azonban erősen megoszlanak a vélemények: a fesztiválok orosz bojkottját sokan boszorkányüldözésnek tartják. Ezt erősíti az is, hogy a szervezők álláspontja kissé ellentmondásos: míg mélységesen elítélik az ukránok meghurcolását, addig kollektívan csinálnak számkivetettet az összes orosz művészből. Ezen a téren megmutatkozott az is, hogy a bojkott még az ukránok közt is ellentéteket tud szítani, és komoly szakmai szakítások adódhatnak belőle.
Szergej Loznyica, a Donyecki történetek Cannes-ban is díjazott ukrán rendezője is azok közé tartozik, akik egyenesen károsnak tartják az orosz nemzet művészeinek ilyen jellegű mellőzését. Pedig éppen hazája legfőbb filmes szervezete, az Ukrán Filmakadémia szólította fel a szakmát az orosz filmek mellőzésére, kiemelve az államilag finanszírozott, propagandaszagú alkotásokat. Loznyicánál nem is saját honfitársai, hanem az Európai-filmdíj (EFA) húzta ki igazán a gyufát egy, a rendező szerint túlságosan finomkodó közleménnyel, melyben elítélték ugyan a konfliktust, de nem merték háborúnak nevezni. Ezt követően már csak hab volt a tortán, mikor az EFA bejelentette, hogy Cannes-hoz hasonlóan ők is bezárnak az oroszok számára. Loznyica válaszul lemondott az EFA-tagságáról, a Varietynek eljuttatott nyílt levelében pedig azt írta:
Amikor ma hallottam a híreket az orosz filmek kizárásáról, azokra a filmrendezőkre gondoltam, akik jó emberek. Ők is ugyanúgy az agresszió áldozatai, ahogy mi. (…) Ami a szemünk előtt történik, borzasztó, de arra kérek mindenkit, hogy ne zuhanjunk bele az őrületbe. Nem szabad az útlevelük alapján megítélnünk az embereket, csak a tetteik alapján ítélkezhetünk felettük. Az útlevél csak azt mutatja meg, hol születtünk, a tettek határozzák meg, milyen emberek vagyunk.
A Washington Post egyik véleménycikke hasonlóképpen próbálja árnyalni a bojkotthullám kérdését. Épp a Glasgow-ból kizárt oroszok esetén keresztül mutatja be, bár jól hangzanak az oroszokat móresre tanító közlemények a fesztiválok részéről, valójában rendkívül problematikusak az ilyen húzások. A két szóban forgó film, Kirill Szokolov No Looking Back és Lado Kvatanija The Execution című alkotása azért repült a kínálatból, mert mindkettő finanszírozásába besegített a CF Cinema Fund nevű intézmény, amelynek vezetőségében orosz miniszterek ülnek. És bár ebből a szempontból érthető, hogy miért aggályos a putyini gépezet által finanszírozott film bemutatása, Kvatanija Instagram-posztja pont arra világít rá, hogy a bojkott mégis összemossa az összes orosz filmkészítőt – a rendszerellenest a putyinistával.
Testvéri nemzet vagyunk, ellenzem a háborút. Nem én választottam ezt az elnököt, nem én választottam ezt a háborút
– írta Instagram-posztjában a filmkészítő, akire úgy üthetik rá a szakmai kirekesztettség bélyegét, hogy Oroszországban korábban az állami cenzúra nyirbálta meg a munkásságát. De hasonló a helyzet Szokolovval is: az Ukrajnában élő családja miatt rettegő orosz rendező munkáját a finanszírozás miatt szintén nem kívánatosnak minősítették és törölték a kínálatból. A fiatal filmes a New York Timesnak elmondta, hogy Oroszországban a filmek 99 százaléka államilag támogatott, mivel máshogy egyszerűen nem tudják összeszedni az alkotók a pénzt. Pedig Szokolov filmje nem propagandafilm, hanem egy komédia egy anyáról és a lányáról, akik meg akarják ölni egymást.
A lap konklúziója, hogy
Összművészeti össztűz
A komoly- és könnyűzenei szcéna sem marad ki az oroszok elleni kulturális bojkottból. Az intézkedések kiterjednek a popkultúra legkönnyedebb műfajaitól a magasművészetig. Így például viszonylag hamar, az Ukrajna elleni invázió másnapján kiderült, hogy az európai összefogást hirdető Eurovíziós Dalverseny idei, torinói eseményén nem fogad orosz versenyzőt.
A putyini politikával régóta nyíltan egyetértő karmester, Valerij Gergijev is hamar bekerült a hírekbe: az ő vezényletével hirdetett Carnegie Hall-koncert ellen annyian tiltakoztak, hogy végül helyette Yannick Nézet-Séguin karmester vezényelt, és májusra tervezett koncertjeit is törölték. Gergijev ultimátumot kapott: ha elhatárolódik Putyintól, lett volna esélye megtartani koncertjeit és pozícióit, ám ezt nem tette meg, így mind a fellépéseit, mind a Müncheni Filharmonikusok vezetését, mind az Edinburgh-i Fesztivál tiszteletbeli elnökségét elvették tőle. A döntéssel persze nem mindenki értett egyet. Hisham A. Hellyer politikai elemző például azt tweetelte, hogy
Gergijev nem felelős Putyin megdöbbentő döntéseiért. Mi több, neki valószínűleg családja van Oroszországban, akik számíthatnának a megtorlásra, ha ő, mint közszereplő elítélné Putyint. Nem lehet az, hogy (jogosan) diktátornak nevezzük Putyint, majd elvárunk egy ilyen fajta nyilvános elhatárolódást.
A New York-i Met Opera február 27-én bejelentette, hogy egyetlen olyan művésszel és intézménnyel sem működik együtt a továbbiakban, akik támogatják Putyint vagy támogatást kapnak az orosz elnöktől. A döntés részeként megszakítják partnerségüket a moszkvai Bolsoj Színházzal, az orosz operaénekesnő Anna Netrebko pedig nemcsak az idei, de a következő évadban sem léphet fel náluk, sőt, az igazgató, Peter Gelb azt nyilatkozta, nem nagyon lát rá esélyt, hogy az énekesnő valaha is visszatérjen a Metbe. Netrebko az Instagram-oldalán reagált a döntésre, mondván, ő ugyan ellenzi a háborút, de azt sem tartja helyesnek, hogy művészeket kényszerítsenek politikai véleménynyilvánításra és hazájuk elleni állásfoglalásra. Az énekesnő korábban támogatta Putyin kampányát, sőt, amikor hírbe hozták az elnök szeretőjeként, azt nyilatkozta, bárcsak valóban a szeretője lehetne.
Közben a Spotify határozatlan időre bezárta az oroszországi irodáit, emellett elkezdte felülvizsgálni a felületein elérhető, orosz államhoz köthető tartalmait, így a Kreml-finanszírozta Russia Today és a Sputnik tartalmait eltávolították a platformról. Ugyanakkor nem vonultak ki az orosz piacról, oroszországi felhasználói továbbra is elérik a platformot, úgy látják ugyanis, hogy a szolgáltatás működtetése szükséges a globális információáramlás fenntartásához, mi több, összeállítottak egy gyűjtést megbízható helyi információforrásokból, amelyekből az ukrajnai helyzetről tájékozódhatnak a hallgatók.
A Spotify podcastjairól és zenei kínálatáról tehát nem kell lemondania az orosz hallgatóknak, a könnyűzenei nagykoncertek egy jó részéről igen, ugyanis a Live Nation, az egyik legnagyobb koncertszervező vállalat felfüggeszti tevékenységét az országban: nem hirdetnek koncerteket és nem üzletelnek más módon sem Oroszországgal, még beszállítóikat is megvizsgálják, hogy ne támogassanak orosz székhelyű cégeket, áll március 2-i közleményükben.
Koncertszervezőktől függetlenül seregnyi zenész mondta le oroszországi koncertjét: Louis Tomlinson, a Franz Ferdinand, Nick Cave, a Green Day, a Yungblud, a Killers, Iggy Pop és a Bring Me the Horizon is szerepel a fellépéseket lemondó zenészek sorában.
Az orosz balett évszázados hagyományai sem bizonyultak elegendő védelemnek: több balett-vendégelőadást is lemondtak az ukrajnai agresszió nyomán: miután több, egyesült királyságbeli város színháza jelezte, hogy törlik a Szibériai Orosz Állami Balett fellépéseit, a társulat törölte a brit turnéjából hátralévő alkalmakat. Az Orosz Állami Opera társulatának szintén több előadását törölték Nagy-Britannia színházai, és a döntésen nem változtat az sem, hogy a társulatot promótáló szervezet hangsúlyozta: a társulat neve csak márkanév, és valójában brit hátterű csoportról van szó, mely a volt Szovjetunió tagállamainak művészeit tömöríti. A Csajkovszkij Szimfonikus Zenekar és az Orosz Filmharmonikusok koncertjeit szintén elérte a bojkott.
Az áprilisban kezdődő Velencei Biennálén nem lesz orosz pavilon, ám ez a bojkott rendhagyó módon nem kívülről, hanem Oroszországon belülről érkezett: az orosz pavilon kurátora, Raimundas Malašauskas és egy, szintén a pavilonon dolgozó művész, Alexandra Szuhareva bejelentette, visszalépnek a biennálés szerepléstől a „politikailag és emberileg tolerálhatatlan” ukrajnai háború elleni tiltakozásul. A szervezők szolidaritásukról biztosították a két művészt, és hangsúlyozták: bár hivatalos orosz pavilon nem lesz, azoknak a művészeknek, akik a jelenlegi orosz rezsimmel szemben foglalnak állást, találnak kiállítási lehetőséget a biennálén. Mindeközben a képzőművészet legfelsőbb köreiből is igyekeznek kiszorítani az oroszokat.
A könyvszakma ugyancsak részt vesz Putyin háborújának elítélésében. A Kiadók Nemzetközi Egyesülete, az IPA elnöke nyilatkozatban vállalt szolidaritást „minden veszélyben lévő kiadóval, jelenleg pedig különösen a szervezet ukrán tagjával, az Ukrajnai Kiadók és Könyvkereskedők Egyesületével.” A március végén tartandó Bolognai Gyermek- és Illusztrációs Könyvvásáron a szervezők döntése nyomán nem lesz orosz stand. A Frankfurti Könyvvásár szintén felfüggeszti az orosz állami intézményekkel való együttműködést. Emellett mindkét könyvvásár promótálni fog ukrán kiadókat akkor is, ha maguk a kiadók a háború miatt nem tudnak jelen lenni a vásárokon. Emellett az Ukrán Könyvintézet, a Lvivi Nemzetközi Könyv Fórum, valamint az ukrán PEN az orosz kiadású könyvek nemzetközi bojkottjára szólítottak fel, mert, mint írják,
az orosz propaganda rengeteg könyvbe bele van szőve, fegyverré téve a könyveket és megágyazva velük a háborúnak.
