A BKV-figyelőt időnként olyan utasok keresik meg, akik történetüket kicsit sarkítva, a valóságot elferdítve írják le. Valljuk be, helyenként hazudnak. Ezek az utasok azért ilyen bátrak, mert azt hiszik, rajtuk kívül más BKV-figyelő olvasó nem volt a helyszínen, így azt írnak, amit akarnak. Pedig ez nem így van. Nekem is ciki, ha egy olyan panasz jelenik meg, ami nem felel meg a valóságnak, éppen ezért örülök annak, ha BKV-sok, vagy a helyszínen lévő utasok más szemszögből leírnak egy -már publikált- esetet.
A lenti üzenetet is példa arra, hogy nem éri meg elferdíteni a valóságot, nem érdemes hazudni. A levelet egy BKV-s kolléga írta, mert szerinte a blognak író egyik utas nem a valóságnak megfelelően írta le panaszát.
Nem szeretnék igazságot tenni, mivel nem voltam ott, és nem láttam mi történt. Nem állítom, hogy az utas mindent úgy írt le, ahogy az megtörtént, de azt sem mondom, hogy a BKV-s minden szavát elhiszem. Jöjjön a másik verzió:
Kedves BKV-figyelő!
Az eset nem egészen úgy történt, ahogyan az ifú nőutas emlékszik.
Húsvét hétfőn a nappalos műszaknál műszakváltás előtt egy férfi utas erősen ittas állapotban utazott a lejtmeneti mozgólépcsőn, ülve. A lépcső aljához érve már nem volt ideje felállni, ezért a jobb tenyere élét a mozgólépcső fésűje felsértette. A kolleganők ellátták a sérültet, mentőt is hívtak hozzá. Én aznap éjszakára mentem dolgozni. Éppen csak átvettem a szolgálatot, mikor az utas bejött és utasított, hogy azonnal indítsak másik lépcsőt, mert a mozgólépcső alján hatalmas vértócsa van. Mondtam neki, hogy most vettem át a szolgálatot, előbb tájékozódnom kell, hogy mi a helyzet, s utána döntök a megoldásról. Közben a KFM-telefon csöngött, a körözvényt kellett vennem. Ez azt jelenti, hogy 20 állomást értesít a KFM arról, hogy náluk is váltás történt. Kb. 2-3 percig tart. Addig a kolleganő várt.
Mikor vége lett a körözvénynek, megkértem, menjen le, nézze meg, mekkora a “vértócsa”, valóban szükség van-e másik mozgólépcső indítására. Addigra az ifjú utas mérgesen elrohant. A forgalmi ügyeleten ő volt az egyetlen, aki kéréssel érkezett. A bejárati őrök sem jelezték, hogy valaki hozzájuk fordult volna ezzel a problémával. A kolleganő megnézte a vérnyomokat, s vízzel eltávolította. Úgy érzem, indokolatlan volt ez a támadás.
Az ifjú nő nem tájékozódott, csak az indulata vezérelte. Nem tudja, hogy a forgalmi szolgálat a katonaságra hasonlít. Meghatározott szabályokat kell tartani. A mozgólépcsők menetrend szerint üzemelnek, attól csak indokolt esetben szabad eltérni. Azt, hogy indokolt-e, a forgalmi dolgozónak kell eldöntenie, mert övé a döntés joga, de övé a felelősség is. Mit tartalmaz az a munkaidő, amit ő körömreszelgetésnek ítélt meg: váltott műszak, folyamatos üzem. Nincs hétköznap, vasárnap, ünnepnap, többnyire a szabadságot sem akkor vehetjük ki, amikor jólesik, hanem akkor, amikor lehetőség van rá. Nem akkor ehetünk, mehetünk WC-re, mikor szeretnénk, hanem akkor, mikor lehetőség van rá. Ha műszak végén történik baleset, akkor még haza sem mehetünk, amíg be nem fejeztük a vele kapcsolatos tevékenységünket. Nappal az utasforgalom figyelemmel kísérése a feladat, utastájékoztatás, információ stb. Éjjel a munkásokat engedjük a feszmentes pályára dolgozni. Az évtizedek alatt felborul a biológiai egyensúlyunk. Sokan alvásproblémával küzdenek. A sok stressztől egyre többen betegednek meg a forgalmi dolgozók közül. Van egy olyan mondás, hogy előbb lépj bele a másik ember cipőjébe, utána alkoss véleményt.
Először át kell élni mindazt, amit a másik ember, utána sem biztos, hogy bárkinek bárki felett ítélkezésre van joga. A kolleganő valóban mondta, hogy takarítás éjszaka lesz, ez így igaz. Az viszont nem fedi a valóságot, hogy én azt mondtam, megnézzük, mekkora vértócsákat ugrálnak át az utasok. Több évtizedes gyakorlatom van, igaz, a jövedelmem (amiért állítólag a körmömet reszelem) az ifú nőével van azonos szinten, műszakpótlékokkal kiegészítve.
A mi munkánkat elkötelezettség nélkül nem lehet végezni. A körülményekhez képest mi még aránylag jó helyzetben vagyunk. A pénztárosok még több lelki támadásnak vannak kitéve az utasok részéről. De említhetnék bármilyen szolgáltatást végző dolgozót is. A mai világban az a divat, hogy ha valakinek rossz a kedve, belemar az útjába kerülő emberbe.
Úgy érzem, el kellene jutnia mindenkinek odáig, hogy a saját munkájával szemben legyen annyira igényes, amennyire a máséval szemben. Mindenki a saját területén legyen maximalista, hiszen azt ismerheti a legjobban. Észrevételeket szívesen fogadunk és figyelembe is vesszük, de utasítást csak az arra illetékes vezetőinktől fogadhatunk.
További sok sikert és eredményes tapasztalatgyűjtést kívánok az ifjú utasunknak. Remélem, az idő múlásával mindent jobban át fog érezni, s nem csupán a pillanatnyi hangulata fogja vezérelni.
Kapcsolódó bejegyzés:
“Mekkora az a vértócsa, amit nem bírnak átugrani?”
